Nehéz elképzelni olyan földművelő, állattartó, erdőgazda gazdálkodót, aki abból találna pénzt szerezni, hogy földjét adja el. Ha mégis megtörténik, annak nyilvánvaló oka, hogy addigi életvitelét föladja - valami másért.
nem valamiféle mutatvány, amivel el lehet kápráztatni a nagyérdeműt, mert nincs belőle bevétel, amit a nézők kifizetnek érte. Alapvető, hogy egy ilyen állapotot minden egyebet megelőző sürgősséggel kell kezelni. Egy jó gazdálkodó számára ez elsődleges cél. Ha mindez nem városi léptékben zajlik, hanem arról van szó, hogy eltékozoljuk-e a saját családunk ingatlanvagyonát, vagy inkább megtartva azt, hasznosítsuk, nincsen olyan, aki az eladásra voksolna, ameddig bármilyen más megoldás (például a bérbe adás) szóbajöhet.
Ennek ellenére, Budakeszin évek óta zajlik a város vagyonának elherdálása. A városvezetés nem invesztál a profittal kecsegtető turizmusba annak ellenére sem, hogy ez az egyetlen lehetséges bevételi forrás (hacsak nem követjük a Budakeszin irigyelt és gyűlölt Budaörs példáját) ráadásul
A vendéglátás és a budapesti turisták kényeztetése, Budakeszi vendéglőinek békebeli hagyománya, amit felszámolt a kommunizmus időszaka. Ha vissza akarná állítani valaki a polgári Budakeszi prosperáló életét, akkor ezt a természetes adottságot, a turizmus kínálta üzleti lehetőséget kellene fejlesztenie. Ez még csak nem is új gondolat: sok egyéb mellett régi bölcsesség, amit a régiek hagytak hátra nekünk. Ehelyett a város az összes meglévő ingatlanját eladja, hogy itt-ott keletkezett költségvetési hiányokat ideig-óráig (de inkább csak percekre) kipótoljon: a rossz gazda módjára. Ugyanezt tette Budaörs is, ahol jelenleg turisztikai fejlesztésről már nem álmodhatnak, még a falunapot is a főutcán tartják, mert nincs egy virágcserépnyi szabad terület sem.
Mondhatná erre valaki, hogy a városvezetés évtizedek óta görgeti
gazdasági problémákat, mert a város kényszerpályán van. De ez egyáltalán nem igaz. Az sokkal inkább helytálló, hogy a városvezetés egy-az-egyben követi elődei gyakorlatát, még annak ellenére is, hogy jelenleg sokkal jobb financiális helyzetben van, a központi támogatások, pályázati pénzek miatt, mint korábban volt.
De ne beszéljünk csak a levegőbe, hanem bizonyítsuk is állításunkat!
Volt egy megbeszélés a jelenlegi városvezetéssel a Nádas tó területéről (amellyel a város nem rendelkezik és amely véletlenül nem is a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdona). Vagyis olyan terület, amelynek a megszerzésével a város létrehozhatna egy budakeszi turisztikai desztinációt, ha akarna. Minden adva van! Ott vannak a mamutfenyők, a város telkén, mellette a Nádas tó: mi kell még?
az volt, hogy amennyiben a civil szervezet, amely az ügyet fölkarolta, megszerzi a terület használati jogát, akkor az önkormányzat a nevét adja a dologhoz (civil szervezet nem rendelkezhet földterület fölött). Minden feladatot a civil szervezet lát el és vállal, úgyszintén minden költséget és utánajárást is.
volt ez, amellyel az önkormányzat végre olyasmiben tudott volna előrelépni, amit évtizedek óta nem tehetett meg. A területtel kapcsolatban ugyanis volt valaki, aki használati jogot jelentett be - az önkormányzatnál (akinek semmi köze a dologhoz, hiszen nem tulajdonosa a földterületnek) és a tulajdonosnál. Az önkormányzat (ismeretlen okból) nem akart szembemenni az igénylővel. Miért nem? A civil szervezet utánajárt a dolognak és közvetlenül a terület tulajdonosával tárgyalt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel. Nem tárgya ennek a posztnak, ahogyan nagymamám mondta mindig mesélés közben: "elég az hozzá", hogy a tulajdonos a használati igényt évek óta elutasította, vagyis a Viking Executive Golf-nak (mert róluk van szó) semmilyen jogalapja nincsen, nem is volt a terület használatára. Mi több: az MNV Zrt elvi beleegyezését adta, hogy amennyiben az önkormányzat hajlandó rá, akkor a civil szervezettel létrehozott konzorciumnak a területet turisztikai használat céljára, illetve a szükséges természetvédelmi feladatok elvégzése mellett, átadják!
