2016. július 22., péntek

Képviselőtestületi határozat

a "Sorrento"


Budakeszi igaza - határozat született



A lakosság többségi véleményének figyelembe vételéről tett példás tanuságot a városvezetés Budakeszin. Nem mintha ez a vezetői attitűd könnyű volna: a valóság azt mutatja, hogy a többségi véleményt csak a valóban erős önkormányzatok hallgatják meg és a többségi érdeket csak az erős vezetés tudja érvényre juttatni.

A budakeszi önkormányzat megkérdezte a lakosság véleményét arról, hogy milyen feladatokat tartanak fontosnak és egy újonnan született döntésük alapján kijelenthetjük, hogy a megkérdezettek véleményének megfelelően hozták meg döntésüket:


"... A válaszadókat leginkább az átmenő forgalom és a járdák, illetve utak rossz állapota zavarja. Zavarónak értékelték továbbá a növekvő beépítettséget…
A fejlesztések rangsorában a legtöbb szavazatot a gyalogos és kerékpáros közlekedés fejlesztése kapta, ezt követi szoros versenyben a zöldterületek védelme, a tömegközlekedés és az iskolák fejlesztése. … Az új lakóterületek kijelölése, mint fejlesztési irány nem kapott szavazatot, ezt a kérdőívben mindvégig elutasították a megkérdezettek..."

kiértékelt kérdőívek


Talán többen értesültek már róla, hogy évek óta zajlik egy területhasznosítási huzavona a város határában. A Sorrento lábánál húzódó, számos védett növény- és állatfajnak otthont adó, tájképileg egyedülálló ún. Álomvölgy beépítésében sokan láttak már esélyt vagyonuk gyarapítására. A területnek a jelenlegitől eltérő hasznosításához a város építési szabályzatának és a településszerkezeti tervének módosítására volna szükség.

Indokolt és elfogadható esetben egy bizonyos összegű hozzájárulás megfizetésével ez lehetséges is. 

Ez persze nem ilyen egyszerű: a település terjeszkedésének akadályai vannak illetve a bővülő lakóterület újabb terheket ró az önkormányzatra (szociális és oktatási intézmények létesítése, közművesítés, stb).

Egyelőre az önkormányzat fent említett döntése megkíméli ezt a területet a beépítéstől. 
Ez a lakosság többségi véleményének győzelme tehát!

A természetvédelem és a területhasznosítás dilemmája


A kérdéses telken jelenleg filmforgatás zajlik ami nem volna megengedhető ennek a területnek a természeti értékeit figyelembe véve.


Persze mondhatnánk, hogy a tulajdonos azt tesz a telkével, amit csak akar.
De ez nem ilyen egyszerű.

Védett növény és állatfajok egyedeinek (azok számától függetlenül) történő elpusztítása saját telken belül is szabálysértés. Ennek van törvényi és természetvédelmi háttere egyaránt, aminek mindenki utánaolvashat. A telek korábbi tulajdonosa pert veszített egy hasznosítási terv kapcsán a területen élő védett gerinctelen állatfajt veszélyeztető tervei miatt. A jelenlegi tulajdonos szintén olyan hasznosítást tervez, ami nem kíméli sem a terület tájképi értékét, sem az itt élő védett, ritka növény és állatfajokat.

De ezek a tervek - az önkormányzat döntésének köszönhetően - egyelőre nem fognak megvalósulni.

Ugyanakkor a jelenlegi telekhasználat kimeríti a permanens természetkárosítás fogalmát.

A filmforgatás során olyan taposás és állandó terhelés került a területre, ami folyamatosan károsítja az élőhelyet és tovább fokozza a terület károsítását azzal, hogy megakadályozza a szokásos, eddigi területhasználatot (és annak szokott következményeit).

Mivel a természet értékeinek elpusztításával annak a területnek a természeti értéke megszűnik, utólag már nem lehet hivatkozni rá, hogy milyen értékes élőhely "volt" és a végzett tevékenység károsító hatása utólag nem bizonyítható - tehát a természetkárosításért nem lehet felelősségre vonást kezdeményezni (a természetkárosítás sehogyan sem bizonyítható, hiszen ha az értékek elpusztulnak, bizonyíthatatlanná válik, hogy ott lettek volna, míg ha nem pusztulnak el a védett értékek, akkor nem bizonyítható, hogy káros volt-e a tevékenység).

Szerencsénk van azonban ezzel a telekkel, mert korábban már sok fölmérés készült az itt élő állat és növényfajokról, melyekből tudjuk, hogy a terület értékes élőhely, magas

Tehát tudjuk, hogy a jelen tevékenységével is folyamatos természetkárosítást követ el a tulajdonos.


Hogyan oldható föl a dilemma?


Ezesetben nehezen, mivel itt nem egy egyszerű területhasználatról van szó. 
Normál esetben a tulajdonos olyan tevékenységet választ, ami a terület helyzetével összeegyeztethető. Vagy olyan területhasználatba kezd, amely bizonyos körülmények között vagy bizonyos módon végezve nem okoz kárt (például a tenyészidőn kívül).

Képzeljük el, hogy egy más célzatú tevékenységünk során mellékesen, mintegy járulékosan, de semmi esetre sem egyértelműen-szándékoltan, vagy tettenérhetően, olyan jelentős környezeti változás megy végbe, ami hosszú távú terveinkben a hasznunkra lesz. Vegyük hozzá azt is, hogy nagy odafigyeléssel, külön kell megtervezni, hogy az a bizonyos "szándékolatlan", "mellékes", "járulékos" következmény bekövetkezzen.

Nehéz ezután nem összefüggést fölfedezni a kiválasztott tevékenység és annak gondos szervezése valamint az ennek eredményeként bekövetkező környezeti változás között.

Az Álomvölgy esetében ockham borotváját alkalmazva - mely megköveteli, hogy a sok lehetséges magyarázat közül mindig a leginkább kézenfekvőt vegyük - a filmforgatás ebben az időszakban és ezen a területen kifejezetten arra irányuló tevékenység, hogy a terület természeti értékeit elpusztítsa és kiiktassa ezzel a hosszú távú terveket akadályozó tényezőket.

Hogyan tovább?


Fölmerülhet a kétség, hogy vajon mennyire bizonyítható a szándékosság, de erre csak egyetlen dolgot mondhatunk: a tulajdonos eleve olyan területhasználatot tervez, ami nem illik erre a helyre. Ha tehát trivialitásokkal is szembemegy, akkor nem lehet nem megkérdőjelezni a jóhiszeműségét. Miért nem illik ide egy több épületet magában foglaló, ranch-ekből álló lakópark?


Mert ez egy ökológiailag egységes, védett növényeket és állatokat eltartó maradványterület? 
Mert tájképi jellegénél fogva minden eszközzel a megőrzésére kellene törekedni és nem a tönkretételére a beépítésekkel? 
Mert minden érték a mi nemzedékünk öröksége, amelyet az utánunk jövő generációknak hagyhatunk?
Mert ha mi nem védjük meg, akkor sem a hatóságok, sem a tulajdonos nem fogja figyelembe venni a jövő nemzedékek vagy a tájkép vagy a ritka élőlények élőhelyének érdekeit?

Ez mind igaz, de van egy még ennél is nagyobb probléma, ami szintén jellemzően jelen van általában a hasonló telekspekulációknál. Ez ráadásul olyan jellegű, amit nem lehet semmiféle ügyeskedéssel kikerülni.




A terület árvízi veszélyeztetettségű. Tetézi a problémát, hogy a szennyvíztisztító üzemet arra a pontra építették ahonnan árvíz esetén biztosan el fogja mosni - vagyis az alatta lévő patakszakaszon lakóterületet létesíteni életveszélyes. Ha az árvíz nem mossa is el a lakóparkot, a szennyvíztisztítóból kimosott szennyezéssel lakhatatlanná teszi a környéket egy időre.

A természeti értékeket el lehet pusztítani, a növényeket ki lehet ásni vagy beszántani, a településfejlesztési hozzájárulást be lehet fizetni, hogy a telket átminősítse az önkormányzat - de az árvizet nem lehet elkerülni, legföljebb homokba lehet dugni a fejünket.

A Bodzás árok mentén telket birtoklók nem gondolták végig ezt, amikor viszonylagosan olcsó mezőgazdasági telkeikhez hozzájutottak. Még a magas víz is olyan alacsony a Bodzás patakban, évek óta, hogy ennek alapján akár építkezhetnének is a partjára. Ugyanakkor a város történelmében több áradásról, köztük jégárról is tudunk és a település fejlődését nézve szembeötlő, hogy a mélypontokat és a vízjárta területeket mennyire elkerülték az építkezések, egészen az utóbbi évtizedekig.

Aki kíváncsi rá, mekkora valós veszélyt rejt a szinte kiszáradt patakban esetleg mégis megjelenő nagyvíz, az látogasson el a csíki záportározóhoz és annak méreteit (amit a szakemberek a lehetséges magasvíz mennyiségét figyelembe véve számítottak ki) vegye alapul.

a CSíki záportározó a Huszonnégyökrös hegyről nézve