A víz nem tudja, hogy neki nem lenne szabad elhordania a kárpótoltak földjeit, a tulajdonosok pedig évről-évre szembesülnek (?) vele, hogy a telkeik mérete és értéke csökken. De mit szól ehhez az önkormányzat? Ki tudja, nem a régi beidegződés működik-e és nem is az erózió bontja el a patakpartot, hanem megint az önkormányzat serénykedik?
A városházán makacs igyekezettel és mindenáron növelni akarják a település kiterjedését, akkor is és ott is és annak ellenére is, ahol vagy amikor ez nem lehetséges vagy éppenséggel kikerülhetetlen akadályokba ütközik.
Ilyen akadálynak tekinthető a 24 km2-es Budakeszi medence területére hulló csapadék is. Egy átgondolt, koncepcionális (nota bene: holisztikus) településfejlesztés ilyen szigorú természeti körülményeket nem veszíthetne szem elől. Annál is inkább, mivel a csapadék nagy része a városra jut, vagyis a probléma már ott is jelentkezik (csapadék- és szennyvíz szétválasztás, elvezetés), ráadásul a legtöbb felület olyan, ahonnan a víz nem tud beszivárogni. A Bodzás árok vízgyűjtő területéről így jóval több víznek kell elfolynia, mintha természetes módon a talajba kerülne vagy olyan mélypontokon gyűlhetne össze, mint a Nádas tó .
A városfejlesztés ilyen környezeti tényezőket kénytelen belevenni a számításaiba, akkor is ha a Bodzás árok mentén kiosztott (kárpótlási) telkek nem is pont a városvezetés szívügye. Erre a területre úgy tekintenek a magas portán, hogy a tulajdonosok oldják meg a gondjaikat úgy ahogy akarják. Pedig a patakkal kapcsolatosan az önkormányzaté a felelősség. Ezt talán nem tudják az érintettek.
Az eróziós probléma kapcsán az önkormányzatnak intézkednie kell.
... már, ha egyáltalán fölismerik a probléma probléma-jellegét. Segítség gyanánt korábban már kapott olyan figyelmeztetést a hivatal, ami prognosztizálta a mostanra kialakult helyzetet. Már akkor tudható volt, hogy mi fog történni, amikor a patak korábbi állapotát megváltoztatva a jelenlegi helyzetet előkészítették. Akkor még meg lehetett volna előzni a történteket - szakszerű intézkedésekkel elkerülhető lett volna az eróziós folyamat.
Ez a máskülönben száraznak tűnő patak, időszakosan áradásszerűen sok vizet vezet el és a völgy mélyebb részein (a völgytalpon) a telkek árterületen fekszenek. A tulajdonosok szembesültek is ezzel a problémával - ezért kértek segítséget. De a megfelelő beavatkozás akkor sem az lett volna (és ma sem az), amit az önkormányzat végül megvalósított, mikor a patakmeder kikotrásával a teljes víztömeget egy szűk és mély mederbe terelte, a kikotort földet mintegy gát-szerűen a patak szélén deponálta.
A mellékelt ábrán látható a patak három jellemző szakasza, ahol a beavatkozások miatt megindult eróziós hatás a legjobban megfigyelhető
- alatta a meder keresztmetszetének alakulása a beavatkozás előtti és a mostani állapot között
(a negyedik szakaszon nem történt különösebb változás - ezen a részen a szintesés csökken, inkább a hordalék lerakódás jellemző).
Az ilyenkor használt helyes megoldás ezzel éppen ellentétes:
csak a | víz megtartás | révén |
lehet elérni, hogy a hirtelen lezúduló nagyvizek ne okozzanak kiöntéseket és eróziót.
