Mit tudunk róla?

Aki szereti a madarakat, az elkerülhetetlenül találkozik Schmidt Egon könyveivel, mivel pedig ő gyakori látogatója a környéknek, rendszeresen ír is gyönyörű könyveiben a Bodzás árokról, itteni madarász élményeiről.

a Bodzás árok gyékényes, csalános partja, hátrébb a bodzabokrok látszanak,
a füves domb a Farkeshegyi repülőtér, mögötte a Csíki hegyek

Ezért aztán, aki hozzám hasonlóan Schmidt Egon nyomdokain járva kezd madarászni, biztosan el fog vetődni ide (főleg, ha Budapesten él, ahol sok, érdekes és különleges és rendkívül értékes hely van még - ha fogyatkozóban is).

Amikor azon gondolkodtam, hogyan fogjak a Bodzás árok megmentéséhez Őt kerestem meg egy levélben és kértem, hogy méltassa pár szóban ennek a területnek a fontosságát.

Később tudtam meg, hogy az ároknak egy 600 m-es szakasza a helyi önkormányzat védettségi rendeletének oltalma alatt áll (ami majd később kiderül, inkább rossz, mint jó), amit még a 70-es években éppen Schmidt Egon tanácsára vettek védelem alá.

Schmidt Egon válaszolt a levelemre, amivel kapcsolatosan úgy éreztem, ez felér egy győzelemmel!

Tisztelt Uram!

Leveléből örömmel értesültem arról, hogy tervbe vették a Budakeszi határában húzódó Bodzás-árok ujbóli helyi védetté nyilvánítását és távlatilag egy vizes élőhelyet kivánnak kialakítani a területen. 

 A Bodzás-árok mentét a mult század ötvnes éveitől kezdve évente többször felkeresem. A fekete bodzával és különböző lágyszárú növényekkel benőtt árok fontos madár fészkelőhely, de igazi jelentősége a nyár végi, kora őszi vonulás idején van. Egyfajta zöld folyosó, melyen keresztül minden évben poszáták, fülemülék, nádiposzáták, vörösbegyek és más madarak tömegei vonulnak a telelőterületek felé. 

Ökológiai szempontból legfontosabb a víz állandó jelenléte /ivó és fürdőhely/, a fekete bodza lédús bogyói /fontos kiegészítő táplálék elsősorban a poszáták részére/, valamint a bokrok mentén védelmező sűrűséget képező csalán és egyéb lágyszárú növények tömege, ami megint jónéhány madárfaj /pl. nádiposzáták, tücsökmadarak, erdei szürkebegy/ számára nyújt védelmet is biztosító tartózkodó és táplálkozóhelyet. A korábban a Pilisi Parkerdőgazdaság támogatásával éveken át müködött nyár végi és őszi gyürüzőtábor eredményei bizonyítják, milyen hihetetlenül gazdag a Bodzás-árok madárvilága a vonulás idején. A fekete bodza bogyói az erre az időszakra leginkább jellemző poszáták számára egyfajta katalizátor szerepet tölt be, segíti őket a hosszú vándorút előtti felkondicionálódásban. Az árok jobb partján ujabban kialakult nádas rész emellett jó néhány ott korábban nem költő fajnak /pl. guvat, nádi tücsökmadár/ nyujt fészkelési lehetőséget. 

Őszintén remélem, hogy kezdeményezésük sikeres lesz, és egy az érdeklődők számára tanösvényként is működő védett terület alakulhat meg a főváros határában.

/Schmidt Egon/
sk.

Víz, Wetland, vizes élőhelyek - csatornázás

Ez a blog ugyan nem a Nádas-tóról szól, de a közös probléma összeköti a két kezdeményezést:  a Nádas-tó és a Bodzás árok rehabilitációjának sikere a vízhez kapcsolódik. Mindkét esetben egy-egy vizes élőhelyről van szó, amelyek az emberi beavatkozást megelőzően a felszíni vizekből nyerték vízutánpótlásukat. A környékről a felszíni vizek mind a Bodzás árokban vezetődnek el, ami a János-hegy vonulatától délre és nyugatra eső lejtők teljes felszíni vízkészletét jelenti. Hozzá tartozik még a Telki és Páty felől húzódó, kelet-nyugati tájolású völgyek vízkészletének egy része.

A dolog persze ezzel kapcsolatban sem egyszerű. A probléma abban van, hogy a lefutó vizek Budakeszi város területén a csatornahálózatba jutnak, onnan pedig a szennyvíztisztító üzem vízkészletébe, vagyis a csapadékvíz majdnem teljes egészében az egész városban összegyűjtve, a természetes körfogást elkerüli. A városban kialakult csapadékelvezetési rendszer tehát csapdaként felfogja és a természetes gyűjtőrendszerből kivezeti a vizet, megfosztva ezzel a Nádas-tó és a Bodzás árok vízutánpótlását a csapadék víztől.

Azok a megoldások, ahol az épületeknél a csapadékvizet a szennyvízhálózatba vezetik, ez a veszteség nem pótolható, de a közterületeken kiépült, vagy kiépítésre kerülő megoldások esetében, a víz hasznosításának szempontja egy erre irányuló tudatos törekvéssel, technikailag is érvényre juttatható.

Közismert problémája a városnak az a tény, hogy nagyobb esőzés idején a csatornahálózat képtelen a vízmennyiséget elvezetni és az úttesten folyó víz mennyiségét növeli a csatornákból feltörő, a magasabban fekvő városrészekből az alacsonyabban fekvő részekre kiömlő víz.

A rehabilitációra váró természetes vizes élőhelyek problémájának megoldása tehát szorosan összefügg a város casapadékvíz elvezetési gondjaival. Emellett az alsóváros folyamatosan küzd a magas talajvízzel is, amire egy megoldás lehet a talajvíz szárasztó kutak létesítése. Az itt kinyert víz szintén közvetlenül felhasználható a két természetes élőhely vízutánpótlására.

A városnak tehát célirányosan kell törekednie a talajvíz és a csapadékvíz okozta problémák megszüntetése kapcsán, a víz hasznosítására is.