Egy kezdeményezés társadalmi ismertsége

Én minden budakeszi ismerősömet megkérdeztem a Natúr park és a Nádas tó project-el kapcsolatban, de ebből csak az derült ki, hogy egyikük sem tud a dologról.

Nem hagyott nyugodni ez a helyzet, hát gondoltam megkérdezek néhány ismeretlen budakeszi lakost, hogy ők mit tudnak erről a kezdeményezésről.

Meglepődtem az eredményen, mert sokkal többen tudnak róla (ebben mondjuk Weiperth András cikke is sokat segített >> itt olvasható <<, mint gondoltam. Az arány tíz emberből nyolc.

A kérdezési metóduson persze lehetne tökéletesíteni mert ez így nem elemezhető statisztikailag - de sokkal jobb eredmény, mint reméltem!

.

Perspektívám a Nádas tó tervekhez

Mit tudtam én hozzátenni mindahhoz, ami már eleve adott volt a többiek munkája nyomán?

Egyedül a madarász, a bemutató-tanösvény szakértőnek, illetve a helyi helyzet ismerőjének szempontját tudtam felmutatni.

Egyrészt a legegyszerűbb és legolcsóbb madárcsalogatót ajánlottam (az állandóan jelenlévő víz mellett): egy megfelelően válogatott fásszárú liget kialakítását a felsorolt növényfajokkal:

Tatár juhar (Acer Tataricum)
Nyírfa (Betula pendula)
Boróka (Juniperus communis)
Tiszafa (Taxus baccata)  
Gyertyán (Carpinus betulus)
Berkenyék: Sorbus domestica és: S. torminalis és: S. aria
Mezei szil Ulmus laevis % és: Ulmus glabra
Égerek: Alnus viridis és: A. glutinosa % és: A. incana %

Fürtös bodza (Sambucus racemosa)
Fekete bodza (Sambucus nigra) %
Kányabangita (Viburnum opulus) %
Veresgyűrű som (Cornus sanguined)
Sajmeggy (Prunus mahaleb)
Kökény (Prunus spinosa)
Galagonyák: Crataegus monogyna és: C. laevigata
Madárbirs (Cotoneaster nebrodensis)
Kutyabenge (Rhamnus frangula)

 Ezután a terep alternatív elrendezési lehetőségét, arra az esetre, ha komolyabb madártani bemutatók megtartását is tervezik a jövőre nézve:

a Nádas tó védett terület lehetséges rendezési elve

Magyarázat:

• a kusza zöld foltok fás-bokros helyek. 
• a sárgászöld vonalakkal satírozott részek a meglévő gyep meghagyott foltjai
• a pirosas háromszög egy jövőben építendő megfigyelőház, amelyből a három füves területre vizuális rálátás nyílik - alatta a fekete pontok bokrokat jeleznek (ez az építmény lenne a bemutatófoglalkozások otthona, a kamerázott fészkek, stb. bemutatóhelye)
• a körvonallal határolt kék csíkozás a mélyebb vízterületet jelzi, a meghagyott ősfákkal és körülöttük a szigetekkel
• a tóba alulról egy horgászstég és egy csónakázó stég nyúlik be (ha a tó két részre osztható lenne a használat módjától függően - létrehozható volna egy elzárt vízfelület és egy nyitott ahová a látogatók bemehetnek és ahová nem)  ---- megjegyzem, csónakosok és horgászok sohasem jönnek ki egymással - ez szerencsétlen párosítás lenne
• a két furcsa alakzat, melyeket egy íves, egybefüggő, és egy pontozott majdnem-köríves vonal határol, a tó területén kitermelt talajból épített "löszdombok", melyek az egybefüggő vanal felől függélyes, leszakadó falat alkotnak - a gyepes területre épített dombban gyurgyalag, a víz mellettiben jégmadár fészkelése várható (ezeket később be lehet kamerázni, nem kis érdeklődésre tarthat számot egy ilyen "élő közvetítés")
• a két majdnem köralakú folt a mamutfenyőket mutatja, mellette egy (ha jól tudom) oda tervezett esőház áll
• a kékes-zöldes körvonal nélküli satírozott rész, kb a kép közepén, egy a tóból, a víz kivezetése mentén létrehozott, kb-10-30 cm magasságban vízzel elárasztott rész (ide szállnának be a darvak vagy vadlibák az őszi vonulás idején)

Megintcsak egy jövőbe mutató elképzelésként adtam elő a "duck decoy" létesítés ötletét. Ez persze egy lépcsőzetesen, valamiféle minimumból kiinduló (pl. tanösvény) rendszer végső állomása lenne, sok más elemmel együtt - de már most gondolkodni kell rajta, ha egy mesterséges tómeder kerül létesítésre.

optimális megvalósítás

Jó szervezéssel és megalapozott, előrelátó gondolkodással egy teljesen minimalista elképzelés valósul meg első lépésben. Ennek eredménye viszont olyan kell legyen (akármennyire is minimalista), hogy különféle lehetőségeket nyújtson a látogatók bevezetésére, a területkezelési program, a helyszín megismerésére.

Ezután válik el, hogy a területből mit lehet még kihozni. Az én (talán utópisztikus) elképzelésem csúcspontja a duck decoy.

A decoy pipe szerkezete

A "decoy pipe" egy nyílt vízfelületről elvezetett, íves csatorna, a "duck decoy" alapeleme, amely továbbá egy palánksorból és (nagy lyukú hálóval borított, tartórudakból kialakított) "folyosóból" áll, amely egy varsában végződik.

A rendszer a nyílt vizen gyülekező madarak tömeges megfogására való. Az elv a kacsák kíváncsiságára épít. A palánksor mögötti terület a víz felől nem látható. A kacsák a vízre szállva meglátják a "duck decoy dog"-ot, amelyet a gazdája vezényszóval a palánknak a víz felőli oldalára küld, majd visszahív. A nyílt vízfelülettől egyre nagyobb távolságban ismételt művelettel a kacsák kíváncsiságukat követve a háló alatti részre úsznak. Ekkor a "decoy man" a rejtett ösvény takarásában a kacsák és a nyílt víztükör közötti részre megy és felriasztja a madarakat, melyek a csatornán át igyekeznek menekülni de a varsába jutnak.

A madárfogó létesítmény itt nem csupán egy érdekes dolog (a legrégebben fennmaradt duck decoy Angliában található és 1670-ben épült, ha megépülne ez a berendezés, ez lenne az első "decoy pipe" Magyarországon), de egyben minden lehetséges megvalósítandó létesítmény modelljeként használható.

Ugyanis, a madármegfigyelő ház, a duck decoy, a tanösvény - mind összefüggenek. Először nyilván a tanösvény épül meg, illetve azok a lényegi beavatkozások történnek meg, amelyek a terület értékét eleve megadni hivatottak. Ugyanakkor a bokros-ligetes terület és a tómeder, illetve a tanösvény kialakításakor már most gondolni kell a megfigyelőház helyének megválasztására és a "decoy" csatornát is, már a mederrel együtt ki kell építeni.
Később akár megvalósulnak az említett létesítmények, akár nem, ezzel az előkészítéssel semmilyen felesleges pluszköltség nem keletkezik, viszont a későbbiekben, ha mégis megvalósításra kerülnek ezek az elemek, újabb területbolygatás és anyagi ráfordítás nélkül lehet a következő szintre lépni.


.

Egy lehetséges stratégia a város számára

a terepbejárás tanulságait levonva

Összeszedem a gondolataimat és azon melegében le is írom őket, a vasárnapi társaság résztvevőinek. Talán a tapasztaltak alapján nem mondható alaptalannak az a gyanakvás, amellyel mindennemű jószándékú cselekvésnek kerékkötőit tételezem fel a budakeszi közéletben.

az "elit"

Franc az, nem elit, amelyik magát definiálja ekként, azért, hogy elkülönítse magát a többségtől - és mindezt nem azon az alapon teszi, hogy a közösség élenjárója, tehát annak érdekét nézve, közérdekből cselekszik, hanem éppen megfordítva. Márpedig a budakeszi kiváltságosok szűk csoportja, elszigetelt kezdeményezéseivel és korrumpáló hajlamával, minden de nem a többség érdekeit képviselő, befolyásos csoport. Az önkormányzat viszont ezek kegyeit lesi.

aggodalom

Igenis megalapozott az aggodalmam, ha azt látom, hogy az autókereskedés kerítése a helyi védett területre került. Ez ugyanis két ember felelősségét (minimum) felveti.

1. mivel a helyi védett terület kezelése a jegyző feladata, ezért a jegyző legalábbis mulasztást követett el
2. a főépítész nem adhatott volna építési engedélyt a védett területre, tehát ő talán többel is gyanusítható, mint mulasztással

első gondolat

Ezért levonom a konzekvenciát: a helyi önkormányzatnak kell megkezdenie az "elit" és a "köz" egymáshoz közelítését azzal, hogy hatalmi helyzeténél fogva, többségi alapon megszavaz egy Budakeszi számára közös hasznot hajtó gazdasági irányvonalat és elkötelezi magát valamilyen hosszútávú stratégia mellett, amellyel a város gyarapodását segíti elő - akkor is, ha ez az "elit" számára kedvezőtlen. Ezzel az önkormányzat szembeszáll a korrupcióval is - ezt is mérlegelni kell (a nyilvánvalóan korrupt jegyző eltávolításánál például mi sem lenne egyszerűbb - miért nem történik meg?).

Az irányvonalat én a vendéglátóiparra, turizmusra épített gazdaságban látom, de nyilván, érdemes lenne több lábra állítani a város gazdaságát. Lehetne ilyen az alternatív energia programban való részvétel, vagy a helyi (illetve budai) borok borvárosa - vagy bármi más, élhető elképzelés: együtt.

Nádas tó

Mindabból, amit a Nádas tóról megtudtam, számomra az derült ki, hogy valamiféle elszigetelt és éppencsak megtűrt státuszban lévő dologról van szó, amelynek küzdenie kell létrejöttéért és majd küzdenie kell megmaradásáért, de nem a természet erőivel, hanem a helyi "elit"-el.

második gondolat

Aggodalmaimat meg is írtam az érintetteknek, hozzátéve azt, hogy egy önfenntartó intézménynek kellene létrejönnie, amelynek fontos eleme a madarak bemutathatósága, mint legkönnyebben megfigyelhető és így legkézenfekvőbben, biztosan látogatói élményt nyújtó (és anyagilag kimutatható hasznot hozó) eleme egy nyitott tanösvénynek.

a szerencse

Mivel Dukay Igor neve pár évvel ezelőtt éppen a Nádas tó kapcsán jutott a fülembe, a levelemet nem csak a Nádas tó és a Naturpark projektek érdekeltjeinek küldtem el, hanem neki is. De mintha idő közben ő valahogyan kiesett volna a Nádas tó rehabilitációjából - úgy tűnt, mintha a fejlemények újdonságok lennének számára. Viszont szerencse, hogy írtam neki, és újra képbe került valamelyest. A hozzá hasonló szakemberek nélkül vélhetően úgysem fog életképes területvédelmi vállalkozás létrejönni.

Ráadásul ő kellően független lévén, megértően fogadta a szempontjaimat.

Talán valamilyen szándékot kérdőjeleztem vagy hozzáértést sértettem meg?  Mindenesetre meglepő félreértéseket okoztam a levelemmel.

.

Terepbejárás - szakemberek részvételével

Balról jobbra láthatók:
Weiperth András, Leéb Noémi, Odri Ágnes, Koós Kolos /fotó: Gönye Csaba/

2010 november 7-én volt, hogy az önkormányzat képviselője (Odri Ágnes, a képen a fényképezőgéppel) és munkatársa (Leéb Noémi), egy szakértő biológus (Weiperth András, hátizsákkal) és egy fotográfus (Gönye Csaba, ő az, aki "nem látszik") elkísértek a Bodzás árok partjára, hogy megmutathassam nekik a valóságban, hogy miről is van szó, mikor ezt a blogot írom, a honalpot szerkesztem, vagy az önkormányzatot bombázom a leveleimmel.

terepbejárás: első szakasz

Ezen a képen a patak partján húzódó úton állunk. Az út a bal oldalon (kelet felől) húzódó erdős domboldal és a patak mesterségesen bemélyített medre között fut. Az erdő fölött, a domboldal tetején már hétvégi házak állnak, a Nagyszénászug-i üdülőtelkek. Itt lehet tettenérni a legérezhetőbben a szennyezést, ami a területet elborítja. Elsétáltunk addig a pontig, ahol egy helyen át lehet kelni az árkon. Az út ezen szakaszát akácos-tölgyes vegyes erdőben illetve bokrokkal benőtt területen tettük meg. A patak medrében és az út mentén mindenhol látható volt az évek óta idehordott, összegyűlt szemét, építési törmelék.

terepbejárás: második szakasz

A bokros, fás útról, a szűk patakparti mezsgyéről átkelünk a kaszálóra

A patak nyugati oldala a lapos, eredetileg kiöntéses terület, ami most legelő
és árvízvédelmi terület

A patak túlsó oldalára érve, kiérünk a fák alól és a legelő-szántó, lapos területen megyünk tovább. Ez a rész még a nyolcvanas években is kiöntéses terület volt. Jelenleg gyéren bokrosodott, gazos, tehenekkel legeltetett terület. Erről az oldalról (körülbelül éppen a háttérben látható ezüstfától visszanézve) nyílik a legjobb kilátás a patak kanyarulatára, ahol a Wetland Center számára a helyet elképzeltem.

Egy jó nézőpontból minden lényeges elem jól látható - például itt,
 a hátunk mögött látható bokorsor (mögötte földút) alatt

A tulajdonviszonyokra nézve a birtokomban lévő földhivatali térkép ad információt, amiből az derül ki, hogy a terület kielemezhetetlenül sok apró parcellára van osztva. Éppen ezen próbálunk valahogyan eligazodni és megállapítani, hogy most vajon milyen tulajdonosi helyzet áll fenn.

föl kéne ébredni!

A teljes összevisszaság kellően meggyőző arra nézve, hogy a tulajdonosok hozzáállása alapvetően döntő fontosságú ebben az ügyben. Úgy nem mellesleg András véleményezi a Wetland Center ötletét is, azzal összegezve a dolgot, hogy ez majdnem lehetetlen. Megmutatom neki a náddal borított vizes árokszakaszt is, mint egyértelmű bizonyítékát annak, hogy valamikor a patak itt útkeresve járt. Ennek ellenére tartja magát véleményéhez, hogy álmodozó vagyok.

Amiben megegyezünk az az, hogy Budakeszi szenny- és csapadékvíz elvezetését külön kell választani és a csapadékvizet a Bodzás árokban kell elvezetni.

Nádas tó

Miután végigjártuk az egész területet, elindulunk a Nádas tóhoz, ahová Csaba már nem jön velünk.

Itt is érdekes dolgokat tudok meg a Nádas tóról, helyi erőviszonyokról, tenniakarást ellehetetlenítő helyzetekről.

Az egész napi terepezés tanulságát így vonom le végezetül:

•  ősszel több madarat látni errefelé mostanában, mint tavasszal, vagy nyáron (szép számmal láttunk ragadozókat, magevő énekeseket, cinegéket, vörösbegyet, ökörszeemet, egy barázda billegetőt, rigóféléket - még libacsapatot is)
•  az önkormányzat teljes vállszélességű kiállása és zászlóvivő habitusa nélkül semmi sem lesz abból, amit itt, vagy a Nádas tónál, vagy Budakeszin bárhol és bármiben megteremthetnénk (lásd a problématérképet a Budakeszi lokálpatrióták honlapján >> itt <<)
•  A Bodzás árok védett terület egy része beépítésre került, feljelentést kellene tenni
•  Sürgősen lépnem kell, ha nem akarom a madártani szempontokat (és a magam, itt meglátta nézőpontot) kihagyva látni a város tervei közül!
•  Ha legközelebb szemétszedő akciónapot kezdeményezek, akkor az összeszedett hulladékot egyszerűen kirakom az út mellé, aztán fölhívom a GAMESZ-t, hogy vigyék el

.