Természetvédelmi szerepkörök

Helyi természetvédelmi rendeletek  

Nem tisztázza a törvény a helyi oltalom alá helyezett természeti értékek fogalmát, ahogyan nem tisztázza magát a helyi oltalom fogalmát sem, csupán az eljárást írja le, amelynek során az önkormányzatok helyi oltalom alá vonhatnak természeti értékeket. 

Ebből fakadóan számos értelmezési eltérés van forgalomban.

• nem igaz az, hogy a helyi oltalom alacsonyabb szintű védelmet jelent egy országos vagy Uniós-közösségi oltalmi szintnél: kialakításában és célkitűzésében, a helyi oltalom ugyanolyan eredményességre törekszik, mint más természetmegőrzési igyekezet, a különbség annyi csupán, hogy az országos vagy magasabb szintű védettséggel járó beavatkozások nem az önkormányzat hatáskörébe tartoznak, míg a helyi oltalmi rendelet betartása és a szükséges beavatkozások elvégzése az önkormányzat dolga.
• nem igaz az, hogy az ilyen oltalom alatt álló természeti érték kevésbé érdemes a megőrzésre, mint más védett értékek - annak megállapítása, hogy mi kerülhet helyi védettség alá, egyébként is hatósági felülbírálat részét képezi, melynek során eldöntésre kerül, hogy az adott érték érdemes-e a megőrzésre, valamint, az önkormányzat hatáskörébe tartozik-e ez a feladat. 
• az eljárás során nem vizsgálják az önkormányzatnak, az intézkedéskehez szükséges anyagi hátterét, de nem is kötelezik az önkormányzatot saját források használatára

Bolygó-szintű természeti katasztrófa

A természetvédelmi törvény általában nem követi a kihívásokat, amelyekkel a természetmegőrzés szembenéz napjainkban. Természetes környezetünk pusztulása, általános romlása régen olyan mértékűvé vált és olyan ütemben terjed, amit a törvényben nem juttattak érvényre. 

Ez a hiányosság leginkább abban mutatkozik meg, ahogyan a TT figyelmen kívül hagyja a korszerű, egészen új felfogású együttműködés szükségességét, az emberi társadalom teljes körében.

Az egyetlen lehetséges válasz

A természeti katasztrófa, amely bolygónkat sújtja, nem fogja megkímélni az emberiséget sem. Mint minden más biológiai organizmus, az ember is - mármint: minden egyes élő ember a Világon -, meg fogja szenvedni ezt a tendenciát. Ezt kizárólag akkor lehet elkerülni, ha egységesen, globálisan teszünk lépéseket.

Például, a téma ilyen megközelítése nem engedi meg az olyan hozzáállást, hogy egy fejlett ország, a természetvédők kedvéért kezelje ugyan a műanyaghulladékát, de ahelyett, hogy valódi megoldást alkalmazna, inkább fejlődő országokba exportálja, hogy ott egyszerűen a tengerbe öntsék.

Megoldások

A tudományos, elméleti háttér tekintetében összegyűjtöttem pár szorosan ide tartozó gondolatot, de most nem akarok ilyen messzire menni, csak megmutatni szeretném a lehetőséget a megoldásra. 
A Natúrpark intézménye egyesíti a természet használatának és megőrzésének és a közösségek jólétének együttes biztosítását. Talán nem bigott tudományos megközelítéssel, de sokkal inkább a józan ész alkalmazásával.

Minden Natúrpark akár mottó gyanánt alkalmazhatná, a működő példát az "elmaradott", harmadik világból - Wangari Maathai gondolatát, mintha a "fejlett országok" nem ismernék föl (vagy inkább: nem ismernék be): 

Az emberek bevonása nélkül

lehetetlen a természet védelme 

Holisztikus gyakorlat

Ahhoz, hogy a legkisebb természeti értéket is képesek legyünk megőrizni az emberi kapzsiság vagy ostobaság ellen, föl kell emelnünk az embereket, rá kell ébresztenünk őket, hogy személyes jólétük függ tőle, hogy közömbösek maradnak-e a természetes, biológiai organizmus-mivoltuk és annak bolygónkon élő, organizmus-rokonai sorsa iránt. 
Nem szükséges ehhez a fölemeléshez különösebb tudós emberré képeznünk senkit - elég, ha saját megélhetésük biztosítására nyújtunk számukra lehetőséget - a természet megőrzésében. 

