Megszólal a szakember

A Normafa fejlesztések kapcsán elindult valami. A környékre irányuló turizmus és a sok természeti érték megőrzésének együttes lehetősége ellentmondásosnak tűnik: mintha be kellene áldozni valamit. Igen, ez volt eddig – de talán lehet ez másképpen is?

"Nem foglalkozhatunk csak a tünetekkel. A jelenségek gyökeréig kell elhatolnunk a környezet megújulásának elősegítésével és az emberek bátorításával, hogy önmaguk érdekeiért cselekedjenek. Mindaz, amit az emberek bevonása nélkül teszünk az érdekükben, nem lehet hatékony."

Wangari Mutu Maathai 

Tájszintű együttműködés, avagy Wangari Maathai testet öltő elvei

dr. Szilvácsku Zsolt
a MNSZ alelnöke

A budai régió lehetőségeivel kapcsolatban egy, ebben a kérdésben jártas szakember véleményét szerettem volna megszólaltatni, amiért is megkerestem dr. Szilvácsku Zsoltot a Magyar Natúrparkok Szövetségének alelnökét. Korábban egy kőszegi konferencián találkoztam vele, beszélgettünk pár szót a szálloda halljában, most, a Corvinus Egyetem épületében lévő irodájában fogadott és készséggel válaszolt a kérdéseimre. Elsősorban az érdekelt, hogyan látja a régió lehetőségeit és ezen belül is a Natúrpark helyzetét. Ezért rögtön azt kellett tisztáznunk, hogy mi is egy Natúrpark – a válaszon én is meglepődtem.

Mennyire ismert a Natúrpark fogalma?

Azt kell, hogy mondjam, maga a natúrpark kifejezés, azért az már ismert – „hallottak már róla”. A legtöbb embernek két irány jut eszébe. Az egyik, gondolat a Natúrpark kapcsán, hogy ez valamiféle természetvédelmi terület. Pedig a natúrpark nem természetvédelmi területvédelmi kategória, sokkal inkább a tájvédelem egyik integrált eszköze. A legtöbb embernek (az Írottkő Natúrpark példája miatt) egy turisztikai kezdeményezést, turisztikai programot, akár egy bekerített területet is jelenthet a natúrpark kifejezés, mint a Budakeszi Vadaspark. Ez egy „natúr-park”, és akkor ez eléggé beszűkíti azt az elképzelést és gyakorlatot, ami nemzetközi szinten ismert és megvalósul. Azt gondolom, hogy az elmúlt években (részint a Natúrparkok Szövetségében megújult elnökségnek is köszönhetően) több olyan program jelent meg (fesztiválok, rendezvények), amely segíti megismertetni a natúrpark európai fogalmát. Ilyen a jelenleg is zajló, és most a Nemzeti Parkok és Natúrparkok Ízei program, de ha megnézzük a történetét, akkor ez eredetileg a Natúrparkok ízeiként indult. Ez tipikusan Natúrparki jellegű kezdeményezés, mert arról szól, hogy az ízeket kínáló különböző finomságok előállításához tájhasználatra és térségi együttműködésekre van szükség és arra, hogy ez a megfelelő, kímélő módon történjen, mint ahogy Franciaországban az ízrégiók, vagy „Ízleld meg a tájat Németországban” program, amelyek a fogalomhoz mind hozzátartoznak. Ez persze úgy tűnik, mintha az ételekről szólna, de természetesen ez a helyi gazdálkodásról, mezőgazdasági módszerekről, turizmusról, tehát a tájhasználatról szól. Azt, hogy a Natúrpark lényegében egy ilyenfajta megközelítés, ezt nem ismerik az emberek. Magyarországon a natúrparkot, mint vidékfejlesztési, térségfejlesztési eszköz, tájszintű együttműködés, illetve fenntartható tájgazdálkodási, tájhasználati térségi gyakorlat még nem ismert.

Én olyannal is találkoztam, hogy a Natúrparkot városi közparkként emlegették (éppen a településszerkezeti terv kapcsán, Budakeszin).

Így van – más kérdés, hogy külföldön van néhány ilyen nem éppen szerencsés Natúrpark, ami mondjuk egy hegyoldal. Tavaly Magyarországon elfogadta az FVM minisztere azt a koncepciót, amit több szervezet együtt dolgozott ki (a Magyar Nemzeti Vidék Hálózat, Natúrparkok Szövetsége, a NAKVI és a Minisztérium), hogy mi is a Natúrpark, amiben azt fogadtuk el, hogy minimum 10000 ha és három településre alapozva jöhet létre, több más egyéb kritériumnak megfelelően.

Meghatározott az épített és a zöldterület aránya?

Nem, de kikötés az is, hogy védett érték legyen ezen a területen. Volt ebben vita is közöttünk, mert én például azt javasoltam, hogy mezőgazdasági területekkel rendelkező önkormányzat is lehessen tagja a Natúrparknak, csak a címet el lehessen venni, amennyiben nem javul a gazdálkodási helyzet. A legfontosabb, hogy a tájra fordított figyelem erősödjön, a táj természetessége javuljon. Több térségben fontos lenne, hogy elmozduljon a térség abba az irányba, hogy legalább mezsgye legyen, vagy valamilyen szegélyezettség, mert azért sok helyen még az utat is beszántják, nem hogy egy értékes gyepterületet.

Tehát nem arról van szó, hogy föl kell hagyni a mezőgazdasági műveléssel, hanem annak módjáról.

Igen! Tehát nem az a feltétel, hogy kiváló természeti adottságú területekkel rendelkező legyen a Natúrpark, de elvárt és minősítési kategória, hogy jobb legyen, javuljon a helyzet. Ha van egy leromlott állapotú tava, akkor kötelezze magát, hogy azt rendbe teszi. Ha nem teszi, akkor a minisztérium vegye el tőle a Natúrpark címet, a natúrparkok közössége pedig zárja ki. A Szövetség elképzelései ebbe az irányba tartanak. Az emberek sokszor azt gondolják, hogy ha „natúr-park”, akkor az tele van természeti értékekkel, ami egy nagyon jó elképzelés, de jobb volna a másik oldalról nézni: a Natúrpark élők (önkormányzatok, civilek és vállalkozók) tesznek azért, hogy a területei értékessé legyenek, ökológiai értékük és állapotuk javuljon és cselekszik a természeti értékeiért és nem csak azzal, hogy védeti őket - ami nagyon fontos! -, de azzal is, hogy cselekvő természetvédelem, tájvédelem valósuljon meg. Az állam nem tud mindenhová eljutni, ezért a helyi szereplőket be kell engedni, be kell vonni, hogy vehessenek ebben részt.  A Natúrpark olyan területeken hozza ezt föl, ami esetleg nem védett, vagy ha védett, akkor is bekapcsolja az iskolásokat, vállalkozókat, amit az állam nem tud megtenni helyi szinten.

Olyasmit fölvállal a Natúrpark, ami az értékek felmérését célozza? Értékkataszter készítésére, monitoringra gondolok.

Ez elvileg elvárás lenne, de az egész országra nem terjed ki. A védett területek pufferterületein lévő értékes, magas aranykorona értékű földek (például Zsámbék környékén), ahol azért megvannak a szegélyek is. Ott vannak a fasorok, a Békás patak mentén a gyepszegélyek 30-50 méteres szélességben, amit valami csoda folytán még nem szántottak be, talán mert rendszeresen elönti a patak. Ezek a területek nincsenek védelem alatt, a megőrzésükben a gazdálkodókat és a helyi közösségeket mozgósítani kell, különben egyszercsak úgy döntenek, hogy beszántják és kész – ahogyan ez Vácrátóton is történt nemrég, ahol a közösségi legelőt beszántották volna, ha nem veszi észre egy helyi szakértő és nem akadályozza meg. A rövid távon gondolkodó területhasználati változtatások ugyanis, hosszú távon kizárnak sok olyan lehetőséget, ami, ha van egy ilyen területe a településnek, akkor sokféle módon értékké alakítható, felhasználható lenne (turisztikailag, oktatásban, rekreációban, stb.). Úgy, ahogy Budaörs esetében, aki már nem nagyon tud természetes területeket felmutatni, neki már szűkebbek a lehetőségei. Ha természeti értékeket akar bemutatni, akár turisztikai célpontot akar létesíteni, mert nagyon leszűkült a cselekvési tere. Azokat a területeket, amelyek fölött a város rendelkezett már mind beépítették. Ezzel szemben például Budakeszin, eleve adott sok lehetőség. Jó természeti-környezeti adottságai vannak, sok a kulturális, üdülési, vendéglátási, gyógyturisztikai lehetőség. Más település más útvonalak a fejlesztésben, akár egy natúrparkon belül is. A Zsámbéki medence és Budakeszi illetve a budai régió együtt, nagyon jól kiegészítené egymást. Budakeszi környékén például nem lesz mezőgazdaság, de a Zsámbéki medencében van még gazdálkodás és vannak eladható mezőgazdasági termékek. Az ottani termények eladásában és a mezőgazdász hagyománynak a megőrzésében valamilyen közös koncepcióra volna szükség, különben mindez megszűnik. A zártkerteket, gyümölcsösöket, szőlőket fölvásárolják és beépítik. A tudatos közös fejlesztésekben segíthet a natúrpark.

