Anna posztja

Szilágyi-Nagy Anna írása a Husszúréti patakról.

Már megint egy közjáték - egy polgár a partvonalról

 Azt veszem észre lépten-nyomon, hogy lakóhelyük ügyeit nagyjából sem figyelemmel kísérő emberek nagy hangon kritizálnak olyanokat, akik elő-előásnak fontos közügyeket, nem hagynak szó nélkül dolgokat, vagy nem engedik, hogy elsikkadjanak fontos kérdések - jobbára nagyobb volumenűek annál, minthogy miért nem csinálják meg a járdát az ő kapujuk előtt (azt rendszerint saját maguk megoldják). 

A közügyeket hánytorgatók ellen kikelők felháborodott, ám legkevésbé sem tájékozott és rendszerint teljesen kibichelyzetből jövő véleményeinek egyetlen tartalmi eleme a "jó polgármesterünk ne bántsátok!" fenyegetése (vagy könyörgése - mikor melyik). Mintha a polgár azzal, hogy a választáskor egyáltalán nem kompetens szavazatát leadta,utólag próbálná megvédeni a döntését.

Az önkormányzat nem szereti a kritikát - minél jogosabb, annál kevésbé? Ráismersz a lakóhelyed szerinti önkormányzatra? Akkor intézd úgy, hogy leváltásra kerüljön! Mit mondasz? Téged ez nem érdekel? Akkor minek hőbörögsz? Ja, nem nem érdekel, hanem szeretnél te is a húsosfazék mellé kerülni? Ja, és mindegy neked, hogy ki lesz a polgármester, mert úgy sem ismered? Értem. Ez mindent megmagyaráz! 

A magát fényező önkormányzat saját sikereként állít be civil kezdeményezéseket és eredményeket. Miért lenne az önkormányzat sikere az, hogyha valamit a lakosok maguk visznek véghez? De jobbat mondok: legtöbbször a lakosok megkérdezése nélkül "fejlesztenek" - hogy lehet ez egy önkormányzat sikere? Nem úgy kellene működnie az önkormányzatiságnak, hogy az önkormányzat a választók érdekében cselekszik, nem pedig titokban, esetleg a lakosok érdekei ellen, vagy megkérdezésük nélkül? 

Tehát az önkormányzat sikere, mint kategória, nem is létezhetne!