Budakeszi zöld turisztikai központ

A Nádas tó területrehabilitációja (ami nyilvánvalóan egy hosszú folyamat lenne), első lépéseként a terület kezelési jogát kellett volna megszerezni. Amikor alkalom volt rá, az önkormányzat ellenállt. Számtalan oka lehetett erre (az előző téma folytatása), de egyik sem lehetett elfogadható adott körülmények között.

Bár csak ne volna igazunk!

Területkezelési lehetőség

Kitekintés a Csergezán kilátóból

Amennyiben az önkormányzat a lehetséges kockázatoktól félt, akkor tévedett, mert ilyen kockázatok nem voltak. Akár sikerrel jár, akár kudarcot vall a Natúrparkért Egyesület, a terület tulajdonosa a Nemzeti Vagyonkezelő marad és a védett terület törvényben előírt kezelése maradt volna csak el - ami egyébként is várat magára évek óta. A tervek kibontakozása során szükséges marketing illetve turisztikai szakmai háttér a Natúrparkért Egyesületnél a többi Natúrparkkal fennálló együttműködés révén adva van. Ugyanígy adott a védelmi kezelési terv megvalósításához szükséges szakmai háttér is. Emellett lehetőség volt beruházóktól szerezhető és pályázati támogatások révén anyagi fedezet megszerzésére is - de közvetlen, célzott anyagi segítséget kaptunk volna más önkormányzatoktól is.

Dr. Vermes László (Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület) és
Dr. Debreczy Zsolt (International Dendrological Foundation)
a budakeszi családi nap rendezvényen, a Natúrpark jurtája előtt

Turisztikai beruházás a budai régióban

Az önkormányzat felelőssége azért jelentkezik fokozottan, mert nem egyszerűen egy bizonytalan beruházásra mondott nemet, hanem a megszokott gyakorlatát folytatja. Ez pedig az, hogy fenntartja az ördögi kört, amelyben semmi előrelépési lehetőség nem mutatkozik, hiszen komoly beruházó csak olyan beruházást támogat, amelyet az önkormányzat is (a maga módján) fontosnak tart, amíg viszont az önkormányzat nem támogat olyasmit, amihez nincsen anyagi fedezet, addig a befektetők sem adnak pénzt. Ezzel a viselkedéssel szemben, a városvezetésnek jó esetben irányítania kellene a fejlődést - ezért neve az, hogy város-vezetés. Az irányítás viszont, csak haladás közben, valamilyen elmozdulásban lehetséges. Szerencsére van azonban megoldás erre a problémára is, csak körbe kell nézni a régióban.

Önkormányzatok

A budai régió turisztikai fejlesztései önkormányzatok közötti együttműködésen múlnak. Amennyiben sikerül megegyezésre jutni és közösen erőt kifejteni a turizmus fejlesztése érdekében, akkor sok akadály legyőzhető - e nélkül viszont sosem fog fejlődni a térségbe irányuló turizmus. Egyszerűen ábrázolva a helyzetet, a fejlődés kerékkötője a területi gazdálkodó szervezet, a Pilisi Parkerdőgazdaság, amely ellehetetleníti a települések összes saját fejlesztését, mivel konkurenciát jelentenek számára (kevésbé egyszerűen: a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdonosa az az MFB, amely tulajdonosa a Magyar Turizmus Zrt.nek is és tulajdonképpen azonos vagyonelemek különféle profilú gazdasági hasznosítását kellene megoldja - ami <úgy látszik> teljesíthetetlen feladat az MFB számára).

Budakeszi nincs egyedül

A turisztikai fejlesztések és a zöld területek megoltalmazásában rejlő gazdasági lehetőségek, az olyan települések vezetői számára régóta fontos kérdést jelentenek, mint amilyen Budaörs, ahol a település anyagi helyzete megengedné a fejlesztéseket, a zöld területek hiánya viszont megakadályozza ezt. Budaörs támogatná a zöld turizmus fejlesztését akár Budakeszin is - amennyiben Budakeszi ilyenfajta együttműködési szándékot mutatna.

Wittinghoff Tamás levele

Ezt a levelet megmutattam Dr. Csutoráné Győri Ottiliának, Budakeszi polgármesterének. 

Annak a polgármesternek, aki a Natúrpark koncepció (vagy más, turisztikai elképzelés) kapcsán azzal vág vissza, 

hogy ilyesmire nincsenek források: hát úgy fest, hogy vannak, csak igénybe kellene venni őket.  

Nem budakeszi ügy

A zöld turizmus (a természetvédő turizmus gondolata) egy lehetséges gazdasági vállalkozás, amely a területhasználat során egyúttal természetmegőrzés és természetvédelmi feladatot is ellát. Nem utolsó sorban jelentős anyagi bevételt jelentene az önkormányzatok számára, fellendítené a települések gazdaságát és (szemben a jelenlegi területkezelő által teremtett gazdasági vákuummal) munkahelyeket létrehozva, érdekeltté tenné a települések vezetőit és lakosait a fejlesztésekben való részvételre.        

Területhasználati tervek

Eden Project, Cornwall, Anglia: egy bánya rekultiváció üzleti lehetőségei

A WWT (a Slimbridge-i wetland center) vizes élőhely szlogenje > mi a wetland center?

Korábban már a legkülönfélébb szakmai hátterű területhasználati terv fölmerült: vizes-élőhely rehabilitáció terveit készítette el a Renatur, Zsámbékon (a teljes tervet fiókba rejtette a helyi főépítész) és Budakeszin is, de készült kerékpárút tervezet (a Pilis Parkerdő állította le), zarándokút tervezet, lovas túraútvonal terv, arborétum és oktatóközpont terv, wetland center terv - és lehetne folytatni. Mindezeket kulturális, kulináris, művészeti értékek bemutatásával és helyi programokkal összekapcsoló rendszerbe állította a Budakörnyéki Natúrpark gondolata.

Talán leginkább az jellemzi a területkezelő szervnek, a Pilisi Parkerdőgazdaságnak valóságtól elrugaszkodottságát,  amit egyik munkatársuk mondott egy terepbejárás során, a Natúrpark aktivistájának bemutatkozására felelve:

"Milyen natúrpark? A natúrpark mi vagyunk!"     

(szemernyi igazság van ebben, hiszen a Pilisi Parkerdőgazdaság azért került létrehozásra, de iure, hogy a fővárosi agglomerációban jelentkező rekreációs igényeket kielégítse és elsősorban ezt a profilt kellene vinnie - pár éven keresztül működött is ez, csak azóta fordult egyet a világ - az azonban (finoman szólva) nyilvánvaló hozzá nem értés, hogy magát naturpark-ként aposztrofálja az a szervezet, amely mindennemű kulturális értékmegőrzésnek, vagy bemutatásnak, vagy  civil szervezetekkel esetleg turisztikai kezdeményezésekkel együttműködésnek és a természeti értékek megőrzésének még a gondolatától is sírógörcsöt kap)