Ha létrejönne a Natúrpark, annak működését mennyiben segítené a főváros közelsége? Hiszen egyrészt, a budai területre nagy számban érkeznek látogatók, akiknek a kiszolgálásával ezt a forgalmat a Natúrpark jól tudná hasznosítani, ugyanakkor ezzel rendkívül nagy környezeti terhelés jár együtt. A másik a főváros közelségének az ingatlanüzletre gyakorolt hatása. A vidék és a város határán kiugróan magasak a telekárak, tehát prosperáló üzletág az ingatlan és ez megnehezíti az értékvédelmet.

A Natúrpark is valószínűleg pozitívan hatna az ingatlanárakra…

Igen: visszafelé a dolog érthető, de a Natúrpark számára kedvező-e ez a közelség?

A natúrparkkal kapcsolatban másként kell gondolkodni! A Natúrpark az pont az adott táj természeti értékeit és gazdagságát akarja közelebb vinni az emberekhez. Ez a kérdés meg a probléma is kicsit olyan, mint amit egy konferencián vitattunk meg, ahol tájökológusok és urbanisták is részt vettek és egy Németországi eset került szóba, ahol a helyi természetvédők nem találtak támogatást a tó megóvására, rendbetételére, ökológiai állapotának javítására, minden igyekezetük ellenére sem, nem találtak támogatókat. Aztán megindult egy másik folyamat, amikor az önkormányzatok elkezdték a tóparti telkeket hasznosítani, kiparcellázni, építkeztek. Ettől megindult az érdeklődés a tó iránt, amire a természetvédők persze tiltakozni kezdtek, próbálva megakadályozni, hogy ez a folyamat további kárt tegyen a tó ökológiai állapotában. Azon beszélgettünk, hogy hogyan lehetne ezt a felfokozott érdeklődést fölhasználni arra, hogy valami olyan területrendezési megoldást találjunk, amiben nem mindenki akar vízparti telket, a vízpart maradjon meg közösségi célú területként – lásd a Balaton vagy a Duna-part egyes területeit, ahol a beépítettség a hozzáférhetőséget csökkenti a lakosság számára. A Natúrpark alapvetően a települések összefogására épít. Ha a települések összefogásában egy ilyen korlátozó tendencia valósul meg, akkor a saját lehetőségeit csökkenti, éli fel az adott Natúrpark. Ha viszont hosszútávon odafigyel arra, hogy ez az érdeklődés fennmaradjon, úgy, hogy az érdeklődésnek alapjául szolgáló természeti értékek (gyepterületek, erdők, szép tájak, vizes élőhelyek) állapota javuljon, de olyan mértékben, hogy ugyanakkor bemutathatóvá is váljon, akkor többféle érték egyidejű megőrzéséről beszélhetünk. Ez nyilvánvalóan turizmusirányítást és belső szervezést jelent. Ez a fajta nyomás így is úgy is megjelenik Budakeszin és a környékén, a Natúrparktól függetlenül. A különbség az, hogyha nem lesz Natúrpark, ha nem fognak össze, akkor nem fogják tudni közösen úgy irányítani a turizmust, ahogyan lehetne. Voltunk többekkel Ausztriában, rendszeresen jártunk egy Natúrparkban, ami egy tó mellett fekszik. Egy idő múlva már nem a szálláson közvetlenül kellett kellett bejelentkeznünk, ahol korábban, hanem a településen egy irodában. Mint kiderült, a szállásadók megállapodtak, hogy hogyan osztják el a vendégéjszakákat és így olyan szállások is elérhetővé váltak, amelyek ugyanolyan szolgáltatást nyújtanak, de amikről különben nem tudtunk volna. E nélkül az összehangolás nélkül továbbra is lett volna olyan szolgáltató és szállást kereső, akik nem találják meg egymást, mert nem jutnak szóhoz. Natúrpark keretében több szintű koordinációt lehet megvalósítani.

Így a különböző profilú szolgáltatókat is be lehet vonni a turizmus kiszolgálásába, további koordinációt megvalósítva.    

Így van – ez minden vállalkozónak segítségére van. Erre van is példa a Natúrparkokban. Van olyan Natúrpark, amelyik próbál pályázati forráshoz hozzásegíteni vállalkozókat, aztán közös boltot biztosít a termelők termékeinek, elintézi, hogy közösen megjelenhessenek a térségben, de az országban is. Adott esetben a pályázatírásban is segít. Aztán olyan is előfordul, hogy valaki próbál többféle igényeket kielégítő szolgáltatást nyújtani, de abban kér segítséget, hogy ne neki kelljen minden attrakciót megszerveznie. Legyenek vezetett túrák, rendezvények: egyáltalán jobban kapcsolódjanak össze az igények. Ehhez az azonban elengedhetetlen, hogy a vállalkozók és az önkormányzatok egymás felé nyitottak legyenek. E nélkül fölösleges a Natúrparkot létrehozni: de ebbe az együttműködésbe bele kell érteni azt is, hogy ne egymást másolják – ami veszély fennállhat a Budaörs-Budakeszi viszonylatban is.

A következő kérdésemet már megválaszoltad, mert az lett volna, hogy az egyes vállalkozókat mennyiben segíti a Natúrpark – és mint láttuk, egyértelműen nagy segítséget jelenthet. De nyilván lesznek olyanok, akiknek eléggé jól megy ahhoz, hogy ne szálljanak be a közösségbe.

Igen, ez a tapasztalat. Persze a Natúrpark nem csak erről szól, de a koordináció és a turizmus irányítása is egy része a működésének. Egy nagyszolgáltatónak nem kell annyira a kisebbekkel összekapcsolódnia, míg a kisebbeknek, akik egy-egy szolgáltatást ajánlanak, akkor meg jobban, ha a többieknek is jól megy. Mi a szolgáltatások, értékek sokféleségére helyezzük a hangsúlyt és éppígy a Natúrparkok tájhasználati szempontjainak érvényesülése is fontos lehet. Egy elszigetelten működő nagyszolgáltató, hirtelen arra eszmélhet, hogy körülötte az egész táj, és benne mindaz, ami neki addig értéket jelentett (mert vendégeket csalogatott hozzá), az egyik napról a másikra fenyegetetté válik, mondjuk az erdőirtás, útépítés vagy energiaültetvény – vagyis a tájhasználat rossz irányú elmozdulása formájában. Ha mindazt a táji sokféleséget és szépséget, ami a zsámbéki medencében és a Budai régióban megvan, nem oltalmazzuk tudatosan, akkor tíz év múlva azt fogjuk észrevenni, hogy egy pince sincs, nincsenek szegélyek, monokultúra van a településen – ami egy kevésbé valós, de elképzelhető lehetőség – az erdők szintezettség nélküli, homogén ültetvények, értékes fajok nélkül. Ezzel a lehetőségeink végzetesen beszűkülnének. Az emberek sokszor azt gondolják, hogy a turizmus az turizmus. Csakhogy a turizmus abból él, amit más megcsinál, vagyis a közösségnek az a része is együtt él vele, amelyik nem belőle él. A skanzen csinálhatja magának a turizmust, de az élő településen a közösséggel, annak életével, a földdel, a tájjal együtt létezik: ha más, egyéb tevékenységeket is be tudok kapcsolni, akkor nem a turizmust kell tovább fejnem, viszont másoknak is biztosítok megélhetést. Vannak erre állami programok. Ha egy tájegység összefog, akkor ezt lehet tudatosan, folyamatosan szervezni. Például a pátyi szállások akkor működnek jól, ha a Zöldút tényleg működik, ahhoz pedig az kell, hogy azokat a fákat ne vágják ki, a földút járható legyen, lehessen megállni pihenni, madarászni, aztán legyen olyan, akihez fordulni lehet és ért ehhez, legyen aki bemutatja a tájat – lehessen lovagolni. Ki akar több kilométer hosszan kukoricásban kerékpározni, majd folytatni útját egy napraforgótáblában?

Akármekkora vagy is, Te mint egyedüli vállalkozó, nem fogod tudni kielégíteni a felmerülő igényeket.

Nem véletlenül találták ki a TDM (turisztikai desztináció menedzsment) -eket sem. De ennek még mindig hiányzik a táji lába, vagyis, hogy ahová megy az ember és ami tetszik neki (ha megkérdezzük az embereket, hogy milyen tájat szeretnek, akkor azt felelik, hogy hegyes, dombos, erdős, vizes, stb., ezek ezen a környéken aránylag megvannak, sőt, egy kicsit mezőgazdaságival is kiegészülnek), az magától nem marad meg.

Másik kérdés, ami egyébként nekem vesszőparipám: hogy a Natúrpark hogyan tud az egyéb tájhasználókkal együttműködni? Gondolok itt a Nemzeti Parkra és a Pp Zrt. re. Ahogyan én látom, a DINPI erősen használja a Budapest környéki területeket, mondjuk így, próbál megélni. Ezzel átfedésben a Pilisi Parkerdő szintén „próbál megélni” – vagyis ugyanazt a tehenet már ketten fejik.

Nagyon sok ütközés van, hiszen az állami cégekre is rákényszerítik a bevételeket, holott állami feladatokat kell ellássanak – ezért mindkettő eltáncol a Natúrparki és térségi feladatok ellátása irányába és abból próbál megélhetést: látogatóközpont, turizmus, természetismeret-oktatás.

Hogyan lehet ezt összeegyeztetni a Natúrparkkal? A PP Zrt annak idején hasonló feladatra jött létre, amit egy ideig el is látott (mennyi minden jó dolog volt ott és milyen sokan jöttünk onnan), csak azóta mozdult el ebbe a mostani (rosszabb) irányba. Ezért is kérdeztem, hogy mennyire ismert és elismert a Natúrpark fogalma. Ha harmadikként föláll egy Natúrpark, a DINPI és a PP Zrt mellé, akkor mekkora az esély arra, hogy egy üde, új és örvendetes színfoltként fogadják, aminek segítségével könnyebben föl lehetne osztani a feladatokat?

Hát önmagában ez egy nagyon konfliktusos terület. Amit össze kell egyeztetni, az az egész tájvédelmi szerepkör, a területkezelői és szakértői szerep, ahol a hatóság szakértője alapvetően a Nemzeti Park.

Ez jogi kérdés is, hiszen a területkezelőnek és a nemzeti parknak vannak jogosítványai, az állami feladataihoz kapcsolódóan. 

A Natúrparknak nincsen semmilyen jogosítványa. Mindkét másik félnek vannak jogosítványai, ami őket teszi erősebbé, ugyanakkor a mozgásterüket is beszűkíti bizonyos értelemben. Ezt így nem lehet rendbe tenni. Mi lehetne a megoldás? Hogy jogköröket kapna a Natúrpark? Vagy pénzeket?

Natúrpark kezelhet területeket?

Önkormányzat kezelhet területeket, de egyetlen település kicsi ilyesmihez a Pilisi Parkerdőhöz vagy egy Nemzeti Parkhoz viszonyítva, viszont több település, tíz-tizenkét település együtt, mint natúrpark, települési társulásban, akár külön jogi személyként már kezelhet területeket. Ennek már lehet vagyona, területe. A kérdés már csak az, hogy ezeken a területeken ki látja el a feladatokat – és akkor már olyan településekről van szó, akik összehangolják a rendezési tervekben szabályozásaikat (amibe persze meghatározó az erdőtörvény a természetvédelmi törvény), de a másik két szereplő részéről az lenne a jó, ha fölismernék, hogy éppen az ő munkájuk, állami feladataik jutnak szélesebb társadalmi bázishoz. Ezután már partnerként kell tekinteniük az önkormányzatok, civilek és vállalkozók összefogására, hiszen az állami feladataik ellátásában nagyon sokat tud segíteni egy natúrpark. A pénzügyi része pedig kőkemény egyeztetés – de ezt el kell különíteni. A Natúrparki együttműködés költségek elosztását és újabb bevételeket is jelenthet, és mindez érték- és érdekegyeztetés kérdése. Budapesthez kapcsolódó, sőt, budapesti területeket is magában foglaló Natúrpark jönne létre, aminek elemi érdeke, hogy reklámozza magát. A Nemzeti Parki területek a Natúrpark értékét is emelik.

Az erdészet területkezelő szerepe az erdőgazdálkodás és fenntartás szempontjából jelentős. Ugyanakkor a vadászattal való foglalkozás csak szűk körben népszerű, a nagyobb léptékű fakitermelés a védett és a parkerdők tekintetében egyáltalán nem, a Vadaspark és a természetkímélő gazdálkodási módszerek terjedése, lehet igazán népszerű és amin keresztül hozzáadott értékkel szerepelnének.

A vadászat és a fakitermelés jelenthet gondot például a Budakörnyéki Natúrpark esetében. De a vadásztatás kapcsán is sokat segíthet egy Natúrpark ha jól van megszervezve – egyszerűen a kommunikáció, az összehangolás miatt és ugyanez érvényes az erdészeti munkákra is. Ha a társadalmi egyeztetést a Natúrpark is segít elvégezni, akkor minimálisra csökkenthetőek a konfliktusok.

