Helyi természetvédelmi rendeletek
Nem tisztázza a törvény a helyi oltalom alá helyezett természeti értékek fogalmát, ahogyan nem tisztázza magát a helyi oltalom fogalmát sem, csupán az eljárást írja le, amelynek során az önkormányzatok helyi oltalom alá vonhatnak természeti értékeket.
Ebből fakadóan számos értelmezési eltérés van forgalomban.
- nem igaz az, hogy a helyi oltalom alacsonyabb szintű védelmet jelent egy országos vagy Uniós-közösségi oltalmi szintnél: kialakításában és célkitűzésében, a helyi oltalom ugyanolyan eredményességre törekszik, mint más természetmegőrzési igyekezet, a különbség annyi csupán, hogy az országos vagy magasabb szintű védettséggel járó beavatkozások nem az önkormányzat hatáskörébe tartoznak, míg a helyi oltalmi rendelet betartása és a szükséges beavatkozások elvégzése az önkormányzat dolga.
- nem igaz az, hogy az ilyen oltalom alatt álló természeti érték kevésbé érdemes a megőrzésre, mint más védett értékek - annak megállapítása, hogy mi kerülhet helyi védettség alá, egyébként is hatósági felülbírálat részét képezi, melynek során eldöntésre kerül, hogy az adott érték érdemes-e a megőrzésre, valamint, az önkormányzat hatáskörébe tartozik-e ez a feladat.
- az eljárás során nem vizsgálják az önkormányzatnak, az intézkedéskehez szükséges anyagi hátterét, de nem is kötelezik az önkormányzatot saját források használatára
Bolygó-szintű természeti katasztrófa
A természetvédelmi törvény általában nem követi a kihívásokat, amelyekkel a természetmegőrzés szembenéz napjainkban. Természetes környezetünk pusztulása, általános romlása régen olyan mértékűvé vált és olyan ütemben terjed, amit a törvényben nem juttattak érvényre.
Ez a hiányosság leginkább abban mutatkozik meg, ahogyan a TT figyelmen kívül hagyja a korszerű, egészen új felfogású együttműködés szükségességét, az emberi társadalom teljes körében.
Az egyetlen lehetséges válasz
A természeti katasztrófa, amely bolygónkat sújtja, nem fogja megkímélni az emberiséget sem. Mint minden más biológiai organizmus, az ember is - mármint: minden egyes élő ember a Világon -, meg fogja szenvedni ezt a tendenciát. Ezt kizárólag akkor lehet elkerülni, ha egységesen, globálisan teszünk lépéseket.
Például, a téma ilyen megközelítése nem engedi meg az olyan hozzáállást, hogy egy fejlett ország, a természetvédők kedvéért kezelje ugyan a műanyaghulladékát, de ahelyett, hogy valódi megoldást alkalmazna, inkább fejlődő országokba exportálja, hogy ott egyszerűen a tengerbe öntsék.
Megoldások
A tudományos, elméleti háttér tekintetében összegyűjtöttem pár szorosan ide tartozó gondolatot, de most nem akarok ilyen messzire menni, csak megmutatni szeretném a lehetőséget a megoldásra.
A Natúrpark intézménye egyesíti a természet használatának és megőrzésének és a közösségek jólétének együttes biztosítását. Talán nem bigott tudományos megközelítéssel, de sokkal inkább a józan ész alkalmazásával.
Minden Natúrpark akár mottó gyanánt alkalmazhatná, a működő példát az "elmaradott", harmadik világból - Wangari Maathai gondolatát, mintha a "fejlett országok" nem ismernék föl (vagy inkább: nem ismernék be):
Az emberek bevonása nélküllehetetlen a természet védelme
Holisztikus gyakorlat
Ahhoz, hogy a legkisebb természeti értéket is képesek legyünk megőrizni az emberi kapzsiság vagy ostobaság ellen, föl kell emelnünk az embereket, rá kell ébresztenünk őket, hogy személyes jólétük függ tőle, hogy közömbösek maradnak-e a természetes, biológiai organizmus-mivoltuk és annak bolygónkon élő, organizmus-rokonai sorsa iránt.