Mit lehetne mondani erre? Egy évtizedek óta húzódó,
végre megoldásra kerül, az egész város javára, minden Budakeszi polgár érdekében és még ráadásul olyan módon, ami felvirágoztatni segít a Budakeszi egyetlen reményét jelentő turizmust - mindezt a legkisebb tehertétel nélkül, vagyis úgy, hogy nem lehet már a megvalósulás útjába semmilyen kifogást sem állítani. Egy valóban bajban lévő önkormányzat, melynek a vezetője előremutató megoldásokat keres, ilyen esélyt nem szalasztana el!
Miért nem valósult meg akkor az a turisztikai attrakció, ami akkor már kész tervként a civil szervezetnél megvolt? Mert polgármester asszony nemet mondott a konzorciumi együttműködésre. Minden különösebb megfontolás és indoklás nélkül, minden képviselői testületi tárgyalás vagy lakossági egyeztetés nélkül. Pedig semmi sem kényszerítette erre: sem gazdasági, sem egyéb megfontolás. Még a financiális kérdés is megoldott volt, mivel a kezdeményezést Budaörs anyagilag támogatta volna, ha és amennyiben Budakeszi ezt kezdeményezné.
A hiánygazdálkodás
nem valamiféle mutatvány, amivel el lehet kápráztatni a nagyérdeműt, mert nincs belőle bevétel, amit a nézők kifizetnek érte. Alapvető, hogy egy ilyen állapotot minden egyebet megelőző sürgősséggel kell kezelni. Egy jó gazdálkodó számára ez elsődleges cél. Ha mindez nem városi léptékben zajlik, hanem arról van szó, hogy eltékozoljuk-e a saját családunk ingatlanvagyonát, vagy inkább megtartva azt, hasznosítsuk, nincsen olyan, aki az eladásra voksolna, ameddig bármilyen más megoldás (például a bérbe adás) szóbajöhet.
Ennek ellenére, Budakeszin évek óta zajlik a város vagyonának elherdálása. A városvezetés nem invesztál a profittal kecsegtető turizmusba annak ellenére sem, hogy ez az egyetlen lehetséges bevételi forrás (hacsak nem követjük a Budakeszin irigyelt és gyűlölt Budaörs példáját) ráadásul
budakeszi régi hagyománya.
A vendéglátás és a budapesti turisták kényeztetése, Budakeszi vendéglőinek békebeli hagyománya, amit felszámolt a kommunizmus időszaka. Ha vissza akarná állítani valaki a polgári Budakeszi prosperáló életét, akkor ezt a természetes adottságot, a turizmus kínálta üzleti lehetőséget kellene fejlesztenie. Ez még csak nem is új gondolat: sok egyéb mellett régi bölcsesség, amit a régiek hagytak hátra nekünk. Ehelyett a város az összes meglévő ingatlanját eladja, hogy itt-ott keletkezett költségvetési hiányokat ideig-óráig (de inkább csak percekre) kipótoljon: a rossz gazda módjára. Ugyanezt tette Budaörs is, ahol jelenleg turisztikai fejlesztésről már nem álmodhatnak, még a falunapot is a főutcán tartják, mert nincs egy virágcserépnyi szabad terület sem.
Mondhatná erre valaki, hogy a városvezetés évtizedek óta görgeti
a korábbi városvezetésektől megörökölt
gazdasági problémákat, mert a város kényszerpályán van. De ez egyáltalán nem igaz. Az sokkal inkább helytálló, hogy a városvezetés egy-az-egyben követi elődei gyakorlatát, még annak ellenére is, hogy jelenleg sokkal jobb financiális helyzetben van, a központi támogatások, pályázati pénzek miatt, mint korábban volt.
De ne beszéljünk csak a levegőbe, hanem bizonyítsuk is állításunkat!
Volt egy megbeszélés a jelenlegi városvezetéssel a Nádas tó területéről (amellyel a város nem rendelkezik és amely véletlenül nem is a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdona). Vagyis olyan terület, amelynek a megszerzésével a város létrehozhatna egy budakeszi turisztikai desztinációt, ha akarna. Minden adva van! Ott vannak a mamutfenyők, a város telkén, mellette a Nádas tó: mi kell még?
A megbeszélés tárgya
az volt, hogy amennyiben a civil szervezet, amely az ügyet fölkarolta, megszerzi a terület használati jogát, akkor az önkormányzat a nevét adja a dologhoz (civil szervezet nem rendelkezhet földterület fölött). Minden feladatot a civil szervezet lát el és vállal, úgyszintén minden költséget és utánajárást is.
