2010. november 29., hétfő

Közös tervek és parkosítás

Én is elmentem a "Hogyan parkosítsunk?" előadásra a Budakeszi Művelődési Házba.

Dr. Vermes László előadásából megtudhattam, hogy pontosan mit is jelentene a Budakörnyéki Naturpark megvalósulása és azt, hogy eddig milyen munkát végeztek az ügyben.
Aztán a Dendrológiai Alapítvány ismertette a terveit, amelyeket egyébként is ismertem - kivéve azt, hogy a Nádas tó rehabilitációjához tófóliás mederbélelést képzelnek el és 21 új mamutfenyő ültetését. Nem igazán értem ennek a természetvédelmi hasznát.
Ezután jöttek a fiatalok a Kohó Egyesülettől, akik szintén elmesélték a terveiket arról, hogy milyen akciót terveznek a mamutfenyők mellett. Egy kérdőívet hoztak létre terveikkel kapcsolatban, amely kitölthető << a Kohó Budakeszi blogja >> alatt.

Számomra az est tanulsága az volt, hogy mintha a három előadás egészen egymástól független kezdeményezésekről szólt volna. A Naturpark részéről ez még el is fogadható lenne, elvégre az egy átfogó, minden illeszkedő kezdeményezést összefogó és egybehangoló tervezet. Ahhoz túl kevés hallgatója volt az estnek, hogy kommunikációs előrelépést jelentett volna a társadalmi ismertség felé, de remélhetően ez változni fog az idővel. De a Naturpark projectben érdekelt szervezetek sem tüntettek jelenlétükkel és az önkormányzat sem karolta föl a kezdeményezést: emellett konkrét és komoly szakmai tervek sem vonultak föl - a Naturpark, mint jogi kategória már szinte készen van: egyelőre csak a tartalom hiányzik belőle.

Létrejött például a Naturpark honlapja is, ami bemutatja az elképzelést és magát a naturpark intézményét is:
<< budakornyeki naturpark honlapja >>

Megerősödött a meggyőződésem, hogy a népszerüsítést célirányosan a Naturpark érdekében kell folytatni és meg kell keresni azokat a közösségeket, amelyek természetjárás, kultur-túrizmus köré szerveződnek.

Azt elfelejtettem megemlíteni a körlevelemben, amit elküldtem az ügyben érdekelteknek, hogy a Budakeszi Vadaspark mellett, szintén a Pilisi Parkerdő "gondozza" a Budakeszi Arborétumot is - és mind a kettőn látható, hogy a gazdálkodó (fenntartó) szervezet számára a húzó ágazat nem az ökoturizmus. A parkerdő alkalmatlan ezeknek az intézményeknek a fenntartására, mert a vadászat és fakitermelés az, amibe invesztálnak és amiből megtérülésre számítanak.

2010. november 19., péntek

Egy kezdeményezés társadalmi ismertsége

Én minden budakeszi ismerősömet megkérdeztem a Natúr park és a Nádas tó project-el kapcsolatban, de ebből csak az derült ki, hogy egyikük sem tud a dologról.

Nem hagyott nyugodni ez a helyzet, hát gondoltam megkérdezek néhány ismeretlen budakeszi lakost, hogy ők mit tudnak erről a kezdeményezésről.

Meglepődtem az eredményen, mert sokkal többen tudnak róla (ebben mondjuk Weiperth András cikke is sokat segített >> itt olvasható <<, mint gondoltam. Az arány tíz emberből nyolc.

A kérdezési metóduson persze lehetne tökéletesíteni mert ez így nem elemezhető statisztikailag - de sokkal jobb eredmény, mint reméltem!

.

2010. november 17., szerda

Perspektívám a Nádas tó tervekhez

Mit tudtam én hozzátenni mindahhoz, ami már eleve adott volt a többiek munkája nyomán?

Egyedül a madarász, a bemutató-tanösvény szakértőnek, illetve a helyi helyzet ismerőjének szempontját tudtam felmutatni.

Egyrészt a legegyszerűbb és legolcsóbb madárcsalogatót ajánlottam (az állandóan jelenlévő víz mellett): egy megfelelően válogatott fásszárú liget kialakítását a felsorolt növényfajokkal:

Tatár juhar (Acer Tataricum)
Nyírfa (Betula pendula)
Boróka (Juniperus communis)
Tiszafa (Taxus baccata)  
Gyertyán (Carpinus betulus)
Berkenyék: Sorbus domestica és: S. torminalis és: S. aria
Mezei szil Ulmus laevis % és: Ulmus glabra
Égerek: Alnus viridis és: A. glutinosa % és: A. incana %

Fürtös bodza (Sambucus racemosa)
Fekete bodza (Sambucus nigra) %
Kányabangita (Viburnum opulus) %
Veresgyűrű som (Cornus sanguined)
Sajmeggy (Prunus mahaleb)
Kökény (Prunus spinosa)
Galagonyák: Crataegus monogyna és: C. laevigata
Madárbirs (Cotoneaster nebrodensis)
Kutyabenge (Rhamnus frangula)

 Ezután a terep alternatív elrendezési lehetőségét, arra az esetre, ha komolyabb madártani bemutatók megtartását is tervezik a jövőre nézve:

a Nádas tó védett terület lehetséges rendezési elve
Magyarázat:
  • a kusza zöld foltok fás-bokros helyek. 
  • a sárgászöld vonalakkal satírozott részek a meglévő gyep meghagyott foltjai
  • a pirosas háromszög egy jövőben építendő megfigyelőház, amelyből a három füves területre vizuális rálátás nyílik - alatta a fekete pontok bokrokat jeleznek (ez az építmény lenne a bemutatófoglalkozások otthona, a kamerázott fészkek, stb. bemutatóhelye)
  • a körvonallal határolt kék csíkozás a mélyebb vízterületet jelzi, a meghagyott ősfákkal és körülöttük a szigetekkel
  • a tóba alulról egy horgászstég és egy csónakázó stég nyúlik be (ha a tó két részre osztható lenne a használat módjától függően - létrehozható volna egy elzárt vízfelület és egy nyitott ahová a látogatók bemehetnek és ahová nem)  ---- megjegyzem, csónakosok és horgászok sohasem jönnek ki egymással - ez szerencsétlen párosítás lenne
  • a két furcsa alakzat, melyeket egy íves, egybefüggő, és egy pontozott majdnem-köríves vonal határol, a tó területén kitermelt talajból épített "löszdombok", melyek az egybefüggő vanal felől függélyes, leszakadó falat alkotnak - a gyepes területre épített dombban gyurgyalag, a víz mellettiben jégmadár fészkelése várható (ezeket később be lehet kamerázni, nem kis érdeklődésre tarthat számot egy ilyen "élő közvetítés")
  • a két majdnem köralakú folt a mamutfenyőket mutatja, mellette egy (ha jól tudom) oda tervezett esőház áll
  • a kékes-zöldes körvonal nélküli satírozott rész, kb a kép közepén, egy a tóból, a víz kivezetése mentén létrehozott, kb-10-30 cm magasságban vízzel elárasztott rész (ide szállnának be a darvak vagy vadlibák az őszi vonulás idején)

Megintcsak egy jövőbe mutató elképzelésként adtam elő a "duck decoy" létesítés ötletét. Ez persze egy lépcsőzetesen, valamiféle minimumból kiinduló (pl. tanösvény) rendszer végső állomása lenne, sok más elemmel együtt - de már most gondolkodni kell rajta, ha egy mesterséges tómeder kerül létesítésre.


optimális megvalósítás

Jó szervezéssel és megalapozott, előrelátó gondolkodással egy teljesen minimalista elképzelés valósul meg első lépésben. Ennek eredménye viszont olyan kell legyen (akármennyire is minimalista), hogy különféle lehetőségeket nyújtson a látogatók bevezetésére, a területkezelési program, a helyszín megismerésére.

Ezután válik el, hogy a területből mit lehet még kihozni. Az én (talán utópisztikus) elképzelésem csúcspontja a duck decoy.


A decoy pipe szerkezete


A "decoy pipe" egy nyílt vízfelületről elvezetett, íves csatorna, a "duck decoy" alapeleme, amely továbbá egy palánksorból és (nagy lyukú hálóval borított, tartórudakból kialakított) "folyosóból" áll, amely egy varsában végződik.
A rendszer a nyílt vizen gyülekező madarak tömeges megfogására való. Az elv a kacsák kíváncsiságára épít. A palánksor mögötti terület a víz felől nem látható. A kacsák a vízre szállva meglátják a "duck decoy dog"-ot, amelyet a gazdája vezényszóval a palánknak a víz felőli oldalára küld, majd visszahív. A nyílt vízfelülettől egyre nagyobb távolságban ismételt művelettel a kacsák kíváncsiságukat követve a háló alatti részre úsznak. Ekkor a "decoy man" a rejtett ösvény takarásában a kacsák és a nyílt víztükör közötti részre megy és felriasztja a madarakat, melyek a csatornán át igyekeznek menekülni de a varsába jutnak.

A madárfogó létesítmény itt nem csupán egy érdekes dolog (a legrégebben fennmaradt duck decoy Angliában található és 1670-ben épült, ha megépülne ez a berendezés, ez lenne az első "decoy pipe" Magyarországon), de egyben minden lehetséges megvalósítandó létesítmény modelljeként használható.

Ugyanis, a madármegfigyelő ház, a duck decoy, a tanösvény - mind összefüggenek. Először nyilván a tanösvény épül meg, illetve azok a lényegi beavatkozások történnek meg, amelyek a terület értékét eleve megadni hivatottak. Ugyanakkor a bokros-ligetes terület és a tómeder, illetve a tanösvény kialakításakor már most gondolni kell a megfigyelőház helyének megválasztására és a "decoy" csatornát is, már a mederrel együtt ki kell építeni.
Később akár megvalósulnak az említett létesítmények, akár nem, ezzel az előkészítéssel semmilyen felesleges pluszköltség nem keletkezik, viszont a későbbiekben, ha mégis megvalósításra kerülnek ezek az elemek, újabb területbolygatás és anyagi ráfordítás nélkül lehet a következő szintre lépni.


.

Egy lehetséges stratégia a város számára

a terepbejárás tanulságait levonva

Összeszedem a gondolataimat és azon melegében le is írom őket, a vasárnapi társaság résztvevőinek. Talán a tapasztaltak alapján nem mondható alaptalannak az a gyanakvás, amellyel mindennemű jószándékú cselekvésnek kerékkötőit tételezem fel a budakeszi közéletben.


az "elit"

Franc az, nem elit, amelyik magát definiálja ekként, azért, hogy elkülönítse magát a többségtől - és mindezt nem azon az alapon teszi, hogy a közösség élenjárója, tehát annak érdekét nézve, közérdekből cselekszik, hanem éppen megfordítva. Márpedig a budakeszi kiváltságosok szűk csoportja, elszigetelt kezdeményezéseivel és korrumpáló hajlamával, minden de nem a többség érdekeit képviselő, befolyásos csoport. Az önkormányzat viszont ezek kegyeit lesi.


aggodalom

Igenis megalapozott az aggodalmam, ha azt látom, hogy az autókereskedés kerítése a helyi védett területre került. Ez ugyanis két ember felelősségét (minimum) felveti.

  1. mivel a helyi védett terület kezelése a jegyző feladata, ezért a jegyző legalábbis mulasztást követett el
  2. a főépítész nem adhatott volna építési engedélyt a védett területre, tehát ő talán többel is gyanusítható, mint mulasztással

első gondolat

Ezért levonom a konzekvenciát: a helyi önkormányzatnak kell megkezdenie az "elit" és a "köz" egymáshoz közelítését azzal, hogy hatalmi helyzeténél fogva, többségi alapon megszavaz egy Budakeszi számára közös hasznot hajtó gazdasági irányvonalat és elkötelezi magát valamilyen hosszútávú stratégia mellett, amellyel a város gyarapodását segíti elő - akkor is, ha ez az "elit" számára kedvezőtlen. Ezzel az önkormányzat szembeszáll a korrupcióval is - ezt is mérlegelni kell (a nyilvánvalóan korrupt jegyző eltávolításánál például mi sem lenne egyszerűbb - miért nem történik meg?).

Az irányvonalat én a vendéglátóiparra, turizmusra épített gazdaságban látom, de nyilván, érdemes lenne több lábra állítani a város gazdaságát. Lehetne ilyen az alternatív energia programban való részvétel, vagy a helyi (illetve budai) borok borvárosa - vagy bármi más, élhető elképzelés: együtt.


Nádas tó

Mindabból, amit a Nádas tóról megtudtam, számomra az derült ki, hogy valamiféle elszigetelt és éppencsak megtűrt státuszban lévő dologról van szó, amelynek küzdenie kell létrejöttéért és majd küzdenie kell megmaradásáért, de nem a természet erőivel, hanem a helyi "elit"-el.


második gondolat

Aggodalmaimat meg is írtam az érintetteknek, hozzátéve azt, hogy egy önfenntartó intézménynek kellene létrejönnie, amelynek fontos eleme a madarak bemutathatósága, mint legkönnyebben megfigyelhető és így legkézenfekvőbben, biztosan látogatói élményt nyújtó (és anyagilag kimutatható hasznot hozó) eleme egy nyitott tanösvénynek.


a szerencse

Mivel Dukay Igor neve pár évvel ezelőtt éppen a Nádas tó kapcsán jutott a fülembe, a levelemet nem csak a Nádas tó és a Naturpark projektek érdekeltjeinek küldtem el, hanem neki is. De mintha idő közben ő valahogyan kiesett volna a Nádas tó rehabilitációjából - úgy tűnt, mintha a fejlemények újdonságok lennének számára. Viszont szerencse, hogy írtam neki, és újra képbe került valamelyest. A hozzá hasonló szakemberek nélkül vélhetően úgysem fog életképes területvédelmi vállalkozás létrejönni.

Ráadásul ő kellően független lévén, megértően fogadta a szempontjaimat.

Talán valamilyen szándékot kérdőjeleztem vagy hozzáértést sértettem meg?  Mindenesetre meglepő félreértéseket okoztam a levelemmel.

.

2010. november 16., kedd

Terepbejárás - szakemberek részvételével

Balról jobbra láthatók:
Weiperth András, Leéb Noémi, Odri Ágnes, Koós Kolos /fotó: Gönye Csaba/
2010 november 7-én volt, hogy az önkormányzat képviselője (Odri Ágnes, a képen a fényképezőgéppel) és munkatársa (Leéb Noémi), egy szakértő biológus (Weiperth András, hátizsákkal) és egy fotográfus (Gönye Csaba, ő az, aki "nem látszik") elkísértek a Bodzás árok partjára, hogy megmutathassam nekik a valóságban, hogy miről is van szó, mikor ezt a blogot írom, a honalpot szerkesztem, vagy az önkormányzatot bombázom a leveleimmel.

terepbejárás: első szakasz

Ezen a képen a patak partján húzódó úton állunk. Az út a bal oldalon (kelet felől) húzódó erdős domboldal és a patak mesterségesen bemélyített medre között fut. Az erdő fölött, a domboldal tetején már hétvégi házak állnak, a Nagyszénászug-i üdülőtelkek. Itt lehet tettenérni a legérezhetőbben a szennyezést, ami a területet elborítja. Elsétáltunk addig a pontig, ahol egy helyen át lehet kelni az árkon. Az út ezen szakaszát akácos-tölgyes vegyes erdőben illetve bokrokkal benőtt területen tettük meg. A patak medrében és az út mentén mindenhol látható volt az évek óta idehordott, összegyűlt szemét, építési törmelék.


terepbejárás: második szakasz

A bokros, fás útról, a szűk patakparti mezsgyéről átkelünk a kaszálóra

A patak nyugati oldala a lapos, eredetileg kiöntéses terület, ami most legelő
és árvízvédelmi terület

A patak túlsó oldalára érve, kiérünk a fák alól és a legelő-szántó, lapos területen megyünk tovább. Ez a rész még a nyolcvanas években is kiöntéses terület volt. Jelenleg gyéren bokrosodott, gazos, tehenekkel legeltetett terület. Erről az oldalról (körülbelül éppen a háttérben látható ezüstfától visszanézve) nyílik a legjobb kilátás a patak kanyarulatára, ahol a Wetland Center számára a helyet elképzeltem.

Egy jó nézőpontból minden lényeges elem jól látható - például itt,
 a hátunk mögött látható bokorsor (mögötte földút) alatt



A tulajdonviszonyokra nézve a birtokomban lévő földhivatali térkép ad információt, amiből az derül ki, hogy a terület kielemezhetetlenül sok apró parcellára van osztva. Éppen ezen próbálunk valahogyan eligazodni és megállapítani, hogy most vajon milyen tulajdonosi helyzet áll fenn.


föl kéne ébredni!

A teljes összevisszaság kellően meggyőző arra nézve, hogy a tulajdonosok hozzáállása alapvetően döntő fontosságú ebben az ügyben. Úgy nem mellesleg András véleményezi a Wetland Center ötletét is, azzal összegezve a dolgot, hogy ez majdnem lehetetlen. Megmutatom neki a náddal borított vizes árokszakaszt is, mint egyértelmű bizonyítékát annak, hogy valamikor a patak itt útkeresve járt. Ennek ellenére tartja magát véleményéhez, hogy álmodozó vagyok.

Amiben megegyezünk az az, hogy Budakeszi szenny- és csapadékvíz elvezetését külön kell választani és a csapadékvizet a Bodzás árokban kell elvezetni.


Nádas tó

Miután végigjártuk az egész területet, elindulunk a Nádas tóhoz, ahová Csaba már nem jön velünk.

Itt is érdekes dolgokat tudok meg a Nádas tóról, helyi erőviszonyokról, tenniakarást ellehetetlenítő helyzetekről.

Az egész napi terepezés tanulságát így vonom le végezetül:

  •  ősszel több madarat látni errefelé mostanában, mint tavasszal, vagy nyáron (szép számmal láttunk ragadozókat, magevő énekeseket, cinegéket, vörösbegyet, ökörszeemet, egy barázda billegetőt, rigóféléket - még libacsapatot is)
  •  az önkormányzat teljes vállszélességű kiállása és zászlóvivő habitusa nélkül semmi sem lesz abból, amit itt, vagy a Nádas tónál, vagy Budakeszin bárhol és bármiben megteremthetnénk (lásd a problématérképet a Budakeszi lokálpatrióták honlapján >> itt <<)
  •  A Bodzás árok védett terület egy része beépítésre került, feljelentést kellene tenni
  •  Sürgősen lépnem kell, ha nem akarom a madártani szempontokat (és a magam, itt meglátta nézőpontot) kihagyva látni a város tervei közül!
  •  Ha legközelebb szemétszedő akciónapot kezdeményezek, akkor az összeszedett hulladékot egyszerűen kirakom az út mellé, aztán fölhívom a GAMESZ-t, hogy vigyék el



.


2010. november 6., szombat

Csatornázás, már megint

Nem hagy nyugodni a csatornázás és szennyvíztisztítási projekt pályázati anyaga!

Lehet, hogy csak nagyon gyanakvó és kifejezetten rosszindulatú vagyok, amikor olvasom, de akkor sem értem, hogy egy ilyen pályázati téma, hogyan választható szét alapvető elemekre, amelyek igenis összefüggenek!

És azt sem értem, hogy ha már egyszer ennek így kell lennie és egy célra csak egy pályázattal lehet nyomulni, akkor hogyan kerülhetnek mégis az anyagba járulékos, illetve a célhoz nem szigorúan köthető feladatok is? Mert, ha a pályázati cél az új üzem felépítése, akkor ettől el kellene különíteni minden egyéb, most benne szereplő célt (pl.: átvezető csatorna, bekötőút, csatorna bekötési lehetőség, átemelő rendszer).


hol a határ?

Ha pedig a cél ilyen értelemben tágabb definíciót tesz lehetővé, akkor miért nem szerepel benne az a megkerülhetetlen tény, hogy a beruházás költségeit jelentősen növeli az, hogy a technikai megoldások tervezésénél figyelembe kell venni a természeti értékeket, melyeket ezek a munkálatok nem veszélyeztethetnek!


lehet-e fellebbezni?