Ezt teszik a Natúrparkokban. 

Egy egészen gyakorlati megközelítés

Ezt az utat még azok sem tartják járhatónak Magyarországon, akik magukat természetvédelemben elkötelezett embereknek vallják. 
Számukra lehet megfontolható a következő - jó volna, ha közösen gondolkodhatnánk ebben a szellemben. 

Konkrét eset: Budakeszi, 2022

A TT lehetőséget ad, hogy természeti érték megőrzésére bárki javaslatot tegyen. Kizárja ezt az az eset, ha a természeti érték eleve védett (országos, ex lege, Uniós vagy helyi védettség), vagy ha védelemre nem érdemes. Ezzel kapcsolatban sok szempont és érdek kerül elő és ütközik a legtöbb esetben. 

Ám Budakeszin, a Bodzás-árok helyi védett terület kapcsán a védettség már eleve adott 1980 óta. A védettségre okot adó állapot pedig nem a terület állapota, vagy az itt található növény vagy állatfajok rendkívülisége vagy sokfélesége, hanem kizárólag az, hogy bár a terület degradált és felhagyott mezőgazdasági besorolású, valamit üdülőövezet és egyéb tájhasználat veszi körül, mégis ökológiai folyosó: a vonuló, kis testű énekes madarak őszi migrációjának egyik állomása.

Az ezen a területen, az Actio Hungaria madártani, migrációs adatgyűjtési program során fölvett egyedszám-adatok ezt igazolják is.

Az oltalom a budakeszi Bodzás-árok esetében azt jelenti, hogy meg kell őrizni egy patakot és annak mindkét oldalon 10-10 méteres sávját, lehetőleg a völgy jelenleg teljes hosszában beépítetlen állapotban (vagy kivételes beépíthetőségi szabályok alkalmazásával), olyan módon, hogy az eredetileg betöltött szerepének megfeleljen a jövőben is.

A kérdés a továbbiakban alluviálisan bonyolódik: 

• rá kell venni a helyi önkormányzatot, hogy az oltalmi rendeletet (amely jelenleg hatályos formájában nem szolgálja a kitűzött célt) a megfelelő módon megváltoztassa.
• Ez azonban a város fejlesztésének ide vonatkozó terveire közvetlen hatással van, ezért ezeket a terveket is a célhoz kell igazítani. 
• Az önkormányzat nem rendelkezik olyan forrásokkal (vagy nem hajlandó forrásokat bevonni ilyen célra), amiket a cél érdekében szükséges beavatkozások igényelnek ezért el kell érni az önkormányzatnál, hogy teremtsen a cél eléréséhez szükséges anyagi forrásokat vagy
• vonjon be külső támogatást - ám ehhez is egyértelműen el kell köteleződnie az ügy mellett
• végül pedig be kell vonni a lakosokat is a cél támogatására - ez a lépés lehet a kulcs a probléma megoldásához, mert akár vehetjük a lista elejére is, mint olyan eszközt, amellyel az önkormányzatot kényszeríteni tudjuk.

Ezen a listán bárhányszor végigmehetünk, mert Budakeszi esetében a helyi önkormányzatnál nincs meg az együttműködő szándék a civil természetvédőkkel, akiket unatkozó kiskorúaknak tekintenek, akik a nagyokat irigyelve játszadoznak és a leeső morzsákra vadásznak. 

Lehetne ezt a kérdést egy nagyobb kérdés részeként kezelni, például a város jövőképe kialakítása során. Ha a város zöldturizmust támogató szolgáltatások bevételeire építkezne (amihez minden lehetőség adva van a környéken), akkor az ehhez hasonló értékek megőrzése hirtelen központi fontosságúvá válna.

Az elérendő cél teljesen egyértelmű, a megvalósításához vezető lépések is meghatározhatóak. A helyzet mégis azt mutatja, mintha Budakeszin az önkormányzat és a civil oldal részéről egyaránt hiányozna a Bodzás-árok, ökológiai zöldfolyosó megőrzésére irányuló elkötelezett, komoly szándék. 

Elmélet - ismét

 

• A civilizáció nem követte a Gábor Dénes által javasolt utat, melyen a technikai fejlődés során az ember képessé válik a fejlődéssel arányosan csökkenteni a környezetre gyakorolt terhelését. Talán nem késő ebbe az irányba elindulni, de ezt nem mi fogjuk megállapítani, hanem maga a természet, amelyet kizsákmányolással és a nyelők túlterhelésével (sok egyéb mellett) egyformán rombolunk. 
• Az egyes ember érdeke saját környezetének egészségesen és élettel gazdagon fenntartása - akkor is, ha ezt nem éli meg saját mindennapjai során. A szükséges holisztikus, társadalmi szintű meggondolás alapjait is régen lefektették már és sokkal ismertebb az ide vonatkozó elmélet, mint ezen a téren alkalmazott, gyakorlat előfordulása. A megoldáshoz a Nash-egyensúly elérése lenne a célunk.
• Furcsa módon kevesen ismerik John Muir nevét. Bár mindenki járt már valamelyik Nemzeti Parkban, mégha nem is szándékoltan látogatta meg, azt kevesen tudják, hogy ennek a természetmegőrzési kezdeményezésnek az elindítója volt ő - noha ez a gyakorlat sokat változott az idők folyamán. 
• Talán az sem közismert, hogy egy másik megközelítés szerint, az állatkertek szerepe a modern korban sokkal fontosabb közönségvonzó attrakciónál. Gerald Durrel tudatosan törekedett az állatkert a génmegőrzési szerepének hangsúlyozására. A gondolat Sir Peter Scott sugallatára született, aki hasonló céllal hozott létre olyan vizes élőhely-menedékeket, ahol egyszerre valósított meg génmegőrzési és élőhely megőrzési célokat. 
• Wangari Maathai afrikai kezdeményezései az ivóvíz-hiányos területek lakosságának megsegítésére talán nem tűnik idevágónak, mégis lehetetlen megkerülni vagy kihagyni azt az elköteleződést, amellyel megvalósították céljaikat: erre az együttműködésre mindenhol máshol is szükség van ahol a természet megőrzése szóba kerül
• Budakeszi sajátságos és szerencsés helyzetének kiaknázására a Natúrpark-intézménye kínálja a legjobb megoldást - amiről korábban már írtam: budavidéki Natúrpark

Mire megy a pénz?

Mire megy a pénz Budakeszin?

Gondoljunk bele, hogy mekkora bevétele van egy városnak a lakosság illetve mekkora a gazdasági résztvevők után! Ha a város sok bevételt akar, akkor növekednie kell - de ha a város lakóváros akar maradni, akkor ez a növekedés nem a köz érdeke. A fejlődés ekkor az egyesek érdeke.

Azt, hogy a város bevételei mire mennek el, nehéz követni, mert az ök nem számol el a lakosság felé. Az Uniós támogatással megvalósuló fejlesztések kizárólag a kiírt pályázatok tematikáját követik, tehát nem feltétlenül az fog létesülni, amire szükség lenne. A város vagyona nem a meglévő infrastruktúra felújítására vagy közterületek rendezésére, vagy más, minőségi változásokra fordítódnak.

Az önkormányzat telkeket vásárol belőle, iparterületek létesítésére - legalább is ezzel dicsekedett a polgármester a saját FB oldalán. 

A településfejlesztési hozzájárulásokat, amit a kasszába fizetnek az érdekeltek, mondhatni bizonyos meghatározott célra adják - de ez a cél megint csak az egyesek érdeke és itt lehetősége van az önkormányzatnak nemet mondani. Feltéve, ha van jövőképe. Vannak azonban olyan érdekek, amelyek a lakóvárosból iparvárost akarnak alakítani és ezeknek az érdekeknek a város nem mond ellent. 

A budakeszi önkormányzatnál szeretnek a "nyomás"-ra hivatkozni, amely kényszeríti őket a cselekvésre. De ez a nyomás a valóságban nem létezik. Semmi nem kényszeríti az ök-ot, hogy azt az utat járja, amit eddig és szembe menjen a közösség többségi érdekeivel és kiszolgálója legyen azoknak, akik többet fizetnek. A pénz útja azonban, innentől kezdve vélelmezhető: nem a köz szolgálatában kerül felhasználásra. 