Tálcán kínált lehetőség
volt ez, amellyel az önkormányzat végre olyasmiben tudott volna előrelépni, amit évtizedek óta nem tehetett meg. A területtel kapcsolatban ugyanis volt valaki, aki használati jogot jelentett be - az önkormányzatnál (akinek semmi köze a dologhoz, hiszen nem tulajdonosa a földterületnek) és a tulajdonosnál. Az önkormányzat (ismeretlen okból) nem akart szembemenni az igénylővel. Miért nem? A civil szervezet utánajárt a dolognak és közvetlenül a terület tulajdonosával tárgyalt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel. Nem tárgya ennek a posztnak, ahogyan nagymamám mondta mindig mesélés közben: "elég az hozzá", hogy a tulajdonos a használati igényt évek óta elutasította, vagyis a Viking Executive Golf-nak (mert róluk van szó) semmilyen jogalapja nincsen, nem is volt a terület használatára. Mi több: az MNV Zrt elvi beleegyezését adta, hogy amennyiben az önkormányzat hajlandó rá, akkor a civil szervezettel létrehozott konzorciumnak a területet turisztikai használat céljára, illetve a szükséges természetvédelmi feladatok elvégzése mellett, átadják!
Mit lehetne mondani erre? Egy évtizedek óta húzódó,
megoldhatatlannak mondott probléma
végre megoldásra kerül, az egész város javára, minden Budakeszi polgár érdekében és még ráadásul olyan módon, ami felvirágoztatni segít a Budakeszi egyetlen reményét jelentő turizmust - mindezt a legkisebb tehertétel nélkül, vagyis úgy, hogy nem lehet már a megvalósulás útjába semmilyen kifogást sem állítani. Egy valóban bajban lévő önkormányzat, melynek a vezetője előremutató megoldásokat keres, ilyen esélyt nem szalasztana el!
Miért nem valósult meg akkor az a turisztikai attrakció, ami akkor már kész tervként a civil szervezetnél megvolt? Mert polgármester asszony nemet mondott a konzorciumi együttműködésre. Minden különösebb megfontolás és indoklás nélkül, minden képviselői testületi tárgyalás vagy lakossági egyeztetés nélkül. Pedig semmi sem kényszerítette erre: sem gazdasági, sem egyéb megfontolás. Még a financiális kérdés is megoldott volt, mivel a kezdeményezést Budaörs anyagilag támogatta volna, ha és amennyiben Budakeszi ezt kezdeményezné.
Budakeszi polgármestere nemet mondott.
Volna rá hely, lehetőség, csak éppen nem kér belőle polgármester asszony. Ez már nem nevezhető egyedi esetnek: a kérdés csak az, hogy ha nem a városét, akkor milyen érdeket szolgál a város vezetője?
Igen: lehet azon vitatkozni, hogy mi jó a városnak, vagy mi lenne előremutató és valóban sikeres dolog, ami segítene az évek óta görgetett problémák végleges megoldásában, de azon nem lehet vitatkozni, hogy meg kell-e ragadni egy olyan lehetőséget, amit az állítólag fuldokló, kényszerpályán lévő, nehézségekkel küzdő városvezetésnek, mentőöv gyanánt odadobnak!
Amennyiben igaz, hogy a város nehéz helyzetben van
amivel le akarják szerelni a városért tenni igyekvő embereket, akkor lehetetlen, hogy egy felelősségét komolyan vevő, körültekintően cselekvő és tervező, a közösség egészének érdekeit szem előtt tartó vezető ilyen lehetőségeket ne használjon ki!
A kőkemény, kérlelhetetlen gazdasági körülmények nyilvánvalóan kényszerítő erejűek, éppen emiatt lehetetlen, hogy a város vezetője ne kizárólag a város érdekeit, a közösség nagyobb részének érdekeit tartsa szem előtt és ami végképp megengedhetetlen, az a halogatás és a jövőkép, a lehetőségekbe vetett hit hiányának luxusa.
Igen: lehet azon vitatkozni, hogy mi jó a városnak, vagy mi lenne előremutató és valóban sikeres dolog, ami segítene az évek óta görgetett problémák végleges megoldásában, de azon nem lehet vitatkozni, hogy meg kell-e ragadni egy olyan lehetőséget, amit az állítólag fuldokló, kényszerpályán lévő, nehézségekkel küzdő városvezetésnek, mentőöv gyanánt odadobnak!
Amennyiben igaz, hogy a város nehéz helyzetben van
és ez nem csak kifogás,
amivel le akarják szerelni a városért tenni igyekvő embereket, akkor lehetetlen, hogy egy felelősségét komolyan vevő, körültekintően cselekvő és tervező, a közösség egészének érdekeit szem előtt tartó vezető ilyen lehetőségeket ne használjon ki!
A kőkemény, kérlelhetetlen gazdasági körülmények nyilvánvalóan kényszerítő erejűek, éppen emiatt lehetetlen, hogy a város vezetője ne kizárólag a város érdekeit, a közösség nagyobb részének érdekeit tartsa szem előtt és ami végképp megengedhetetlen, az a halogatás és a jövőkép, a lehetőségekbe vetett hit hiányának luxusa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése