Szárnyakat adtál madarász nemzedékeknek írásaiddal, és azzal is, hogy amikor hozzád fordultunk, a tőled megszokott komoly kedvességgel fogadtál, mert madarakkal kapcsolatban nem volt semmi, ami téged ne érdekelt volna.
Az éberen őrködő és lankadatlanul természetet járó embert veszítettük el veled, aki még emlékezett a budaörsi kopárok hantmadaraira vagy a Tisza ártéri erdőinek madárdalos nyüzsgésére és még megannyi mindenre - amivel mi már nem találkozhatunk, és aminek eltűnése fölött Te szomorúan meg-megálltál. Mi számunkra sok minden elveszett, vagy meg sem került, hiszen Te ott is megláttad az értéket, ahol más, csak vállrándítva megy tovább. Tőled tanulhattunk arról, mit jelent az élet feltétel nélküli tisztelete.
Távozásod tragédia és nem csak a család számára az: elveszítettük őszinte aggodalomtól áthatott szószólóját a vadvízek erdők, rétek élőlényeinek és élőhelyeiknek.
Írásaid maradtak nekünk és velük az a tőled megszokott hang, amelyen átragyog az élet mély szeretetének meleg fénye.
Ez a hang most fontosabb, mint korábban bármikor, mert figyelmed és törődésed aktív cselekvő volt, mikor arra volt szükség és erre buzdított gyengéd eréllyel. Hiányozni fog támogatásod, a tudat, hogy velünk vagy, mindannyiszor, amikor és ahonnan hiányzik a szemlélet, amit Te képviseltél, amire mindannyiunknak példát mutattál.
amit már (ki tartja számon?) hány alkalommal megfigyeltél,