Az egyén és a köz

Vesszőparipám, hogy a Budakeszi önkormányzatának nincsen jövőképe. Aki ide költözne és a szomszédoktól, ismerősöktől érdeklődik, nem fognak tudni olyan jövőbe mutató városfejlesztési tervet elmondani, ami alapján az új lakos tervezhetné itt tartózkodását esetleg letelepedését.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy a lakosok nagy része ellenezne egy új útépítésben megtestesülő városterjeszkedést. Miért? Mert Budakeszi lakosságának nagyobbik része (az ök várakozásaival ellentétben) nem közömbös a zöld területek megmaradása vagy eltűnése kérdésében. 

Az egyéni érdekek persze lehetnek eltérőek, de mégiscsak kitalálható az, hogy akik Budapestről egy kvázi vidéki helyre (amilyen Budakeszi is) költöznek, azok éppenséggel a nyugalmat keresik. 

Mi a jövőkép?

Amikor bemegy valaki az ök-ra, a falakon nagy transzparensek hirdetik, hogy Budakeszi megtelt. Sem a TSzT sem a HÉSz nem támogatja a további beépítéseket, de ezt még azelőtt közlik a leendő polgárral, hogy az beérne a hivatalba. 

Óriásplakát hirdeti a település határán. Ez a polgármester választáson induló jelöltek fő jelszava: "elég a beépítésekből"! Az önkormányzat meghirdeti új programját, amelyben a város bevételeit szolgáltatásokban, turisztikai ágazatban alapozza meg, ezért ilyen irányú fejlesztéseket eszközöl illetve támogat.

Polgári engedelmesség

A demokrácia lényege, hogy a politikusokat lehet váltani, mert számon kérhetőek. Amennyiben nem a köz érdekében cselekszenek, vagy nem követik a törvényeket. De leválthatóak akkor is, ha nem fogalmaznak meg egy kiszámítható jövőképet, hogyha emiatt, az itt lakók nem tudják tervezni az életüket. 

Valójában minden polgárnak, minden városban, minden országban részt kellene vennie a közügyekben - ez így lett kitalálva, így van értelme. Ha a lakosság közönyös, ha nem érdeklődik a közügyek iránt, akkor az egyéni érdekek fognak érvényesülni - akár a köz egyetértésével ellentétben, a nagy többség akaratával szembemenve is.

A természetvédők felelőssége

Különösen nagy a felelőssége azoknak, akik elkötelezettek a természet megóvása mellett. Nekik tudniuk kell, hogy az emberek bevonása nélkül minden igyekezetük hiábavaló. Ezért lehetetlen kompromisszumot kötniük olyan önkormányzattal vagy területkezelővel vagy területtulajdonossal, aki nem működik együtt. Budakeszi önkormányzata hozott rendeletet a védett területekről, ugyanakkor következetesen szembe megy ezekkel a rendeltekkel és arra játszik, hogy indirekt módon felszámolhassa a védett értékeket, melyek tervei útjában állnak. A természetvédők pedig beleegyezőleg asszisztálnak a dologhoz. Budakeszi önkormányzata szoros együttműködésben a környéki területkezelővel és a legnagyobb telektulajdonossal, a Pilisi Parkerdőgazdasággal, kéz a kézben lehetetlenítik el a lakossági kezdeményezéseket és szolgáltatásokat, mondván, hogy ezen a területen csak a PP Zrt-nek van joga bármit is vállalkozni.

Ilyen módon a lakosság számára nincsen kezdeményezési lehetőség, semmilyen formában nem tud érvényre jutni a természetmegőrzés, mert alávetett más érdekeknek - amire legjobb példa a budakeszi vadaspark körül található körbezárt terület: az egy vadaskert, ahol a terület eltartóképességét meghaladó egyedszámú vadat tartanak bezárva, vadászati céllal - igaz, hogy egy szigorúan védett területről van szó. 

Akadály vagy cél?

A PP Zrt számára a védettség az akadály, ami hátráltatja - a zöldturizmus számára a védettség (és a védett érték) megőrzése maga a cél. 

A budakeszi természetvédőknek folyamatosan kongatniuk kellene a vészharangot és állandóan számon kérniük az ök-tól, a védett területek megőrzésére tett intézkedések elmaradását. Ehelyelett kicsinyes játszmákba bonyolódnak, engedményeket tesznek, támogatják a helyi vezetést, ki tudja, milyen célt lebegtetve a távolban. 