Azon gondolkodom, lehetséges-e megfellebbezni egy pályázati anyagot valamilyen elbíráló szakhatóságnál, ha az ember a pályázati anyagban ki tudja mutatni azokat a nyilvánvaló hiányosságokat, amelyeket a pályázat készítői kifelejtettek az anyagból.


egy értelmesebb megközelítés

Az önkormányzatnak fel kéne építenie egy stratégiát, amivel a feladatait összesíti és rangsorolja.
  1. alapvetően van egy turisztikai potenciál, amit a város nem használ ki - pedig nincs egyéb üzleti lehetősége
  2. a turizmusban rejlő üzlet kibontakoztatása hosszú távú cél (mert sok fejlesztést igényel jelenleg)
  3. a különböző fejlesztési prioritások meghatározása után minden egyes részfeladatra külön kellene pályázni
  4. az egyes részfeladatok és részcélok összehangolása során csak így lehet tekintetbe venni olyan kapcsolódó pontokat, amelyek megoldása támogatja az összefüggésben lévő részcélok elérését

ötletkígyó

Budakeszin járva az utcák és járdák siralmas állapota szembeötlő. Hasonlóan nagy probléma a csapadékelvezetés is. A turista forgalom fejlesztéséhez azonban a közterületek szépítése, utak javítása, parkolók kialakítása elengedhetetlen feltétel. A közterületi feladatok ellátása mellett a csatornázási probléma is kezelhető - párhuzamosan. A csapadékvíz elvezetését nem a mostani módon, a szennyvízcsatorna megterhelésével kellene megoldani - ez, az új szennyvíztisztító üzemmel kapcsolatosan is probléma lesz. Ha a csapadékvíz nem a szennyvízcsatorna hálózatba kerül elvezetésre, hanem a felszínre juttatjuk és ezzel tápláljuk a Nádas tó és a Bodzás árok vízkészletét, ezeknek a kialakítandó turista célpontoknak egyik legnagyobb problémáját oldottuk meg. És természetvédelmi feladatot láttunk el. És megvalósulhat egy természetközeli, zöldturizmusra épített városi ipar, ami gazdagítaná Budakeszit. Kistérségi összefogással minden beruházásban segíthetne Budaörs, illetve kiemelt beruházássá lenne tehető a budai régió természeti értékeinek megőrzése és kultúr-turizmusának fejlesztése. És ne felejtsük el a budai bort sem.

ki hinné, de ez is Budakeszi!

a Budakeszi fölött húzódó hegy egyik legszebb, körülbelül szobányi területű része:
természetes tölgy-bonsai-ok között, vastag mohaszőnyegen sétálhat az ember

2010. október 29., péntek

Az új szennyvíztisztító és a KEOP mese

Elkészült az új és korszerű szennyvíztisztító üzem pályázati anyaga.

Információgyűjtés szándékával megkerestem a BSZM Kft-t (akik a pályázati anyagot is készítették és az előkészítő munkákat folytatják), hogy milyen tervezett intézkedésekről van tudomásuk a Bodzás árokkal kapcsolatban.


az új szennyvíztisztító már nem a régi

Azt a választ kaptam, hogy a BSZM Kft feladatai közé nem tartozik semmi olyan beruházás vagy fejlesztés, aminek a Bodzás árokhoz köze lenne. Ezen meglepődtem, de azt is mondhatnám, hogy erősen kételkedtem az állítás valóságtartalmában.


nem kellett soká várnom

Milyen furcsa, gondolom magamban, hogy két olyan üzem, amelyek egyazon feladat ellátására hivatottak és egymást fogják kiváltani nincsenek egymással kapcsolatban...
A pályázati anyag aztán alaposan meggyőzött az ellenkezőjéről. Ezt olvashatja benne, akinek van hozzá türelme (elképzelni sem tudom, hogy egy ilyen anyagot bárhol bárki elolvasna!):

"A tervezett szennyvíztisztító telep a Budakeszi déli részén Budaörs határában kerül elhelyezésre, a meglévő szennyvíztisztító telep megszüntetésre kerül. A jelenlegi tisztítótelepről a meglévő városi, szennyvíztelepre befolyó szennyvizeket az új telepre kell átjuttatni, ami átemeléssel részben nyomóvezetéken, illetve a terepviszonyoknak megfelelően részben gravitációs csatornával történik.
Erre a vezetékre csatlakozik rá a nagyszénászugi csatlakozó ág, melynek a végén szippantott szennyvíz leeresztő hely kerül kialakításra. A távlatban, más beruházás keretében megvalósuló nagyszénászugi csatornahálózat ezen a csatlakozási ponton kapcsolódhat a meglévő hálózathoz. A tervezett vezeték a Budakeszi patak keresztezése után egy önkormányzati földútba kerül, mely párhuzamosan, azután egy kicsit eltávolodva halad a Budakeszi árok mellett, mezőgazdasági területen, a Farkashegyi repülőtér közelében, majd később visszakanyarodik az árok mellé és egy újbóli keresztezéssel éri el az új szennyvíztisztító telepet.
A Budakeszi árok után egy szakaszon zúzottkővel kialakított parkoló van, majd végig, száraz időben gépkocsival is járható földútba megy a vezeték. (A földút nyomvonalában kerül kialakításra az új szennyvíztisztító telep bekötőútja.)"

Ezután eljutottam a következő, számomra sokat ígérő címhez:
"tervezett városfejlesztések és kapacitási igények"

A teljes anyagnak csak ezen, itt idézett részein megtudható, hogy a létesítésre kerülő új szennyvíztisztító üzem tervezése és a pályázatírás során a munkákban résztvevők vélhetően tisztában voltak a következőkkel:

  • létesül egy szennyvízátvezető csatorna a csatolt részeivel
  • egy városrész jövőbeni csatornázásának bekötési lehetőségét biztosítják 
  • az új üzemhez bekötőutat építenek a szennyvízátvezető cső fölött
  • létezik egy városfejlesztési project a "golfpálya" rejtélyes név alatt

a völgy észak-déli látképe arról a földútról nézve, amely alatt az átvezető csatornát építenék
(jobb oldalt a Farkeshegyi repülőtér dombja)

Mindez azon a területen, amelynek megvédésére kísérletet teszünk és amiről, minden a sorsát befolyásoló információt igyekszünk időben megszerezni.




2010. október 27., szerda

Támad vagy támogat az önkormányzat?

A blogban elmeséltem már a társadalmasiasító terepnap és akcióhétvége történetét, amelynek végső tanulsága az volt, hogy az önkormányzat nem törődik a Bodzás árok sorsával.


mit akar az önkormányzat?

Ha igaz, akkor a Naturpark-elképzelésben egy átgondolt, zöldturizmust fejlesztő elképzelés valósulna meg. Ha az önkormányzat ebben a formában kötelezné el magát a természetvédelem mellett, már ez is sikernek és áttörésnek lenne tekinthető. A településnek fejlődnie kell és Budakeszi jobb híján választhatná (a gazdagodás reményében) Budaörs példáját, ahol egy talpalattnyi zöld terület sincsen - és Budakeszi is elpusztíthatná a természeti adottságaival leggazdagabb hasznosítható erőforrását.


budaörs megbánta már

Budaörs megkérdezte a véleményemet, hogy a Wetland project megvalósítható lenne-e Budaörsön, mert lelkesen támogatnák. Azt feleltem, hogy a környéken az utolsó zöldterület és még szóba jöhető hely a törökbálinti tó lett volna - de azt már évekkel ezelőtt elpusztításra szemelték ki - meg nem is tartozik a városhoz.


merre tart budakeszi?

Budakeszin vannak helyileg védetté nyilvánított objektumok és területek. A hatályos törvény pedig úgy szól, hogy a helyi védettséget fenntartó oltalmi rendelet, csak akkor visszavonható, ha a védettségre okot adó állapot megszűnt (az önkormányzat saját hatáskörében intézkedhet). Egyetlen kivétel az, ha magasabb szintű védettséget kap a terület vagy objektum. A törvény kezelési terv elkészítését és tettleges oltalmi intézkedéseket is előír.

A természetvédelmi törvény szelleme, helyi védettségre vonatkozóan tehát abba az irányba hat, hogy az oltalmi intézkedés indokolt legyen és az önkormányzat a megfelelő eljárásokkal fenntartsa a védettségre okot adó helyzetet és megőrizze az oltalom alá vont objektumot vagy területet. 


törvényben előírt kezelési terv

Csakhogy Budakeszin nincs kezelési terv, és nincsenek gyakorlati intézkedések.

Tehát marad az ismert, nagyon is életszerű forgatókönyv:  "véletlen balesetek"-el, "félreértett intézkedések"-el, nem beszélve a "közvetett, szándékon túli beavatkozások"-ról, vagy a "nem szándékos" bolygatásról, és persze az "idegenkezűségről".


a nagyobb tét

Ennél a kiskapus és kispályás elintézésnél már sokkal nagyobb a tét. Ha az önkormányzat a zöldturizmus és a természetvédelem mellett teszi le a voksát (és a kettő nem szétválasztható), akkor ezzel kapcsolatban kistérségi összefogást kell kezdeményezzen, vagy ilyen összefogási hajlandóságot kell mutasson.

Ez pedig már túlmutat Budakeszin: a városi természetvédelmi elkötelezettségnek kistérségi távlatai vannak, amelyet már most képviselnie kellene, fel kellene mutatnia az önkormányzat(ok) városfejlesztési elképzeléseinek. Mégcsak pénzhiányra sem hivatkozhatnak, mert Budaörs elég gazdag ahhoz, hogy hamár területet nem tud biztosítani, anyagi hozzájárulással támogasson egy ilyen összefogást.

2010. október 26., kedd

Budakeszi és a városi szennyvíz

Budakeszi településnek, a csapadék elvezetése és kezelése kapcsán kialakított (pontosabban spontán kialakult) rendszere sajnos elvesztegeti ezt a fontos vízforrást - mármint természetvédelmi szempontból.
A rendszer jelenleg részben a most működő szennyvíztisztítóba vezeti a csapadékvizet is. Emiatt a Bodzás árok, illetve a Nádas tó vízutánpótlása részben megszűnt. Ha a felszíni vizek kiszárasztása volt a cél, akkor ezt bizonyos mértékig sikerült elérni - de csak bizonyos mértékig, mert nagyobb mennyiségű csapadék esetén a rendszer elégtelenül működik, tehát ez a helyzet, hosszú távon nem tartható és semmiképpen sem korszerű.


éghajlat


A kiszáradásban persze szerepet játszott az időről-időre egyre szárazabb éghajlati trend is (ennek ellenére a Bodzás árok vízellátása éppen a tisztított szennyvíz bevezetése révén, továbbra is megmaradt). A Bodzás árok egy összetett vízrendszer eleme és a szennyvíztisztító üzem megbontja ezt a rendszert. A jelenlegi állapot a vízmennyiséget és minőséget illetően egyaránt nem  kielégítő és egyáltalán nem egészséges, lévén, hogy holt vízzé teszi a patakot és pusztulásra ítéli az ökoszisztémát.


új szennyvíztisztító

Ráadásul a városvezetés tervbe vette az elavult és alacsony kapacitású jelenlegi szennyvíztisztító felváltását egy új üzemmel. Ez jelenthetne pozitív változást is, tekintettel arra, hogy az új üzem nem a vízrendszer közepén foglal majd helyet, hanem annak egy távolabbi, kevésbé központi helyén. Csakhogy a szennyvizet a városból az új üzembe, éppen a Bodzás árok partján tervezik elvezetni, keresztül egy ex lege védett területen - illetve keresztül azon a völgyön, amelynek védelméért küzdünk. Ugyanakkor az új rendszer a település gravitációs csapadékvíz elvezetési megoldását nem fogja kiváltani, tehát az a csapadékvíz, amire a természetvédelmi szempontok miatt szükség lenne, továbbra is a szennyvízcsatornába kerül majd bevezetésre. Az önkormányzat már bele is kezdett a pályázati eljárásba, tervezésbe és ezt a munkát közzétették a Budakeszi Szennyvízprojekt Megvalósító Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság honlapján.


mi lesz a régi üzemmel?

"Ha felszámolásra kerül a régi üzem, a mögötte elterülő rész, mint helyi védett terület, ki fog száradni - mit kívánnak tenni ennek elkerülésére?" - ez volt az első kérdésem, amikor a helyi főépítésszel beszéltem. A válaszára viszont nem számítottam, mert csak annyit mondott, hogy amikor a terveket készítették (mondjuk, nem tudom, milyen terveket, mert nincsen rendezési terv a védett területre), neki nem volt tudomása arról, hogy itt védett terület van (sic!).

2010. október 22., péntek

Mit tudunk róla?

Aki szereti a madarakat, az elkerülhetetlenül találkozik Schmidt Egon könyveivel, mivel pedig ő gyakori látogatója a környéknek, rendszeresen ír is gyönyörű könyveiben a Bodzás árokról, itteni madarász élményeiről.

a Bodzás árok gyékényes, csalános partja, hátrébb a bodzabokrok látszanak,
a füves domb a Farkeshegyi repülőtér, mögötte a Csíki hegyek

Ezért aztán, aki hozzám hasonlóan Schmidt Egon nyomdokain járva kezd madarászni, biztosan el fog vetődni ide (főleg, ha Budapesten él, ahol sok, érdekes és különleges és rendkívül értékes hely van még - ha fogyatkozóban is).

Amikor azon gondolkodtam, hogyan fogjak a Bodzás árok megmentéséhez Őt kerestem meg egy levélben és kértem, hogy méltassa pár szóban ennek a területnek a fontosságát.

Később tudtam meg, hogy az ároknak egy 600 m-es szakasza a helyi önkormányzat védettségi rendeletének oltalma alatt áll (ami majd később kiderül, inkább rossz, mint jó), amit még a 70-es években éppen Schmidt Egon tanácsára vettek védelem alá.

Schmidt Egon válaszolt a levelemre, amivel kapcsolatosan úgy éreztem, ez felér egy győzelemmel!


Tisztelt Uram!

Leveléből örömmel értesültem arról, hogy tervbe vették a Budakeszi határában húzódó Bodzás-árok ujbóli helyi védetté nyilvánítását és távlatilag egy vizes élőhelyet kivánnak kialakítani a területen. 

 A Bodzás-árok mentét a mult század ötvnes éveitől kezdve évente többször felkeresem. A fekete bodzával és különböző lágyszárú növényekkel benőtt árok fontos madár fészkelőhely, de igazi jelentősége a nyár végi, kora őszi vonulás idején van. Egyfajta zöld folyosó, melyen keresztül minden évben poszáták, fülemülék, nádiposzáták, vörösbegyek és más madarak tömegei vonulnak a telelőterületek felé. 

Ökológiai szempontból legfontosabb a víz állandó jelenléte /ivó és fürdőhely/, a fekete bodza lédús bogyói /fontos kiegészítő táplálék elsősorban a poszáták részére/, valamint a bokrok mentén védelmező sűrűséget képező csalán és egyéb lágyszárú növények tömege, ami megint jónéhány madárfaj /pl. nádiposzáták, tücsökmadarak, erdei szürkebegy/ számára nyújt védelmet is biztosító tartózkodó és táplálkozóhelyet. A korábban a Pilisi Parkerdőgazdaság támogatásával éveken át müködött nyár végi és őszi gyürüzőtábor eredményei bizonyítják, milyen hihetetlenül gazdag a Bodzás-árok madárvilága a vonulás idején. A fekete bodza bogyói az erre az időszakra leginkább jellemző poszáták számára egyfajta katalizátor szerepet tölt be, segíti őket a hosszú vándorút előtti felkondicionálódásban. Az árok jobb partján ujabban kialakult nádas rész emellett jó néhány ott korábban nem költő fajnak /pl. guvat, nádi tücsökmadár/ nyujt fészkelési lehetőséget. 

Őszintén remélem, hogy kezdeményezésük sikeres lesz, és egy az érdeklődők számára tanösvényként is működő védett terület alakulhat meg a főváros határában.

/Schmidt Egon/
sk.

2010. október 21., csütörtök

Víz, Wetland, vizes élőhelyek - csatornázás

Ez a blog ugyan nem a Nádas-tóról szól, de a közös probléma összeköti a két kezdeményezést:  a Nádas-tó és a Bodzás árok rehabilitációjának sikere a vízhez kapcsolódik. Mindkét esetben egy-egy vizes élőhelyről van szó, amelyek az emberi beavatkozást megelőzően a felszíni vizekből nyerték vízutánpótlásukat. A környékről a felszíni vizek mind a Bodzás árokban vezetődnek el, ami a János-hegy vonulatától délre és nyugatra eső lejtők teljes felszíni vízkészletét jelenti. Hozzá tartozik még a Telki és Páty felől húzódó, kelet-nyugati tájolású völgyek vízkészletének egy része.

A dolog persze ezzel kapcsolatban sem egyszerű. A probléma abban van, hogy a lefutó vizek Budakeszi város területén a csatornahálózatba jutnak, onnan pedig a szennyvíztisztító üzem vízkészletébe, vagyis a csapadékvíz majdnem teljes egészében az egész városban összegyűjtve, a természetes körfogást elkerüli. A városban kialakult csapadékelvezetési rendszer tehát csapdaként felfogja és a természetes gyűjtőrendszerből kivezeti a vizet, megfosztva ezzel a Nádas-tó és a Bodzás árok vízutánpótlását a csapadék víztől.

Azok a megoldások, ahol az épületeknél a csapadékvizet a szennyvízhálózatba vezetik, ez a veszteség nem pótolható, de a közterületeken kiépült, vagy kiépítésre kerülő megoldások esetében, a víz hasznosításának szempontja egy erre irányuló tudatos törekvéssel, technikailag is érvényre juttatható.

Közismert problémája a városnak az a tény, hogy nagyobb esőzés idején a csatornahálózat képtelen a vízmennyiséget elvezetni és az úttesten folyó víz mennyiségét növeli a csatornákból feltörő, a magasabban fekvő városrészekből az alacsonyabban fekvő részekre kiömlő víz.

A rehabilitációra váró természetes vizes élőhelyek problémájának megoldása tehát szorosan összefügg a város casapadékvíz elvezetési gondjaival. Emellett az alsóváros folyamatosan küzd a magas talajvízzel is, amire egy megoldás lehet a talajvíz szárasztó kutak létesítése. Az itt kinyert víz szintén közvetlenül felhasználható a két természetes élőhely vízutánpótlására.

A városnak tehát célirányosan kell törekednie a talajvíz és a csapadékvíz okozta problémák megszüntetése kapcsán, a víz hasznosítására is.

2010. október 15., péntek

A környék és lehetőségei

A helybéli szervezetekkel találkozva sok kezdeményezésről szereztem tudomást (például a Natúrpark-ról, mint komplex ökoturisztikai elképzelésről), ami mind Budakeszi gazdasági lehetőségeinek kihasználásáról és a természetvédelemről szólt.

Jó lenne ha ez a város ellenpontja lehetne az eliparosodott Budaörsnek!

Régen volt már (pont egy helyhatósági választással ezelőtt), hogy megkerestem Wittinghoff Tamást, Budaörs  (akkori) polgármesterét, aki lelkesen támogatta egy kistérségi összefogás ötletét. Ki tudja, mit hoz a jövő e téren?


ami nem politika

Egy kistérségi összefogásban, Budapesttel és Budaörssel együtt megvalósított beruházás megoldana sok problémát: egy a védendő értékeket tudatosan megkímélő, tájkezelő szemlélethez elengedhetetlen az odalátogatók irányítása a védett területeken és a területek terhelésének tervezése.

Nagyjából az a helyzet, hogy meg kell nyitni bizonyos területeket, azért hogy másokat el lehessen zárni a turizmus és az egyéb hasznosítás elől - és ez a feladat ezen a környéken azért is fontos, mert túl kicsi területre és túl sok látogató érkezik. A Budapestről kirándulni indulók a Normafától a budakeszi Vadasparkig, a Hűvösvölgyi Nagyrétig, a Hárshegyig mennek el. Ha több értékes célpontot tudna kínálni a terület, akkor a tömeg jobban eloszlana és kevésbé terhelné a frekventált helyeket.

Ehhez nem kellene más, csak egy tartalmas időtöltést nyújtó, bicikli utakból, kiránduló ösvényekből, turista házakból, éttermekből, tűzrakó és sátorozó helyekből álló, amolyan parkerdő jellegű kiránduló kultúrtáj kialakítása, mindenféle egyéb, másfajta igényeket is kielégíteni képes lehetőséggel, mint amilyen a lovas ösvény, golfpálya, motocross pálya, sziklamászó fal stb. Ezen a környéken erre sok lehetőség lenne még akkor is, ha a védett területeket megkímélik.

Nem az a cél, hogy ami védett, az hermetikusan el legyen zárva. Hasznosabb, bár kétségtelenül drágább a természetrombolás megakadályozása más módszerekkel. Ilyen az, hogy a kirándulók ne az ösvényeken hanem pallósorokon járjanak, hogy a szemetet összeszedjék utánuk, hogy odafigyeljenek rá, hogy védett növényt ne szedjenek le ... stb. Valamiféle felügyelet nélkül különben is képtelenség az illegális szennyizés vagy rombolás megakadályozása.

a budaörsi kopár hegyek látképe Budakeszi felől
(a Bodzás árok a dombvonulat lábánál húzódik)

jöjjön ki budára?

Aki most egy hétvégét rááldoz arra, hogy a közkedvelt budai kirándulóhelyeket meglátogassa, igazat fog adni nekem, hogy jelenleg az egész terület gazdátlan és lehangolóan szegényes. Nemhogy egy polgári, turista paradicsom nincsen (olyan, amilyen lehetne és volt is itt valamikor), de nincsen természetvédelem sem. Az emberek tucatszám tiporják el az ösvényen a kuszmákat (2010 szeptember hónapban kettőt találtam eltaposva, csak Budakeszi külterületén), szemetelnek, kószálnak az omladozó sziklákon és szedik és tapossák a védett növényeket - oda mennek ahová kedvük tartja és azt tesznek, amihez kedvük van.