A következő kérdésre megint csak válaszoltál már tulajdonképpen, mert azt kérdezem, hogy van-e olyan, hogy természetvédelmi kezelést Natúrpark valósít meg?

A Vértes Natúrparkban természetvédelmi, ökológiai szempontból rendkívüli eredményes tevékenységet végeztek több ezer hektáron. Nagyon jó példa, hogy a Vértes Natúrparkban, a zámolyi medencében milyen gyepkezelés és hozzá kapcsolódó kutatás valósult meg. Egy Natúrpark abszolút lehet egy természetkímélő gyepgazdálkodás nemzetközi és hazai központja, jó gyakorlatainak bemutató helye . Nemzetközi központ lehetne, amely hiányzik is a természetkímélő erdőgazdálkodásban is egy hazai terület (pl. a Budakörnyéki Natúrparkban az erdőgazdaság keretében megvalósítva. Ami tudást ők ott felgyűjtöttek a gyepek természetkímélő gazdálkodásáról, azt tanítani kéne – és mindez egy Nemzeti Parki és Natúrparki területen valósul meg. De ezt a Nemzeti Park sosem tudta volna önmagában megcsinálni, mert más a küldetése. Ezt egy natúrparki szereplő tudta megcsinálni.

Ezt anyagilag pályázatból finanszírozták?

Igen. Pályázatok, támogatások és saját bevételek keretében.

Turisztikai bevételekből?

Természetesen. Lótartó gazdálkodók kocsikáztatták a látogatókat, megvendégelték őket, lovas fesztivált rendeztek. Nemzetközi példák is vannak rá, hogy saját területhasználattal, környezetkímélő gazdálkodást folytatnak Natúrparkok – együttműködésben a nemzeti parkkal és az agrárkamarával. A jól működő, finanszírozott állami feladatokat ellátó Nemzeti Parknak és a Natúrparkoknak számos együttműködési, egymás erősítő lehetőségei vannak, amely a tájhasználati gyakorlatban és eredményekben is megjelenik.

Megint válaszoltál egy még föl nem tett kérdésemre, ami a Natúrpark oktatási szerepéhez kapcsolódott, vagyis, hogy bevonható-e kutatásokba és szemléletformáló, ismeretterjesztő munkába a Natúrparki tevékenység – és a válasz igen.

Folyik most például egy klímakutatás a Koppány-völgy Natúrparkban, ahol egy vizes élőhely rehabilitáció és egy biogáz-erőmű működését kapcsolják össze. A vizes élőhely környéki területeken művelésváltást hajtanak végre, és a megtermelt szerves anyagát használják a biogáz előállításra, de előtte kivonják belőle a fehérje egy részét, amit takarmányként hasznosítanak. Az energia és a fehérje kivonása után maradó anyag, visszakerül a talajba – ennek a koncepciónak a megvalósítására állunk rá éppen diákokkal a helyi vezetőkkel együttműködve.

A cselekvő természetvédelem olyasmi, ami kutatás és szemléletformálás és kétkezi tevékenység, aminek térre és tárgyra van szüksége.

Ha Magyarországon az összes tájvédelmi körzet tájszintű együttműködésbe alakul át, de megmarad tájvédelmi körzet állami oldalról, az nagyon jó lenne. Mert megtöltené tartalommal azt a fogalmat, ami jelenleg fontos üzenettel bír, de a gyakorlat szintjén nem, vagy nehezen működik, és egy natúrpark összefogná a helyieket, akik szívesen dolgoznának értelmes közös pl. természetvédelmi, kulturális, turisztikai, térségfejlesztési célokért. Jelenleg sok helyen tanácstalanul nézik a környező területeiket, ha hozzá tudnak egyáltalán férni.

De hát bárki szívesen dolgozna…

… értelmes célokért – csak hagyják neki!

A következő kérdés igazából magában tartalmazza a választ is, mert azt kérdezem, hogy milyen arányban oszlanak meg az egyes kulturális értékek a Natúrparkban – de ez nyilván attól függ, hogy az adott térségben ez hogyan van jelen.

Volt olyan Natúrpark, ahol az együttműködés abban nyilvánult meg, hogy megszervezzék azt, hogy a falunapot a települések ne egyszerre tartsák meg – és ennyi! Régen léteztek a közkincs kerekasztalok, de sokan nem tudták, mire jó ez. Úgy működött, hogy egyszerűen excel táblázatba fölírták, kinek mije van – meglepő eredményekkel járt. Erőforrás megosztás, ütemezés, együtt szervezés… Ezért persze nem kell külön natúrparkot csinálni – jegyzem meg, hiszen az sokkal több ennél. Minden natúrpark más-más alapokra épül eredetileg. Van ahol a tájhasználat a lényegi elem, másutt az oktatás-szemléletformálás (mint például a Debreczy Zsolt féle gyűjtemény Budakeszin), aztán a rekreáció és van ahol a gazdálkodás, helyi termékek, térségfejlesztés adja a gerincét. Ez a négy pillér mindenütt megvan, de nálunk még egy feladatkör társul ezek mellé, a helyi gazdaságfejlesztés, a szegénység fölszámolása.

Mekkora szerep jut az önkormányzatoknak és milyen haszonnal jár számukra az együttműködés? Nálunk van egy kerékpár-út tervezet, amit évek óta próbálnak megvalósítani, de mindezidáig nem sikerült. Egy személyes beszámolóból tudom, ennek ellenzője éppen a területkezelő Pilisi Parkerdő Zrt. Abból, amit mondtál, úgy értettem, hogy az önkormányzat lehet az a közigazgatási vagy jogi szervezeti alap, amire (ha több önkormányzat összefogása megvalósul) rá lehet építeni a Natúrparkot, aminek innentől már van valamiféle hatalma is.

Így van: innentől ez önálló jogi személyként működik és saját területe és hatásköre is van. Ha Telki vagy Páty egyedül nem tud mit csinálni, így együtt, Natúrparki együttműködésben, miniszteri címmel, jogi személyként mindenképpen erősebb. Van ennek gazdasági vetülete is. Például ez a kerékpárút kérdés. Mit tehetnek az önkormányzatok? Ha nem fognak össze, valaki eldöntheti, hogy megépíti a kerékpárutat egymagában – mert valami úton-módon ő jobb helyzetben van, jobbak a kapcsolatai, jobb a pályázatírója és kilobbizza a saját szakaszát. Ebből azután lehetnek konfliktusok – de például már az is konfliktusforrás lehet (egy településen belül) ha külön pályázati forrásokból valósítanak meg célokat. Magyarországon sokszor fölmerül, hogy miért nem minőségi egy-egy térségben megvalósult uniós fejlesztési projekt? Ahhoz, hogy legyenek térségi közös célok, és valódi fejlesztések elsősorban minőségi tervezés, kivitelezés kell és összehangoltság, ez viszont azt feltételezi, hogy tudjanak egymásról a különböző elképzelések gazdái. Ne elszeparáltan és véletlenszerűen próbálkozzanak és ne külső tényezőktől függjön a siker (mondjuk attól, ki milyen pályázatírót fogott ki éppen): ez optimalizálható a jó szervezéssel. Az állam ezt finanszírozhatná azzal is, hogy segíti a pályázati anyagok előkészítését. Például a Natúrparknál lehetne arra a forrásra jelentkezni, amiből a különböző tervezési, előkészítő anyagok elkészítését finanszírozhatnák – azzal a feltétellel, hogy a pályázati cél illeszkedjen a közös stratégiához. Ha összehangolják a pályázataikat, akkor ott lesz befedve az iskola, ahol gyerek van és nem ott, ahol nincs gyerek, de van jó pályázatíró. A területfejlesztésnek (benne a vidékfejlesztésnek, településfejlesztésnek) a helyi eredményekről és értékekről kellene szólnia.

Milyen lehetőségeket látsz Te számunkra, budakesziek számára? Mondtad, hogy egymagában a zsámbéki medence vagy Budakeszi külön nem annyira működne jól, mint a kettő együtt. Amiben megegyeztünk, hogy nagy hagyománya van a vendéglátásnak, egészségturizmusnak, rekreációnak nagy jövője lehet.

Természeti értékekben egyértelműen a térség leggazdagabb része. Át lehet ezt váltunk másra át lehet váltani lakóparkká, meg iparterületté, de akkor azon kívül más haszon nem fog származni ebből, mint a cég befizetése és az ott dolgozók keresete (ezt láthatjuk Budaörsön). A Natúrparki szemlélet egy sokkal több szempontot jelentő hozzáállás, sokrétűbb tájhasználat – nagyon sok lehetőséggel, ami a budaörsi jellegű rendszerben lehetetlen. Budakeszinek arra kéne törekednie, hogy a budapestiek pihenőhelyévé váljon, hogy minden utca teli van hangulatosabbnál hangulatosabb vendéglőkkel – hogy öröm legyen oda kimenni, ahol ott van az erdő közvetlen közelben. Kimehetek a kevésbé értékes területekre kalandozni, az értékesebb helyekre pedig komoly szakvezetést kapok, szervezett túrát. Budakeszi emblematikus ebből a szempontból, illetve Budakeszi és Zsámbék együtt.

Igen – itt húzódik a demarkációs vonal Budapest és a Budai régió között. Úgy érzem, hogy most még megvan egy termékenyítő feszültség Budapest közelsége miatt. Vagyis az, hogy Budakeszi zöld és közel van Budapesthez. Ha Budakeszi beépül, akkor kitolódik ez a határ: Budakeszi Budapest egy városrészévé süllyed, és az izgalmas határterület Telkibe csúszik át – a benne rejlő lehetőségekkel együtt.

Nagy kár ha Budakeszi nem ebbe az irányba fejlődik!

Mennyiben képes egy Natúrpark választási ciklusokon átívelő, maradandó kezdeményezések megvalósítására?

Ez attól függ, hogy mennyire teszik ki magukat a politikai változásoknak. Ha jól szervezik magukat a szereplők, akkor a Natúrparkok olyan sokféle szereplőt fognak össze, hogy függetleníteni tudják magukat, mert olyan sokféle különböző forrásra tudnak sikerrel pályázni. Azért életképes, mert testreszabott rendszert tud kialakítani, ami az adott tájhoz, a résztvevőkhöz illeszkedik. Az a félő, ha kizárólag a polgármesterek és képviselőtestületek szövetségévé válik. Az baj. Az ő szerepük nagyon fontos, de nem lehet kizárólagos. Legyenek nyitottak és együttműködők, de a Natúrpark ügyeiben ne ők legyenek kizárólag a fő döntéshozók. Ez nagyon fontos. Ezért is, a Natúrpark címet nem az önkormányzatok kapják, hanem egy civil szervezet, ami ezt az egészet összefogja és felelősséget vállal érte. Kőszeg környékén ezt korábban nagyon jól csinálták. Volt ott egy többcélú kistérségi társaság, létrehoztak egy stratégiai döntéshozó testületet a képviselőkből, polgármesterekből. A megvalósítást már egy alatta lévő szervezet végzi, amiben szintén nem csak önkormányzatokat képviselő emberek vannak. A választások után persze van cserélődés, de a munka folyt tovább, hiszen a stratégia határozott, a szereplők egy része cserélődik csak.

Uniós forrásokon kívül van-e valamilyen nemzetközi támogatás, ami a Natúrpark számára segítséget jelenthet?

Ez nagyon jól működő dolog, főleg Franciaországban, ott sok a nemzetközi kapcsolat a natúrparkok részéről. A németek például nagyon várják, hogy létrejöjjön a Budakörnyéki Natúrpark, mert Berlin mellett, hasonló körülmények között működik már ilyen Natúrparkjuk. A hagyományosan svábok lakta településeken különösen fontos lehet számukra a kapcsolatfelvétel. Több natúrpark is kapcsolatban van külföldi szövetségekkel, és a magyar szövetség is aláírt együttműködési megállapodást a német nyelvterületeken működő szövetségekkel. Azt gondolom, hogy a budai régióban könnyen lehetne partnerséget kialakítani francia és német natúrparkokkal és szövetségekkel.

Angliában?

Ott úgy hívják őket, hogy Area of Outstanding Natural Beauty és ezek olyan területek, amelyek a tájkép, a táj szerkezet és ezen keresztül a táj szépségének a megőrzésére szerveződnek. Bár Angliában sok más szerveződésű, de hasonló célú terület van. Azért is nem szeretem úgy hívni itthon sem, hogy Natúrpark, mert ez sokszor félreértésre vezet, és sokkal jobbnak érzem a „tájszintű együttműködés” elnevezést, vagy a „táji együttműködés”-t.

Akárhonnan nézem, úgy látom, hogy a Natúrpark olyan keretet ad, ami nélkül bizonyos célok nem valósulhatnak meg. Például a természetvédelem kimondottan olyasmi, amire egyfelől forrást kell találni (ami például a turizmusból fedezhető), illetve nagyon fontos, hogy az érintettek, vagyis az ott élő emberek nélkül nem működőképes. Így aztán összefonódik a helyiek bevonása, a turizmus fejlesztése, a tájhasználat kíméletessége, a természetvédelem, a különféle szolgáltatások: mindezek egymást erősítik és bizonyos esetekben nélkülözhetetlenek.

Köszönöm a beszélgetést!

Nagyon szívesen! 

Dr. Szilvácsku Zsolt
2014 október 30.