Nem szükséges ehhez a fölemeléshez különösebb tudós emberré képeznünk senkit - elég, ha saját megélhetésük biztosítására nyújtunk számukra lehetőséget - a természet megőrzésében.
Ezt teszik a Natúrparkokban.
Egy egészen gyakorlati megközelítés
Ezt az utat még azok sem tartják járhatónak Magyarországon, akik magukat természetvédelemben elkötelezett embereknek vallják.
Számukra lehet megfontolható a következő - jó volna, ha közösen gondolkodhatnánk ebben a szellemben.
Konkrét eset: Budakeszi, 2022
A TT lehetőséget ad, hogy természeti érték megőrzésére bárki javaslatot tegyen. Kizárja ezt az az eset, ha a természeti érték eleve védett (országos, ex lege, Uniós vagy helyi védettség), vagy ha védelemre nem érdemes. Ezzel kapcsolatban sok szempont és érdek kerül elő és ütközik a legtöbb esetben.
Ám Budakeszin, a Bodzás-árok helyi védett terület kapcsán a védettség már eleve adott 1980 óta. A védettségre okot adó állapot pedig nem a terület állapota, vagy az itt található növény vagy állatfajok rendkívülisége vagy sokfélesége, hanem kizárólag az, hogy bár a terület degradált és felhagyott mezőgazdasági besorolású, valamit üdülőövezet és egyéb tájhasználat veszi körül, mégis ökológiai folyosó: a vonuló, kis testű énekes madarak őszi migrációjának egyik állomása.
Az ezen a területen, az Actio Hungaria madártani, migrációs adatgyűjtési program során fölvett egyedszám-adatok ezt igazolják is.
Az oltalom a budakeszi Bodzás-árok esetében azt jelenti, hogy meg kell őrizni egy patakot és annak mindkét oldalon 10-10 méteres sávját, lehetőleg a völgy jelenleg teljes hosszában beépítetlen állapotban (vagy kivételes beépíthetőségi szabályok alkalmazásával), olyan módon, hogy az eredetileg betöltött szerepének megfeleljen a jövőben is.
A kérdés a továbbiakban alluviálisan bonyolódik:
- rá kell venni a helyi önkormányzatot, hogy az oltalmi rendeletet (amely jelenleg hatályos formájában nem szolgálja a kitűzött célt) a megfelelő módon megváltoztassa.
- Ez azonban a város fejlesztésének ide vonatkozó terveire közvetlen hatással van, ezért ezeket a terveket is a célhoz kell igazítani.
- Az önkormányzat nem rendelkezik olyan forrásokkal (vagy nem hajlandó forrásokat bevonni ilyen célra), amiket a cél érdekében szükséges beavatkozások igényelnek ezért el kell érni az önkormányzatnál, hogy teremtsen a cél eléréséhez szükséges anyagi forrásokat vagy
- vonjon be külső támogatást - ám ehhez is egyértelműen el kell köteleződnie az ügy mellett
- végül pedig be kell vonni a lakosokat is a cél támogatására - ez a lépés lehet a kulcs a probléma megoldásához, mert akár vehetjük a lista elejére is, mint olyan eszközt, amellyel az önkormányzatot kényszeríteni tudjuk.
Ezen a listán bárhányszor végigmehetünk, mert Budakeszi esetében a helyi önkormányzatnál nincs meg az együttműködő szándék a civil természetvédőkkel, akiket unatkozó kiskorúaknak tekintenek, akik a nagyokat irigyelve játszadoznak és a leeső morzsákra vadásznak.
Lehetne ezt a kérdést egy nagyobb kérdés részeként kezelni, például a város jövőképe kialakítása során. Ha a város zöldturizmust támogató szolgáltatások bevételeire építkezne (amihez minden lehetőség adva van a környéken), akkor az ehhez hasonló értékek megőrzése hirtelen központi fontosságúvá válna.
Az elérendő cél teljesen egyértelmű, a megvalósításához vezető lépések is meghatározhatóak. A helyzet mégis azt mutatja, mintha Budakeszin az önkormányzat és a civil oldal részéről egyaránt hiányozna a Bodzás-árok, ökológiai zöldfolyosó megőrzésére irányuló elkötelezett, komoly szándék.