Adjunk nekik inspirációt!

Például kevesen tudják, hogy az óbudai Hármas Határ hegytől a Budaörsi kopár hegyekig gyalogosan eljuthat az ember, mindvégig erdőben járva.

Zöld Buda nagyobb térképen való megjelenítése

Azt sem tudják sokan, hogy Budakeszin nem csak Vadaspark van és két mammutfenyő, de van egy gyönyörű arborétum is. El sem mennek odáig!

Pedig a cél az lenne, hogy minél több embert csábítsunk le a János hegyről tartalmas és értékes időtöltést kínálva számukra. Ehhez pedig létesíteni kell olyan célpontokat, amelyeket érdemes megnézni, mint amilyen az arborétum (és amilyen majd lesz, ha a Dendrológiai Alapítvány tervei valóra válnak!), a tervezett Nádas tó rehabilitáció, a Sambucus látogatóközpont a Bodzás ároknál és még tervben sem lévő sportlétesítmények.


kereslet - kínálat

A kijelölt területek látogatóinak viselkedéséből meg lehet határozni azt, hogy hol milyen tevékenységet folytatnak leggyakrabban és így övezetek hozhatók létre aszerint, hogy ki miért és hova látogat szívesen - csak alkalmazni kell a tudást kirándulók igényeiről és hozzáigazítani a környezet lehetőségeihez és nagyobb választási lehetőséget kell kínálni számukra, mint egy Hárshegyi, vagy János-hegyi séta, szalonnasütés, tollasozás vagy focizás a Nagyréten, vagy mindaz, ami eddig kirándulók végcélja volt errefelé!

A budai kirándulóhelyek tehermentesítése fejlesztést jelent és új helyek létrehozását. Budapest, Budaörs és Budakeszi pedig együtt kell működjön ebben.


több sport!

... és még szó sem esett arról, hogy például egy biciklis túrázó könnyedén teker le sokszor hosszabb távokat a gyalogosnál, tehát olyan igények kielégítése is figyelembe veendő, amelyek nem kifejezetten turista időtöltésnek számítanak, mint amilyen a golf, a lovaglás és egyéb sportok.

A kezdetek

Még az előző évszázadban kezdett foglalkoztatni a Bodzás árok probléma, amikor néhányszor volt lehetőségem részt venni az ott működő gyűrűzőtábor munkájában. Már akkor megmutatkoztak ennek a helynek az értékei és azok a veszélyek, amelyek fenyegették, de úgy tűnt, hogy a dolgok jó irányba haladnak, hiszen a madarászok jelentős része akkoriban ismerte és látogatta ezt a helyet. Márpedig volt közöttük nem egy olyan név is, aki a terület megóvásáért sokat tehetett volna (illetve tett is).


szemétdomb!

az árok partjára bevezető földút mentén mindenütt szeméthalmokat lehet találni


Ezután hosszú szünet következett és évek teltek el úgy, hogy semmit sem tudtam arról, mi folyik a területen. Egy madarászokkal folytatott beszélgetés során aztán valaki elejtett egy megjegyzést a Bodzás árokról, ami nem hagyott nyugodni. Újra ellátogattam ide és megdöbbenéssel láttam azokat a negatív változásokat, amelyek az eltelt időben estek.
szeméttel bélelt patakágy (építési törmelék, traktorgumi etc.)
az árok mélyítése során a munkagépek által kiforgattott bodzabokrok

Ez volt az első lépés, ami arra indított, hogy gondolkodni kezdjek, mit lehetne tenni.

Sokak tanácsára elsőként adatokat kezdtem gyűjteni arról, hogy a kérdéses területtel kapcsolatban mi tudható meg első nekifutásra. Ezzel párhuzamosan bombázni kezdtem levelekkel minden létező postacímet ami mögött olyan intézményeket vagy embereket sejtettem, akiknek bármiféle közük lehet egy védelemre érdemes terület megóvása terén.  Mellesleg létrehoztam egy honlapot is (Sambucus Wetland Centre) abból a célból, hogy magát az ügyet illetve az ügy előre mozdítására tett erőfeszítéseket közreadjam.


Megkérdeztem szakembereket is arról, hogy ők hogyan látják a Bodzás árok helyzetét. A vélemény az volt, hogy egy szemétdombról beszélünk és fölöslegesen erőlködöm, mert amilyen lepusztult állapotban van a terület, ebből semmi sem lesz egyhamar - ám ha mégis, akkor is irdatlan összegekbe fog kerülni és kérdéses, hogy lesz-e olyan, aki erre pénzt áldoz.

w.w.t. ?

Az rögtön láthatóvá lett tehát, hogy bármi történik is, annak valamiféle anyagilag önellátó formában kell létrejönnie, mert semmilyen állami forrásra nem támaszkodhat a kezdeményezés. Erre akkor és ott a WLI (a Wetland Link International, vagy Wildfowl & Wetland Trust) kínálkozott megoldásként. Meg is kerestem őket, nagy csalódásomra (ez a történet majdnem csak csalódásokról fog szólni). Kiderült, hogy az a szakértői munka, amit ők ajánlanak úgy 3000 angol fontba fog kerülni nekem. Cserébe ők minden lehetőséget fölvázolnak arra nézve, hogy milyen beruházással és milyen megoldásokkal, miféle üzleti tervvel lehet a kezdeményezést megvalósítani. Ha és amennyiben a szerződés létrejön, akkor ők adják a tudást - nekem már csak a területet, hatósági engedélyeket, pénzt és szervezést kell biztosítanom, cserébe ők fölvesznek a WLI láncba, ami azzal is jár, hogy a befolyó hasznot központilag újraosztják. Elgondolkodtam az ajánlaton, mivel eredetileg úgy nyilatkoztam nekik, hogy a kezdeményezés jelenlegi helyzete minimális anyagi ráfordítást tesz lehetővé.


önkormányzat ?

Az Önkormányzat megkeresése is hiábavalónak bizonyult. Olyannyira, hogy kifejezett ellenérdekeltséggel találkoztam a hivatalban - amit megint nem egészen értettem. A terület árvízvédelmi terület és mint ilyen bolygathatatlan, ráadásul egy ex lege védett része is van. Mit akarhat az önkormányzat?


tulajdonosok?

Sikerült találkoznom a tulajdonosok képviselőjével is. Az ő álláspontjukat megértettem, hiszen kárpótlási területként jutottak a földjeikhez, ezért nekik az az érdekük, hogy ha eladják, akkor minél több pénzt kapjanak érte. Csakhogy nehezen fogják tudni eladni a telkeiket - hiszen milyen beruházáshoz lehet megvásárolni olyan területet, ami nem beépíthető?

