TSZT-HÉSZ Budakeszin - térképek vagy tévképek

Egy új, a természetvédelmi oltalom alatt álló területeket érintő rendelet született - most a HÉSZ-TSZT, vagyis a településfejlesztési eszközökön keresztül. Nézzük meg, mit is jelent ez a gyakorlatban!

A 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet  45. §-a, a budapesti agglomerációba tartozó településekre nézve, a település szerkezeti terv módosítását írja elő. A rendelkezés 4-es és 5-ös számú melléklete elrendeli, hogy a települések fejlesztési terveiben föl kell tüntetni a védett és a veszélyeztetett területeket, valamint az ezekre vonatkozó kezelési rendelkezéseket, szabályokat.

Eggyel több biztosíték?

Talán akad, akinek úgy tűnik, hogy ezzel meg is oldódnak a korábbi problémák. Azaz, a települések ettől kezdve kénytelenek lesznek tartani magukat azokhoz a természeti értékeket oltalmazó, saját maguk által hozott rendeletekhez, amelyeket eddig, a rossz szabályozás miatt, "figyelmen kívül tudtak hagyni". Ha a településfejlesztés eszközeinek megalkotásakor szerepeltetik a védett területeket, akkor ez az eddigi gyakorlathoz képest kiterjeszti ezen eszközök szerepét - elvben.

Miként volt lehetséges a természetvédelmi törvények kijátszása, és megakadályozza-e az új rendelkezés, hogy mindez tovább folyjon? 

A budakeszi Bodzás árok (vagy Budakeszi árok) védett szakasza
műholdképen

az önkormányzat térképe egy vonalas létesítmény tervével:
benne a védett terület - jelölés nélkül

ugyanez a térkép, miután berajzoltam a védett terület elhelyezkedését
(zöld sáv)

Ennek a "figyelmetlenségnek" nagyon egyszerű a forgatókönyve: ha egy kivitelező cég megkap egy tervrajzot és egy helyszínrajzot, akkor ott fog és azt építeni, amivel megbízták. A helyszínrajzhoz tartozó térképeken ugyanis nincsen feltüntetve a természetvédelmi terület - azaz, a korlátozó tényezőkről a kivitelezőnek nincs is tudomása. Talán a tervezőnek sem. Az egész tervdokumentációban sehol sem szerepeltetik a védett területek jelenlétét, mert az előkészítő munkafolyamatok során eleve olyan térképekkel dolgoznak, ahol nincsenek feltüntetve a védett területek. 

Egy létesítmény pedig, ha már elkészült, meg is marad - mert mifelénk nem divat a bontási határozat végrehajtása. (TóPark projekt)

a Keller László nevével fémjelzett törökbálinti TóPark Projekt
zengzetes nevét viselő kísértetlétesítmény a 24ökrös hegyről

a hegy budakeszi oldalán a másik fölösleges létesítmény
a budakeszi szennyvíztisztító üzem

A természetvédelem csak aktív cselekvéssel működtethető

Köztudott, hogy a természetvédelmi törvényben előírt természetvédelmi kezelési terveket, amelyeket a helyi (vagyis önkormányzati rendelettel megalkotott) oltalom alatt álló értékekre kell alkalmaznia az önkormányzatoknak, szinte sehol sem ültetik gyakorlatba. Mi több, legtöbbször az oltalom tényét figyelmen kívül hagyják a döntéshozatal során, amikor városfejlesztésről van szó. Az önkormányzati törvény ugyanis nem kötelezi a helyi hatalmat arra, hogy területeket oltalmazzon, vagy betartsa saját oltalmi rendeleteit, hanem prioritásokat tételez föl. Ezen címszó alatt, az önkormányzat megteheti, hogy egyszerűen nem tartja be saját rendeleteit. Más kérdés az, hogy ha történne valami ezeken a területeken, ezekkel a természeti értékekkel, akkor az mennyiben szolgálná megőrzésüket?

Vajon hány önkormányzat volna képes elszakadni a természetvédelem kizárólag gátló tényezőként való fölfogásától? 

Egy kis természetvédelmi jog

A védett vagy védelemre érdemes, veszélyeztetett értékek megoltalmazása a törvény szellemében azt jelenti, hogy azok állapotának fokozatosan javulnia kell, a természeteshez közelítenie és nem tovább romlania - vagyis visszafordulnak a degradáló és szennyező - ezzel együtt, a nem természetközeli - területfelhasználási folyamatok. Hiába van azonban egy településnek sok védett értéke, ha azok állapota fokozatosan romlik, vagy ha azokat egyszerűen bekebelezi a beton- vagy a teleklobbi - ahol a szereplők a területhasználat során az oltalmi rendeleteknek kizárólag a korlátozó jellegét látják (ami eléggé beszűkült látásmód a területhasználati alternatívák széles körének ismeretében!) Az eddig elmondottak mellett fontos, hogy az oltalmi rendelet nem csak visszavonható, de egyenesen vissza is vonandó, amennyiben a védettség oka megszűnik.