Önkormányzati retrospektív
A Bodzás árok a 80-as években, mikor itt madárvonulás kutatás zajlott, még vidáman csatangolt a réteken. Régi (és kevésbé régi) térképeken egyaránt mocsárként jelölik a völgytalp egyes részeit - éppen ez volt az oka, hogy lakossági bejelentésre elvégezték a patakmeder átalakítását: a tulajdonosok ha korábban nem, hát az első áradásnál megtapasztalták, hogy telkeik árterületen fekszenek. Ezzel kapcsolatban elfelejtett tájékoztatást adni az önkormányzat a kárpótlási földek osztogatásakor. Az árvízveszély elkerülésére hivatkozva megtett, hozzáértést nélkülöző beavatkozás eredményeként egy eróziós folyamat indult el - a víz levonulásának tulajdonságai radikálisan megváltoztak a meder új kialakítása és a mellette deponált, gátként fölhalmozott föld elhelyezése miatt.
Közrejátszott a drasztikus erodálódási folyamatban az is, hogy idő közben a szennyvíztisztító üzem áttelepítésre került a patak alsó szakaszára és ezzel az onnan folyamatosan kibocsátott, tisztított víz eltünt a felső mederszakaszból. A patak időszakos vízfolyássá változott, amely aszály idején kiszárad, csapadékos időben viszont megtelik.
Megfigyelheti bárki, mit is jelent a valóságban alábecsülni és hárítani egy problémát. A bicikli úthoz épített híd környékén (az Opel kereskedés mögött) készítettem pár képet – korábban és most. Látható rajtuk a patakmeder drasztikus erodálódása a rosszul megtervezett betonvályún kiömlő víz munkája nyomán.
2013 januárjában volt megfigyelhető a patak 3-assal jelölt szakaszán ez a jellegzetes kígyózó medervonal, ami a víz erőteljes eróziós aktivitásának jele.
Természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos területről van szó: ezt bizonyítja az a kutatási adatbázis, amelyet a Bodzás patak mentén, tíz évig folytatott madárvonulás kutatás során gyűjtöttek a tudósok.
A vonuló madarak, migrációs időszakok alkalmával, táplálkozás illetve pihenés céljára, meghatározott területeket preferálnak. A Bodzás árok ilyen szerepe régóta ismert: egy korábbi rendelet ezért vonta helyi oltalom alá a patak egy szakaszát. Ugyanakkor az újkori önkormányzat számára hirtelen útban kezdett lenni a madarak területe, így a hatályos vonatkozó törvényekre fittyet hányva, az oltalmi rendeletet megszüntette. Aki ismeri a vonatkozó törvényeket az tudja, hogy törvényes módon ez nem lett volna lehetséges.
Új rendeletet alkottak ugyan, de ez alkalmatlan arra a célra, amire ilyen rendeleteket alkotni szokás, emellett fennáll a veszély, hogy ezek a nem különösebben törvénykövető döntéshozók, akik egyszer már minden aggály nélkül visszavonták a helyi természetvédelmi oltalmi rendeletet mert "úgy hozta a szükség", ugyanezt hasonló könnyedséggel teszik majd az új rendelettel is - amint "úgy hozza a szükség".
Noha minden alkalmat megragad a városvezetés, hogy nagy hanggal bizonygassa ennek ellenkezőjét, Budakeszi környéke kizárólag azért maradt meg viszonylag természetközelinek, mert a területek java része védett. Minden olyan hely, ami fölött az önkormányzat(ok) vagy a Pilisi Parkerdő diszponál ha nem korlátozná tevékenységüket a terület védett volta, már régen elveszítette volna ezt a viszonylagos természetességét is.
Képek a patak jellemző mederalakulatairól korábbi (2012) és 2023-as felvételeken
a képek a vízfolyás azonos pontjain készültek, tíz év eltéréssel
Mit lehet tenni most? - víz megtartása, visszatartás, pufferelés
A probléma technikai jellegű: az időszakosan megjelenő nagyvíz, a mederben magasan álló, nagy sebességgel lezúduló csapadékvíz helyenként elhordja, más szakaszokon pedig lerakja a mederágy anyagát. A megoldás a víz lefolyási tulajdonságainak megváltoztatása, azaz a víz megtartása, visszatartása, pufferelése. Erre létezik egy közismert és használatban lévő megoldás (még ezen a patakon is találhatunk ilyen árvízvédelmi műtárgyat a Huszonnégyökrös hegy alatt): a záportározó nevű műtárgy,
A víz visszatartása azonban nem jelenti állandó vízborítottságú terület/ek kialakítását. A pufferelés annál hatékonyabb, minél nagyobb a puffer befogadóképessége, ami a feltöltöttséggel arányosan csökken.
Záportározó helyett alternatív megoldás egy olyan mederkialakítás is, amely lehetővé teszi, hogy a víz magasvíz idején kilépjen a mederből. Ez utóbbi megoldás szükségessé teszi egy védősáv létesítését, ami árterületként funkcionál és végigköveti a patak medrét mindkét oldalon, úgy, hogy ezen a részen nem lehet építményeket létesíteni, vagy megbolygatni a terepviszonyokat. A meder oldalirányú kialakításával annak vízbefogadó képessége növelhető, ugyanakkor a meder lejtési viszonyainak alakításával szintén csökkenthetők a vízáramlás káros következményei, az erózió és a hordalék fölhalmozódás.
Természetvédelmi szempontból a záporározó vagy a meder-rehabilitáció egyformán elfogadható, de ez utóbbi akkor is szükséges (tulajdonosi és természetvédelmi szempontból egyaránt) ha a záportározó megépítése mellett döntene az ök. A tereprendezés megkerülhetetlen - mindenképpen szükséges valamilyen tájrehabilitáció, ezért érdemes megfontolni jelen esetben, hogy talán a megfelelő mederkialakítás a kézenfekvő megoldás.
A záportározó létesítéséhez egy egybefüggő nagyobb területre volna szükség, amely legalább olyan méretű kell legyen, hogy a nagyvíz idején megjelenő csapadékvizet képes legyen befogadni. Ennek pedig helyet kell biztosítani az eróziós zóna fölött, de a különböző vízgyűjtő árkok összefolyása alatt. Budakeszin egy ilyen terület jöhet szóba: a jelenleg iparterületnek szánt, a régi szennyvíztisztító helyén lévő rész, ahol az utolsó mellékág csatlakozik a patakmederhez (a Patak utca felől). A hivatal azonban ebből a területből hasznot akar látni (ezért is számolták föl az eredetileg itt létezett helyi védett területet).
A másik lehetőséget alkalmazva a telektulajdonosok telkeinek egy része kerül a cél érdekében beáldozásra, ami a hivatalnak kényelmes megoldás: "Ha nem akarjátok, hogy a víz elöntse a kerteteket, hozzatok érte áldozatot!" - mondhatják és valahol igazuk is van .. vagy mégsem ... ha az önkormányzat felelőssége és kötelessége a patakkal kapcsolatos minden probléma, akkor ez az eljárás éppenséggel nem törvényes és nem is becsületes. Az egész kérdést bonyolítja az is, hogy egy fontos természeti értékről van szó.
a rajzokon igyekszem szemléltetni néhányat (A; B; C) a különféle elvi vízmegtartási lehetőség közül
Természetvédelem a gyakorlatban
Helyi védett természeti érték lényege nem az, hogy a védettség helyileg történő megvalósítása után, az bármikor helyi hatáskörben meg is szüntethető. A törvény szellemében, a helyi védettség nem alacsonyabb oltalmi szintet jelent (mondjuk egy Uniós vagy országos szinthez képest), hiszen a cél (mindegyik esetben) a természeti értékek megőrzése. Ezért van, hogy a helyi oltalmi rendelet megalkotása nem lehetséges szakhatósági véleményezés nélkül. Ezzel szemben a helyi ök a patak korábban helyi természetvédelmi oltalom alatt álló részének védettségét megszüntette, majd átalakította az oltalmi rendeletet olyan módon, hogy a védettséget a patakmederre helyezte át. Ez persze értelmetlen önmagában, ha nincsen hozzá védősáv definiálva (és nincs) illetve azért is, mivel a rendelet nem határozza meg a cselekvési tervet, amellyel a város az oltalmazott terület megőrzését hivatott biztosítani (ilyen átfogó koncepció, amely ennyire összetett és célirányos módon foglalkozna a város fejlesztésével amúgy sem létezik Budakeszin).