Egy wetland center-hez - mondanám én. De a körülbelül 40 hektáros területet a tulajdonosok 4 milliárd körülire értékelik.


status quo

Nagyjából ez az alaphelyzet jelenleg. A soron következő önkormányzati váltás során talán sikerül egy kistérségi összefogás keretében valamiféle, a környék valóságos értékeihez alkalmazkodó, természetvédelmi project-et megvalósítani. Budaörs például hajlandó lenne az együttműködésre, tekintettel a területét eluraló ipari létesítményekre, amelyek mára már lehetetlenné teszik, hogy a város közigazgatási határain belül valamiféle természetközeli beruházást valósítsanak meg. Budakeszinek még vannak természeti értékei amelyek részint védelemre szorulnak, részint képesek lennének egy rentábilis zöld-turizmus alapjául szolgálni. Dolgoznak már egy Naturpark létesítésén (többek közt a Dendrológiai AlapítványBudakeszi Kultúra Alapítvány) de jelenleg, csak tervek vannak arra nézve, hogy milyen értékeket kellene bevonni és hogyan lehetne felhasználni őket erre a közös értékmentő és értékteremtő célra.

2010. október 14., csütörtök

Miért nem jó, ha helyi védett egy terület?

A kérdésre egyszerű a válasz.

A hatályos természetvédelmi törvény értelmében, természetvédelmi terület létrehozására, tehát egy terület országos szintű természetvédelmi oltalom alá vonására, bárki javaslatot tehet a megfelelő szakminisztériumnál.

Természetesen a javaslatot elbírálás alá vonják és megfelelő vizsgálat után fogják elfogadni.
Az egyik kizáró tényező viszont éppen a helyi védettség ténye.

Nekem kezemben volt egy szakhatósági vélemény, amely szerint a terület országos szintű természetvédelmi oltalomra érdemes lenne, amennyiben az önkormányzat a helyi védett státuszt megszüntetné.

Ekkor állt be a fordulat.

Született egy rendelet LXXXII/2007 - számon, amely arra kötelezte az önkormányzatokat, hogy vizsgálják felül a helyi oltalmi rendeletek fenntarthatóságát. Ezt a rendeletet még a Magyar Madártani és Természetvédelmi egyesületben is újdonságként fogadták, ezért azt gondoltam, hogy budakeszin végképp ismeretlen lehet, tehát 2007 év végén az önkormányzat elé vittem a rendelet szövegét, kérve, hogy intézkedjenek a Bodzás árokkal kapcsolatban. A levelemre meglepő gyorsasággal válasz érkezett, amely arról értesített, hogy megszületett az oltalmi rendelet meghosszabbítása (2008 februárban).

Utólag döbbentem rá, hogy ha én nem figyelmeztetem az önkormányzatot, akkor a helyi oltalmi rendelet érvényét veszítette volna, a szakminisztérium pedig (talán) országos védetté nyilvánítja a helyet.

Nem örültem magamnak.

Területi kérdés?

Még a munka kezdetén utánajártam a terület birtokviszonyainak, besorolásának.

A földhivatali látogatásom érdekes konklúzióval zárult. Mivel a helyrajzi számokhoz tartozó tulajdoni lapok száma meghaladja a 100-at, megkérdeztem a "hölgyet a monitor mögött", hogy nem lehetne-e ezt a rengeteg adatot esetleg interneten lekérdezni, ahelyett, hogy ott jegyzetelek a képernyő előtt - talán nem hiteles tulajdoni lap másolatot lehetne-e szerezni úgy, hogy nem kell kifizetnem a hivatalos árat?
A válasz egyértelmű nem volt, azzal az indoklással, hogy "akkor nekünk nem lenne munkánk".

Meghajolván ezen sziklaszilárd érv kétségbevonhatatlan igazsága előtt, sikerült szereznem egy térképet, és ezzel távoztam. Innen megtudtam, hogy az érintett, megóvásra szoruló terület kb. 30 hektár, és az alábbi hrsz-ok tartoznak hozzá:

Kelet (Má1 besorolású):
- 060/4- től 060/40- ig;
- 063/477- től 063/490- ig; és: 063/433- tól 063/439- ig; és 063/456- tól 063/462- ig;
Nyugat (Má4 besorolású) :
- 074/9(b) - től 074/42(b) - ig és 074/57- től 074/76- ig és 074/101- től 074/104- ig
- 070/1- től 070/52- ig;
- 072/1- től 072/24- ig;
(helyi védett oltalmi rendelet alatt áll a 70, 53 és 58 hr s z. számú, 600x5 m-es (0,9 ha) terület)

De ezzel a dolog nem ért véget.

Kiderült ugyanis, hogy a tulajdonosok kárpótlási földként jutottak a területen lévő tulajdonaik birtokába és a jelenlegi állás szerint (amit tőlük tudtam meg) földjeiket 5000 és 10000 forint körüli négyzetméter árra tartják, ami irreálisan magasnak tűnik számomra, figyelembe véve a terület helyzetét.

Az a lehetőség, hogy a hatásos természeti értékmegőrző munkához szükséges méretű területet megvásároljam ezzel az árfekvéssel lehetetlenné vált.

Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági hasznosítás, vagy a természetvédelmi tevékenység mellett, más, a feltételekhez igazodó hasznosítási megoldások is lehetségesek (pl. sport). A földek tulajdonos-cseréjének lehetősége azonban továbbra is kérdéses marad ilyen árak mellett. Marad tehát, hogy aki a területen bármilyen tevékenységet kezd, azt a jelenlegi tulajdonosokkal megegyezve, a földeket haszonbérbe véve fogja megtenni.

Talán ez lenne a megoldás a látogatóközpont számára is.

A helyhatósági választások mindenesetre új helyzetet hoztak. Pillanatnyilag van olyan tagja az önkormányzati testületnek, aki elkötelezett természetvédő és támogatja a látogatóközpont tervét.

A társadalmasiasító (van ilyen kifejezés?) nap

2009 áprilisára szerveztük meg a tereprendező akciónapot.


már megint az MME

Segítségünkre jött az MME budapesti helyi csoportjának pár lelkes tagja - és amikor azt írom, hogy "pár", akkor ez nem lekicsinylő jelző akar lenni. A kiírás szerinti napot megelőzően Budakesziszerte hirdettük a megmozdulást, jobb híján szórólapokon, abban a reményben, hogy azért páran a hideg idő ellenére is eljönnek majd, ha másért nem, akkor egy jót kirándulni.


a magisztrátus

Volt a háttérben egy megegyezés az önkormányzattal is, aminek az volt a lényege, hogy a helyi GAMESZ besegít nekünk a területen összeszedett szemét, háztartási hulladék elszállításában. Ha a polgármester nem adott volna ígéretet erre nézve, akkor nem indult volna el a szervezés sem, mivel a szemét elszállítását saját erőből nem tudtuk volna megoldani.

E helyütt meg kell köszönnöm a segítőkészségét azoknak a helyieknek és budapestieknek, akik eljöttek és ottlétükkel támogattak minket, mivel a megadott időpontban a GAMESZ nem szállt ki és a beígért segítség elmaradt - emiatt munkavégezetlenül kellett távoznunk.


"transzszubsztanciáció"

A helyhatóság hozzáállása ilyen módon mindenesetre nyilvánvalóvá vált. Az illúzióktól megszabadulva úgy gondoltam, elérkezett az idő, hogy újragondoljam a Bodzás árok látogatóközpont ügyét.