A jó gazda

Nehéz elképzelni olyan földművelő, állattartó, erdőgazda gazdálkodót, aki abból találna pénzt szerezni, hogy földjét adja el. Ha mégis megtörténik, annak nyilvánvaló oka, hogy addigi életvitelét föladja - valami másért.

A hiánygazdálkodás

nem valamiféle mutatvány, amivel el lehet kápráztatni a nagyérdeműt, mert nincs belőle bevétel, amit a nézők kifizetnek érte. Alapvető, hogy egy ilyen állapotot minden egyebet megelőző sürgősséggel kell kezelni. Egy jó gazdálkodó számára ez elsődleges cél. Ha mindez nem városi léptékben zajlik, hanem arról van szó, hogy eltékozoljuk-e a saját családunk ingatlanvagyonát, vagy inkább megtartva azt, hasznosítsuk, nincsen olyan, aki az eladásra voksolna, ameddig bármilyen más megoldás (például a bérbe adás) szóbajöhet.

Ennek ellenére, Budakeszin évek óta zajlik a város vagyonának elherdálása. A városvezetés nem invesztál a profittal kecsegtető turizmusba annak ellenére sem, hogy ez az egyetlen lehetséges bevételi forrás (hacsak nem követjük a Budakeszin irigyelt és gyűlölt Budaörs példáját) ráadásul

budakeszi régi hagyománya.

A vendéglátás és a budapesti turisták kényeztetése, Budakeszi vendéglőinek békebeli hagyománya, amit felszámolt a kommunizmus időszaka. Ha vissza akarná állítani valaki a polgári Budakeszi prosperáló életét, akkor ezt a természetes adottságot, a turizmus kínálta üzleti lehetőséget kellene fejlesztenie. Ez még csak nem is új gondolat: sok egyéb mellett régi bölcsesség, amit a régiek hagytak hátra nekünk. Ehelyett a város az összes meglévő ingatlanját eladja, hogy itt-ott keletkezett költségvetési hiányokat ideig-óráig (de inkább csak percekre) kipótoljon: a rossz gazda módjára. Ugyanezt tette Budaörs is, ahol jelenleg turisztikai fejlesztésről már nem álmodhatnak, még a falunapot is a főutcán tartják, mert nincs egy virágcserépnyi szabad terület sem.

Mondhatná erre valaki, hogy a városvezetés évtizedek óta görgeti

a korábbi városvezetésektől megörökölt

gazdasági problémákat, mert a város kényszerpályán van. De ez egyáltalán nem igaz. Az sokkal inkább helytálló, hogy a városvezetés egy-az-egyben követi elődei gyakorlatát, még annak ellenére is, hogy jelenleg sokkal jobb financiális helyzetben van, a központi támogatások, pályázati pénzek miatt, mint korábban volt.

De ne beszéljünk csak a levegőbe, hanem bizonyítsuk is állításunkat!
Volt egy megbeszélés a jelenlegi városvezetéssel a Nádas tó területéről (amellyel a város nem rendelkezik és amely véletlenül nem is a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdona). Vagyis olyan terület, amelynek a megszerzésével a város létrehozhatna egy budakeszi turisztikai desztinációt, ha akarna. Minden adva van! Ott vannak a mamutfenyők, a város telkén, mellette a Nádas tó: mi kell még?

A megbeszélés tárgya

az volt, hogy amennyiben a civil szervezet, amely az ügyet fölkarolta, megszerzi a terület használati jogát, akkor az önkormányzat a nevét adja a dologhoz (civil szervezet nem rendelkezhet földterület fölött). Minden feladatot a civil szervezet lát el és vállal, úgyszintén minden költséget és utánajárást is.

Tálcán kínált lehetőség

volt ez, amellyel az önkormányzat végre olyasmiben tudott volna előrelépni, amit évtizedek óta nem tehetett meg. A területtel kapcsolatban ugyanis volt valaki, aki használati jogot jelentett be - az önkormányzatnál (akinek semmi köze a dologhoz, hiszen nem tulajdonosa a földterületnek) és a tulajdonosnál. Az önkormányzat (ismeretlen okból) nem akart szembemenni az igénylővel. Miért nem? A civil szervezet utánajárt a dolognak és közvetlenül a terület tulajdonosával tárgyalt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel. Nem tárgya ennek a posztnak, ahogyan nagymamám mondta mindig mesélés közben: "elég az hozzá", hogy a tulajdonos a használati igényt évek óta elutasította, vagyis a Viking Executive Golf-nak (mert róluk van szó) semmilyen jogalapja nincsen, nem is volt a terület használatára. Mi több: az MNV Zrt elvi beleegyezését adta, hogy amennyiben az önkormányzat hajlandó rá, akkor a civil szervezettel létrehozott konzorciumnak a területet turisztikai használat céljára, illetve a szükséges természetvédelmi feladatok elvégzése mellett, átadják!

Mit lehetne mondani erre? Egy évtizedek óta húzódó,

megoldhatatlannak mondott probléma

végre megoldásra kerül, az egész város javára, minden Budakeszi polgár érdekében és még ráadásul olyan módon, ami felvirágoztatni segít a Budakeszi egyetlen reményét jelentő turizmust - mindezt a legkisebb tehertétel nélkül, vagyis úgy, hogy nem lehet már a megvalósulás útjába semmilyen kifogást sem állítani. Egy valóban bajban lévő önkormányzat, melynek a vezetője előremutató megoldásokat keres, ilyen esélyt nem szalasztana el!

Miért nem valósult meg akkor az a turisztikai attrakció, ami akkor már kész tervként a civil szervezetnél megvolt? Mert polgármester asszony nemet mondott a konzorciumi együttműködésre. Minden különösebb megfontolás és indoklás nélkül, minden képviselői testületi tárgyalás vagy lakossági egyeztetés nélkül. Pedig semmi sem kényszerítette erre: sem gazdasági, sem egyéb megfontolás. Még a financiális kérdés is megoldott volt, mivel a kezdeményezést Budaörs anyagilag támogatta volna, ha és amennyiben Budakeszi ezt kezdeményezné. 

Budakeszi polgármestere nemet mondott. 

Volna rá hely, lehetőség, csak éppen nem kér belőle polgármester asszony. Ez már nem nevezhető egyedi esetnek: a kérdés csak az, hogy ha nem a városét, akkor milyen érdeket szolgál a város vezetője?

Igen: lehet azon vitatkozni, hogy mi jó a városnak, vagy mi lenne előremutató és valóban sikeres dolog, ami segítene az évek óta görgetett problémák végleges megoldásában, de azon nem lehet vitatkozni, hogy meg kell-e ragadni egy olyan lehetőséget, amit az állítólag fuldokló, kényszerpályán lévő, nehézségekkel küzdő városvezetésnek, mentőöv gyanánt odadobnak!

Amennyiben igaz, hogy a város nehéz helyzetben van

és ez nem csak kifogás,

amivel le akarják szerelni a városért tenni igyekvő embereket, akkor lehetetlen, hogy egy felelősségét komolyan vevő, körültekintően cselekvő és tervező, a közösség egészének érdekeit szem előtt tartó vezető ilyen lehetőségeket ne használjon ki!

A kőkemény, kérlelhetetlen gazdasági körülmények nyilvánvalóan kényszerítő erejűek, éppen emiatt lehetetlen, hogy a város vezetője ne kizárólag a város érdekeit, a közösség nagyobb részének érdekeit tartsa szem előtt és ami végképp megengedhetetlen, az a halogatás és a jövőkép, a lehetőségekbe vetett hit hiányának luxusa. 

Turizmus - esély vagy probléma?

"Vannak, akik számára a dolgok problémák és vannak, akik számára a problémák maguk a dolgok"

Balázs Béla

Előretekintve

A 2016-os év végére láthatóan a kormányzat fókuszterébe került a turizmus - ami mindezidáig elhanyagolt és alulértékelt gazdasági szegmens volt. Ennek hátterében az állhat, hogy a turizmust és az erdészeti gazdálkodást egyazon kormányzati szereplő, az MFB Zrt. birtokolja (100% tulajdonjoggal a Magyar Turizmus Zrt és (pl.) a Pilisi Parkerdőgazdaság Zrt. tekintetében). Valahol, valaki úgy döntött, hogy a kettő együtt nem mehet - menjen az egyik, a másik meg éljen meg, ahogy tud. Persze ez feltételezés, de látva a valóságos helyzetet, különösen olyan összehasonlítások elvégzésével, hogy hogyan működik együtt erdészet, mezőgazdaság, természetvédelem és turizmus 

más országokban

nem lehetséges más magyarázat a magyarországi helyzetre, mint az, hogy valamiféle mesterséges irányítás következménye, mivel ilyen természetellenes megosztottság sehol máshol nincsen, ahol gazdasági megfontolások irányítják ezeket a gazdasági területeket. Lehet persze felhozni erre a hazai törvények hiányosságait, melyek nem, vagy rosszul szabályoznak idevágó fontos kérdéseket. De ettől még az az igazság, hogy természetvédelem és mezőgazdaság, vagy természetvédelem és erdőgazdálkodás vagy mindez együtt és még a turizmus is, csodálatosan megférnek egymás mellett például Angliában - pedig egy fejlett ipari országról van szó! Ami ebből budakeszire tartozik, illetve tulajdonképpen az összes környéki településre, az 

a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilis Parkerdőgazdaság tevékenysége.

Mindkét szervezet ellenérdekeket képvisel az önkormányzatokkal és a lakossággal szemben. Az önkormányzatok a korábbi tapasztalataik tükrében bele se fognak olyan ötletelésbe, aminek köze van a turizmusfejlesztéshez, mert nincs, vagy alig  akad olyan elképzelés ebben a témában, ami vagy egészében vagy alapvető részleteiben ne menne szembe ezzel a két gigaszervezettel. Mint azt ebben a blogban korábban bemutattam (A városfejlesztés zsákutcája), Budakeszi önkormányzata még az előremutató, megoldásokat kínáló és az egész közösség érdekét szolgáló terveket is elutasítja valamiféle nepotista, vagy korrupt érdek érvényesítése érdekében. Az érdekeltek közötti egyeztetés és a konfliktusok lezárása helyett, valamiféle vélelmezett előny jövőbeni lehetséges megszerzésének képzelt lehetősége miatt minden valóságos, gyakorlati és egyértelmű megoldást megakadályoz (márpedig Budakeszin nemigen vannak konfliktusmentes ügyek).

Ez az állapot azonban nem tartható! Az önkormányzatok érdeke a helyi turizmus fejlesztése volna - más forrás híján. A Parkerdőgazdaság feladata ugyanez lenne, de ezt a közfeladatot az 1980-as évek óta nem látta el (eltekintve a kezdeti évektől). Az azóta eltelt évek során éppen az idei év volt az, amikor újból változni látszott valami - ami közel 30 évnyi kihagyást jelent és ez elfogadhatatlan egy közpénzekkel gazdálkodó, közfeladat ellátására kötelezett szerv esetében.

Az önkormányzatok jövője

a turizmuson múlik és előbb-utóbb asztalhoz kell ülniük a helyileg érdekelt egyéb szervezetekkel és más tulajdonosokkal, hogy valamilyen elmozdulást kieszközöljenek. Valamikor el kell indulnia annak a folyamatnak, amely során a most hatóságként, gyakran erőszakosan föllépő, ám semmilyen hatósági jogosítvánnyal nem rendelkező erdőgazdaságot a helyére teszi, azt a hatalmat amit jelenlegi birtokol megvonja tőle és az önkormányzatok zöld-turisztikai fejlesztéseinek teret biztosít. Az általunk megismert erdészeti gazdálkodó, amellyel a környéken eddig kellett tárgyalni, jelenlegi formájában nem tárgyalópartner. 

Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az elmúlt évtizedek alatt nem történt semmilyen pozitív elmozdulás egy minőségi turizmus létrehozása érdekében, mert az ezt a gazdasági területet is kizárólag a magáénak tekintő Parkerdőgazdaság a lakossági (vagy önkormányzati) kezdeményezéseket megakadályozta (persze, hiszen szemben a fakitermeléssel, még ők maguk is ezt az ágazatot tartják a saját tevékenységei közül leginkább kifizetődőnek (Vadaspark)) - ugyanakkor mégsem hajlandó a fejlesztéseket megvalósítani - pedig a legtöbb terület a saját tulajdonában vagy kezelésében van!

A turizmus jövője

tehát jelenleg rossz kezekben van. A kormányzat számára ráfizetés a közfeladatot elhanyagoló és a nemzeti vagyont elherdáló erdőgazdaság kezében hagyni a turizmust. Az önkormányzatok önérdeke sokkal alkalmasabb gazdálkodóvá teszi őket - természetesen ezt a kérdést nem lehet az önkormányzatokra hagyni teljes egészében. A fejlesztéseknek szigorú környezeti kívánalmaknak kell megfelelniük, mivel a budapesti agglomerációban vagyunk, ahol ez különösen kritikus kérdés. Az önkormányzatok önkényes és törvénytelen területfoglalásai és a tulajdonosok szintén jogellenes területhasználatai éppen a turizmus élénkítésével együtt válnának könnyebben kezelhetőkké - a megfelelő keretek között.

Talán itt lenne az alkalom fölemlíteni a Normafa esetét, ha önkormányzat, erdészet, nemzeti park, tulajdonosok és civil lakosság együttműködéséről példát szeretnék felhozni. Azt szemlélteti, hogy mi mindent kellene összeegyeztetniük az érdekelteknek, a terület tulajdonosai, használói, a feladatok felelősei. Saját szempontjaik mellé be kell vezetniük a vagyonelemekkel való szakszerű gazdálkodás, a turizmus és a természetvédelem szempontjait is. A Normafa kapcsán született egyezségben, a korábbi területkezelő Pilis Parkerdőgazdaság, a tornyosuló problémák és az állandó konfliktusok megoldása helyett, lemondott területi tulajdonjogáról (ennek hátterében talán több is áll, mint a kellemetlen közfeladattól való mentesülés). Az önkormányzat kapott egy értékes területet, de vele együtt egy nagy gondot is a nyakába vett: mégis, ez talán jobb helyzetet eredményezett annyiban, hogy az érintettek köre eggyel csökkent, tehát a konfliktusok is kezelhetőbbé váltak.  Ilyen értelemben jó példa 

a Normafa rendezése

a távlati szempontok érvényesítésének fontosságára is. Ha a turizmusról szót ejtünk, akkor ez nem csak problémákat, de anyagi bevételeket is jelent. A turisztikai nyomás (különösen a János-hegy környékén) olyan nagy, hogy ezt a tehertételt nem csak csökkenteni, szabályozni kellene, de egyúttal bevételi forrásként kellene hasznosítani. A turisztikai nyomás kezeléséhez megfelelő léptékű fejlesztés - ami csupán járulékosan, de jelentős mértékben, valóságosan is csökkentené a Normafa terhelését - nem lehetséges az egész régió (Budaörs, Budakeszi és az érintett budapesti  kerületek)  fejlesztése nélkül: konfliktusmentes együttműködésre volna szükség a János-hegy környéke turisztikai potenciáljának kiaknázása illetve a turisztikai igény kielégítése érdekében. Sőt: ha azt nézzük, hogy honnan ered ez a turisztikai igény és mi ennek a tehertételnek a forrása, akkor nem nehéz kitalálni, hogy Budapest agglomerációjának teljes területe, illetve az összes fővárosi kerület és környéki település egyformán érintett ebben a kérdésben (eredetileg a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság  éppen ennek a problémának ilyen agglomeráció-léptékű megoldására született meg, éppen ennek a közfeladatnak, az erdők rekreációs szerepének fejlesztésére)!

Arról, hogy micsoda lehetőséget hagyott (és folyamatosan hagy) ki a Parkerdőgazdaság, illetve micsoda lehetőséget szalasztanak el az önkormányzatok érdemes a szakember véleményét meghallgatni: Szakember a turizmusról