Ha tehát az önkormányzat elég sokat vár (ahelyett, hogy kezdene valami hasznosan-ártalmatlan dolgot a védett területekkel) és a megfelelő ideig hivatkozik a fontossági sorrendre és a fiskális megfontolásokra, minden különösebb erőfeszítés nélkül fölszámolhatja a saját korlátozó rendeleteit, amelyeket a természeti értékek megoltalmazására  - jobban mondva: célirányos tájhasználati felhasználására - alkotott.  

Megoldás-e az új rendelkezés?

Amennyiben a településnek van fejlesztési koncepciója, akkor a településszerkezeti terv és a helyi építési szabályzat tartalmazzák azokat a rendeleteket, amelyek mentén a település megvalósíthatja fejlesztési terveit - magyarán szólva, a településnek rendelkeznie kell egy környezet- és természetvédelmi elgondolással is a jövőt illetően és ezt az elgondolást ezeken az eszközökön keresztül tudja megvalósítani. 

A természetvédelmi értékek hasznosítással egybekötött megoltalmazása iránti elkötelezettséget, minimálisan a prioritásokban föl kell fedeznünk, ha az önkormányzat hosszú távú terveiben nyomát keressük a természeti értékek iránti aggódásnak és a jövendő felőli reménynek. Ha kétségeink vannak, akkor elegendő saját lakóhelyünk önkormányzatának fiskális terveit és prioritásait elemezni, melyekből kétséget kizáróan ki fog derülni, hogy mi az, amire az önkormányzat azon a településen odafigyel. 

Az a tény, hogy a TSZT és a HÉSZ tartalmazza a védett és veszélyeztetett értékek leírását vagy a rájuk vonatkozó intézkedéseket és szabályokat, nem fogja megakadályozni az önkormányzatot a fent leírt forgatókönyv alkalmazásában - amiként ennek előtte sem volt semmiféle kényszer sem védett területek kijelölésére sem pedig azok megoltalmazására. Konkrét ilyen irányú intézkedések és fiskális tervek nélkül (ha azok mégoly csekély anyagi befektetéssel járnak is) nincsen természetvédelem, hanem a telek- és betonlobbi kiszolgálása zajlik. 

Vagy gondoljuk meg ezt: egy vízfolyásnak minden része egybefüggőnek tekintendő környezetvédelmi szempontból. Egy egészséges pataknak a vízgyűjtő területe is egészséges és természetközeli állapotban van. Ha egy szakaszát megőrizzük mert értékes, akkor az egészet kell megőriznünk. Ha az önkormányzat nem gondolkodik közigazgatási és időbeni korlátokon átnyúló szemlélettel vagy nem veszi ki a részét tevőlegesen egy élőhely vagy ritka faj védelméből, vagy területén átvonuló állatok oltalmával nem törődik, akkor elmondható, hogy nem természetvédelmi prioritásokat vesz előre.

Arra a kérdésre, hogy a jelenleg üzemelő szennyvíztisztító üzem megszűnése után, a létesítmény felszámolásakor hogyan fogják rendezni a patak sorsát, azt a választ adta Budakeszi korábbi főépítésze, hogy "amikor az üzem környékének rehabilitációs terveit készítettük, nem volt tudomásunk arról, hogy ott védett terület van."

Talán itt van az ideje újraírni azokat a terveket!

A megfelelő térkép 

Kellő biztosíték volna a TSZT-HÉSZ ilyen rendbetétele, ha ez azzal járna, hogy minden önkormányzati fejlesztési terv olyan térképi mellékletet kap, amelyen a védett területek föl vannak tüntetve és a tervezők az ide vonatkozó szabályokat betartva végeznék el a dolgukat ... de ez illúzió.

Ha a TSZT térképmellékletein föltűnnek majd a védett területek, akkor is az lesz a kérdés, hogy mely térképek legyenek azok, amelyekből a tervezők dolgozni fognak. Vannak térképek az önkormányzat kezében, amelyeken másként fest Budakeszi városa, mint a valóságban - például két városrészben is, (Makkosmária és Nagyszénás zug) is érvényes, hogy nincsen olyan lakóház, amely engedéllyel épült volna. 

A budakeszi önkormányzat fölhívta a lakosságot és a civil szervezeteket a HÉSZ és TSZT újraalkotásában való részvételre, illetve korábbi észrevételeik megerősítésére. Ezúton üzenem az önkormányzatnak, hogy a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület részletes tanulmánya jelenleg is érvényes ajánlásokat tartalmaz, és mindazokat a természet- és környezetvédelem tárgyában tett észrevételeket, amelyeket akkor azzal utasítottak el, hogy nem tartoznak a TSZT-HÉSZ témakörébe, most vegyék elő és ezúttal fogadják meg. 

Ez a blog a Bodzás árokról szól. Ezzel kapcsolatban is van észrevételem: a védettségét kimondó rendelet nélkülözi a szakmai kompetenciákat és újraalkotása minden tekintetben szükséges volna - úgy látszik, hogy még 2015. december 31. előtt sort kell rá keríteniük.

A BNE dokumentációi ezen a linken érhetők el: a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület TSZT-HÉSZ véleményezése