Fenntartható természetvédelem

A hazai természetvédők nem tudják átlépni az árnyékukat. Azt képzelik, hogy a természeti értékek megóvása valamiféle szervezet feladata és kutya kötelessége. De Magyarországon nincsen ilyen szervezet. Sem a nemzeti parkok, sem az önkormányzatok, sem a területkezelők, sem az állam nem vállalja ezt a szerepet. Marad a civil érdekérvényesítés. Ez a helyzet ugyanakkor azt is jelenti, hogy anyagi forrásokat kell találni a természetmegőrzésre. Ilyen kezdeményezés a naturpark. 

Naturpark

A naturpark célja megőrizni azokat a természeti és kulturális értékeket, amelyek az ott élő emberek életéhez kötődnek. Az alapeszme lényege az emberek, a közösség, a többség nagyobb érdekének szem előtt tartása és az emberek bevonása ebbe a közösségbe. Az emberekre épülő gondolat önellátó rendszert képez és ennek a rendszernek az értékek megőrzése létfontosságú. Ez a közösség az egyetlen garancia arra, hogy természeti értékek fennmaradhassanak.

Fenntartható természetvédelem

 "Természetvédelem - a fejlődés ellen?" - Mezei Mária válaszol

Sokszor merül föl ez a kérdés, mintha két ellentétes dologról lenne szó.

Pedig ez a legkevésbé sem igaz - egyik oldalról sem: sem a természeti értékek megőrzése, sem az emberi élet minőségének megőrzése szempontjából. Erre számtalan példával szolgálhatunk a Világ minden pontjáról. Nem Magyarországon lévő nemzeti parkok eredetileg olyan természeti értékek megőrzésére létesültek, amelyek ma nem léteznének már, ha nem óvták volna meg őket ilyen módon: mint John Muir kezdeményezése, amely megóvta a mamutfenyők megmaradt ősöreg példányait korának emberi ostobaságától és mohóságától.

John Muir természetvédelmi aktivista, polihisztor, gondolkodó

John Muir és president Roosevelt

A politika szerepe

Az eltelt időben  bebizonyosodott, hogy a természetes élőhelyek megőrzése létfontosságú az emberi faj fennmaradása szempontjából, ugyanakkor és éppen emiatt lehetetlen az emberi közösségek bevonása nélkül: ami sok esetben azt is jelenti, hogy lehetetlen politikusoktól vagy intézményektől várni a cselekvést.

Gazdasági vagy politikai szereplők ellenérdekeit leküzdő közösségek állnak ki a természet megőrzéséért amikor ráébrednek, hogy saját jólétük érdekében ezt kell cselekedniük. Ilyen magánkezdeményezések is elterjedt megoldások, amelyek követhető példát jelentenek.  

Wangari Maathai Nobel-díjas polgárjogi aktivista,
a modern természetvédelem eszméjének megtestesítője

Állatkertek, füvészkertek, parkok, bemutatóhelyek - mint genetikai Noé-bárkái

Önfenntartó természetmegőrzés? Ha valakinek kételyei lennének, hogy természetvédelem lehet-e képes önmagát fenntartani, akkor látogasson el a London szívében működő egyik ilyen intézménybe, a London Wetland Centre-be.

Sir Peter Scott-tól ered a genetikai szintű megőrzés gondolata, amelyet nem csupán a szabad természetben lehetséges megvalósítani, hanem voltaképpen adva vannak hozzá a feltételek a füvész- és állatkertekben is. Talán nem meglepő, hogy Sir Peter Scott ugyanaz az ember, aki a Wetland Center ötletét megálmodta.

Wetland Centre - London térképén

A London Wetland Centre madártávlatból

Sir Peter Scott vadludak társaságában

 Budakeszi - az élhető természetvédelem zarándokhelye...

...lehetne.

Aki nem tette még meg, látogasson el Mezei Mária művésznő Budakeszin álló házába. Érdemes ezt azoknak is megtenniük, akik első hallásra ezt nem tartják vonzó időtöltésnek mert inkább a természetrajz iránt érdeklődnek és szeretnek sétálni az erdőben, esetleg maguk sem tudják, miért, de jobban érzik magukat ha madárdalt hallanak, szél suhogását, patak csobogását.

De főleg azok, akik magukat természetvédőnek tekintik...

Mennyit ér a természet?

A Natúrparkok vagy akár a Wetland Center-ek egyformán bizonyítják azt, hogy financiálisan fenntartható természetvédelem igenis létezik. Egyszerűen ez szemlélet kérdése. Miért ne volna lehetséges turisztikai bevételekből finanszírozni nagy kiterjedésű területek megőrzését is akár? Szemlélet kérdése! 

Szenvedély és feladat

Természetvédők, természetszerető emberek menjenek el Mezei Mária házába, menjenek el mégiscsak oda: a művésznő egykori nyári lak gyanánt használt házának szalonjába.

Antik bútorok, antik csillár és perzsa szőnyeg - egy polgári jólét minden kellékével és kényelmével berendezett házat fognak találni. Egyetlen kivétellel. A művésznő messze megelőzte korát, kora szemléletét és mindenkinél előbb megvalósította a természetmegőrzésnek azt a módját, amelyet mi, manapság csak próbálgatunk egyáltalán ésszel fölérni - nem nagy sikerrel. 

Akit nem ragad magával ennek a szalonnak az üzenete, az inkább nyisson vasboltot, minthogy a természet megőrzésébe beleszólna.

Polgári fecskelak

A ház ablakát a tavasz közeledtével a művésznő utasítására kinyitották és nyitva tartották egészen a nyár végéig, hogy a fecskék, melyek a csillár fölött építettek fészket, gondozhassák az utódaikat. 

a csillár fölött, a kis sárkupac - az egy fecskefészek

Budakeszi az állatorvosi ló

Amikor 1980-ban Schmidt Egon ornithológus, publicista közbenjárására a budakeszi tanács védetté nyilvánította a Bodzás-árok és a Nádas-tó területét, talán még Ő maga sem tudta fölmérni ennek a vívmánynak a jelentőségét. Ismerve az azóta elszállt idők történetét ezeknek a területeknek a hányattatásaiban, ma már látható, hogy egyik terület sem létezne, ha Schmidt Egon nem harcolja ki oltalmukat. Az agglomerációs önkormányzatokhoz hasonlóan Budakeszi vezetése sem képes meglátni a természeti értékekben rejlő lehetőséget. Budakeszi hozza a sematikus hibákat és nem tudja kiharcolni saját érdekeit a településeken élősködő és fojtogatóan minden kezdeményezést ellehetetlenítő környéki területkezelővel vagy a telektulajdonosokkal szemben.

Schmidt Egon dedikál

Nagyon egyszerű!

Azzal kezdtem ezt az írásomat, hogy a természetvédelem nem a fejlődés gátló tényezője és megfordítva: a fejlődés sem ellentétes a természet megőrzésével. Hoztam rá számtalan példát, utána is lehet járni annak, akinek mindez nem volt elég.

De mi köze ennek Budakeszihez?

A Nádas-tó megőrzésének egyetlen gyakorlati beavatkozás a kulcsa, ez pedig a természetes vízutánpótlás segítése. Nem Balaton fog megjelenni Budakeszi határában, hanem egy - vélhetően időszakosan elöntött  - vizes élőhely. Ennek érdekében alig kell tenni valamit is. Minimális földmunkával a tó eredeti medrébe hordott töltőanyagot ki lehet annyira szedni, gátként felhasználni, illetve a tómedret a környéki vizesárkokkal úgy össze lehet kötni, hogy egy mélyedés keletkezzen, amely a felszíni illetve felszín alatti vizek gyűjtője, olyan módon, hogy a környék vegetációjának fennmaradását biztosítsa ezáltal az élőhely az elvárt állatfajok számára  megfeleljen. 

Nem lesz a Nádas-tóból Wetland Center, sem Kew Gardens, sem Secoia Nemzeti Park - de egy élőhely, amit mi mentettünk meg az utókornak.

Ennyi!
(a Nádas-tó vizionált képe a mederbe visszairányított vízzel /Dukay/)

Minek?

Minek kell egy értékes, unikális természeti képződményt megőrizni?

Egyfelől azért, mert létesíteni nem vagyunk képesek ilyesmit, ha egyszer botor módon elpusztítottuk. Másfelől azért, mert ilyen természeti különlegességek lehetőséget adnak arra, hogy egy jövőképet valósítsunk meg a város számára: olyan jövőképet, amiben a város fő bevételi forrása, szolgáltatásai, hosszú távú programja a természeti értékek köré épülnek, azok megőrzésére alapoznak.