Ez a védelmi rendelet alkalmatlan a védett terület megőrzésére. Nincsenek önkormányzati tervek ezzel a résszel, ezért nem szüntetik meg a rendeletet, de a terület megóvása sem áll érdekükben, amit ékesen bizonyít, hogy a költségvetésnek nincsen ilyen célra elkülönített eleme.
A Bodzás árok esetében a védettségre okot adó körülmény az, hogy a patak által öntözött területen lévő vegetáció az őszi madárvonulás során kiemelkedően fontos szerepet játszik. A flóra fontosságát pedig a fauna fontossága jelenti: az őszi migrációs időszakban kis testű énekesmadarak tömege vonul át / pihen / táplálkozik ezen a területen. A patak természetvédelmi oltalmát ez a tény indokolja - kizárólag.
Ezzel azonban van egy kicsi baj! Ha a flóra az erózió következtében kipusztul, illetve a terület átalakult vízviszonyai miatt (például a tisztított szennyvíz elvezetése miatt) kiszárad, akkor a vonuló madarak számára a terület elveszíti a fontosságát. Vagyis az önkormányzat megintcsak szembe megy a törvényi kötelezettségével, ami az oltalmi rendelet miatt a terület megóvásának feladatát rója az oltalmi rendelet kibocsátójára.
Ebben a helyzetben, a hasonló esetektől eltérően, itt most nem csupán a tulajdnonosok érdeke kívánja meg, hogy az árvíz és az erózió okozta problémákat orvosolja az önkormányzat, hanem a természetvédelmi megfontolás is egybeesik ezzel.
Szempontok
A természet védelme talán nem mindenki számára olyan fontos kérdés, főleg akkor nem, ha a saját telkével kapcsolatosan találkozik vele, a budakeszi önkormányzat számára pedig soha nem volt prioritás, amit éppen a Bodzás árokra kiadott helyi oltalmi rendelet szakmaiatlansága (vagy készakart alkalmatlansága) bizonyít legjobban.
De jelen esetben hogy-hogynem a természetvédők és a telektulajdonosok egy csónakban eveznek és velük szemben az önkormányzat foglal helyet, azzal a felfogással, amely a kötelezettségeket nem tartja érvényesnek magára nézve. A telektulajdonosok most fölismerhetik helyzetük problematikusságát és ostromolhatják az önkormányzatot, hogy a patak okozta károkat szüntesse meg és a természetvédők is elgondolkodhatnak rajta, hogy az erózió megszüntetésének szükségessége milyen lehetőségeket vet föl a vonuló madarak pihenő és táplálkozó területével kapcsolatban.
Az már most egyértelműen látszik, hogy szakmaiatlan döntések hogyan vezettek a jelenlegi helyzethez és ebből okulni kellene. A víz elvezetésének szükségszerűsége fenn fog állni, ameddig csapadék hullik a Budakeszi medence területén, így sosem fog veszíteni aktualitásából, hogy végre megoldás szülessen: az eddigi rossz döntések következményeinek felszámolásával együtt a jövőbeli helyzet is rendezésre kerüljön.
Annak érdekében, hogy a patak eróziós munkáját elhárítsa, az önkormányzat kezében van a megoldás kulcsa. Egy jól irányzott tereprendezés a patak vízmegtartó képességét növelő meder rehabilitáció során, minden problémát egyidejűleg szüntetne meg. A jelenlegi tarthatatlan állapotra adott válasz olyan meder revitalizáció, amely a meder vizelvezető tulajdonságait az adott vízjáráshoz igazítva alakítja ki új medret - véglegesen elhárítva a víz okozta további eróziót a magasvíz kiáradásait, a hordalék okozta problémákat. Ez jelentős előrelépés lenne a telektulajdonosok számára ugyanúgy, mint a természetvédelmi cél teljesülése szempontjából.
A végére csak az a kérdés marad, hogy hogyan lehet elérni az önkormányzatnál, hogy olyan megoldást érvényesítsen, ami találkozik a tulajdonosok és a természetvédők szempontjaival és ezegyszer a törvény által kirótt kötelezettségeinek teljesítésével - nota bene: akár saját érdekeivel, fölfogásával szembemenve is.
Képek 2023-ban
Kapcsolódó cikkek:
