A Normafa
fejlesztések kapcsán elindult valami. A környékre irányuló turizmus és a sok
természeti érték megőrzésének együttes lehetősége ellentmondásosnak tűnik:
mintha be kellene áldozni valamit. Igen, ez volt eddig – de talán lehet ez
másképpen is?
"Nem foglalkozhatunk csak a tünetekkel. A jelenségek gyökeréig kell elhatolnunk a környezet megújulásának elősegítésével és az emberek bátorításával, hogy önmaguk érdekeiért cselekedjenek. Mindaz, amit az emberek bevonása nélkül teszünk az érdekükben, nem lehet hatékony."
Wangari Mutu Maathai
Tájszintű együttműködés, avagy Wangari Maathai testet öltő elvei
dr. Szilvácsku Zsolt a MNSZ alelnöke |
Mennyire ismert a Natúrpark fogalma?
Dr. Szilvácsku Zsolt
2014 október 30.
Azt kell, hogy
mondjam, maga a natúrpark kifejezés, azért az már ismert – „hallottak már
róla”. A legtöbb embernek két irány jut eszébe. Az egyik, gondolat a Natúrpark
kapcsán, hogy ez valamiféle természetvédelmi terület. Pedig a natúrpark nem
természetvédelmi területvédelmi kategória, sokkal inkább a tájvédelem egyik
integrált eszköze. A legtöbb embernek (az Írottkő Natúrpark példája miatt) egy
turisztikai kezdeményezést, turisztikai programot, akár egy bekerített területet
is jelenthet a natúrpark kifejezés, mint a
Budakeszi Vadaspark. Ez egy „natúr-park”, és akkor ez eléggé beszűkíti azt az
elképzelést és gyakorlatot, ami nemzetközi szinten ismert és megvalósul. Azt
gondolom, hogy az elmúlt években (részint a Natúrparkok Szövetségében megújult
elnökségnek is köszönhetően) több olyan program jelent meg (fesztiválok,
rendezvények), amely segíti megismertetni a natúrpark európai fogalmát. Ilyen a
jelenleg is zajló, és most a Nemzeti Parkok és Natúrparkok Ízei program, de ha
megnézzük a történetét, akkor ez eredetileg a Natúrparkok ízeiként indult. Ez
tipikusan Natúrparki jellegű kezdeményezés, mert arról szól, hogy az ízeket kínáló különböző
finomságok előállításához tájhasználatra és térségi együttműködésekre van
szükség és arra, hogy ez a megfelelő, kímélő módon történjen, mint ahogy
Franciaországban az ízrégiók, vagy „Ízleld meg a tájat Németországban” program,
amelyek a fogalomhoz mind hozzátartoznak. Ez persze úgy tűnik, mintha az
ételekről szólna, de természetesen ez a helyi gazdálkodásról, mezőgazdasági
módszerekről, turizmusról, tehát a tájhasználatról szól. Azt, hogy a Natúrpark
lényegében egy ilyenfajta megközelítés, ezt nem ismerik az emberek. Magyarországon
a natúrparkot, mint vidékfejlesztési, térségfejlesztési eszköz, tájszintű
együttműködés, illetve fenntartható tájgazdálkodási, tájhasználati térségi
gyakorlat még nem ismert.
Én olyannal is
találkoztam, hogy a Natúrparkot városi közparkként emlegették (éppen a
településszerkezeti terv kapcsán, Budakeszin).
Így van – más kérdés,
hogy külföldön van néhány ilyen nem éppen szerencsés Natúrpark, ami mondjuk egy
hegyoldal. Tavaly Magyarországon elfogadta az FVM minisztere azt a koncepciót,
amit több szervezet együtt dolgozott ki (a Magyar Nemzeti Vidék Hálózat,
Natúrparkok Szövetsége, a NAKVI és a Minisztérium), hogy mi is a Natúrpark,
amiben azt fogadtuk el, hogy minimum 10000 ha és három településre alapozva
jöhet létre, több más egyéb kritériumnak megfelelően.
Meghatározott az
épített és a zöldterület aránya?
Nem, de kikötés az
is, hogy védett érték legyen ezen a területen. Volt ebben vita is közöttünk,
mert én például azt javasoltam, hogy mezőgazdasági területekkel rendelkező
önkormányzat is lehessen tagja a Natúrparknak, csak a címet el lehessen venni,
amennyiben nem javul a gazdálkodási helyzet. A legfontosabb, hogy a tájra
fordított figyelem erősödjön, a táj természetessége javuljon. Több térségben
fontos lenne, hogy elmozduljon a térség abba az irányba, hogy legalább mezsgye
legyen, vagy valamilyen szegélyezettség, mert azért sok helyen még az utat is
beszántják, nem hogy egy értékes gyepterületet.
Tehát nem arról van
szó, hogy föl kell hagyni a mezőgazdasági műveléssel, hanem annak módjáról.
Igen! Tehát nem az a feltétel,
hogy kiváló természeti adottságú területekkel rendelkező legyen a Natúrpark, de
elvárt és minősítési kategória, hogy jobb legyen, javuljon a helyzet. Ha van
egy leromlott állapotú tava, akkor kötelezze magát, hogy azt rendbe teszi. Ha
nem teszi, akkor a minisztérium vegye el tőle a Natúrpark címet, a natúrparkok közössége
pedig zárja ki. A Szövetség elképzelései ebbe az irányba tartanak. Az emberek
sokszor azt gondolják, hogy ha „natúr-park”, akkor az tele van természeti
értékekkel, ami egy nagyon jó elképzelés, de jobb volna a másik oldalról nézni:
a Natúrpark élők (önkormányzatok, civilek és vállalkozók) tesznek
azért, hogy a területei értékessé legyenek, ökológiai értékük és állapotuk
javuljon és cselekszik a természeti értékeiért és nem csak azzal, hogy védeti
őket - ami nagyon fontos! -, de azzal is, hogy cselekvő természetvédelem,
tájvédelem valósuljon meg. Az állam nem tud mindenhová eljutni, ezért a helyi
szereplőket be kell engedni, be kell vonni, hogy vehessenek ebben részt. A Natúrpark olyan területeken hozza ezt föl,
ami esetleg nem védett, vagy ha védett, akkor is bekapcsolja az iskolásokat,
vállalkozókat, amit az állam nem tud megtenni helyi szinten.
Olyasmit fölvállal a
Natúrpark, ami az értékek felmérését célozza? Értékkataszter készítésére,
monitoringra gondolok.
Ez elvileg elvárás
lenne, de az egész országra nem terjed ki. A védett területek pufferterületein
lévő értékes, magas aranykorona értékű földek (például Zsámbék környékén), ahol
azért megvannak a szegélyek is. Ott vannak a fasorok, a Békás patak mentén a
gyepszegélyek 30-50 méteres szélességben, amit valami csoda folytán még nem
szántottak be, talán mert rendszeresen elönti a patak. Ezek a területek
nincsenek védelem alatt, a megőrzésükben a gazdálkodókat és a helyi
közösségeket mozgósítani kell, különben egyszercsak úgy döntenek, hogy
beszántják és kész – ahogyan ez Vácrátóton is történt nemrég, ahol a közösségi
legelőt beszántották volna, ha nem veszi észre egy helyi szakértő és nem
akadályozza meg. A rövid távon gondolkodó területhasználati változtatások
ugyanis, hosszú távon kizárnak sok olyan lehetőséget, ami, ha van egy ilyen
területe a településnek, akkor sokféle módon értékké alakítható, felhasználható
lenne (turisztikailag, oktatásban, rekreációban, stb.). Úgy, ahogy Budaörs
esetében, aki már nem nagyon tud természetes területeket felmutatni, neki már szűkebbek
a lehetőségei. Ha természeti értékeket akar bemutatni, akár turisztikai
célpontot akar létesíteni, mert nagyon leszűkült a cselekvési tere. Azokat a
területeket, amelyek fölött a város rendelkezett már mind beépítették. Ezzel
szemben például Budakeszin, eleve adott sok lehetőség. Jó természeti-környezeti
adottságai vannak, sok a kulturális, üdülési, vendéglátási, gyógyturisztikai
lehetőség. Más település más útvonalak a fejlesztésben, akár egy natúrparkon
belül is. A Zsámbéki medence és Budakeszi illetve a budai régió együtt, nagyon
jól kiegészítené egymást. Budakeszi környékén például nem lesz mezőgazdaság, de
a Zsámbéki medencében van még gazdálkodás és vannak eladható mezőgazdasági
termékek. Az ottani termények eladásában és a mezőgazdász hagyománynak a
megőrzésében valamilyen közös koncepcióra volna szükség, különben mindez
megszűnik. A zártkerteket, gyümölcsösöket, szőlőket fölvásárolják és beépítik.
A tudatos közös fejlesztésekben segíthet a natúrpark.
Ha létrejönne a
Natúrpark, annak működését mennyiben segítené a főváros közelsége? Hiszen
egyrészt, a budai területre nagy számban érkeznek látogatók, akiknek a kiszolgálásával
ezt a forgalmat a Natúrpark jól tudná hasznosítani, ugyanakkor ezzel rendkívül
nagy környezeti terhelés jár együtt. A másik a főváros közelségének az
ingatlanüzletre gyakorolt hatása. A vidék és a város határán kiugróan magasak a
telekárak, tehát prosperáló üzletág az ingatlan és ez megnehezíti az
értékvédelmet.
A Natúrpark is
valószínűleg pozitívan hatna az ingatlanárakra…
Igen: visszafelé a
dolog érthető, de a Natúrpark számára kedvező-e ez a közelség?
A natúrparkkal
kapcsolatban másként kell gondolkodni! A Natúrpark az pont az adott táj
természeti értékeit és gazdagságát akarja közelebb vinni az emberekhez. Ez a
kérdés meg a probléma is kicsit olyan, mint amit egy konferencián vitattunk meg,
ahol tájökológusok és urbanisták is részt vettek és egy Németországi eset
került szóba, ahol a helyi természetvédők nem találtak támogatást a tó
megóvására, rendbetételére, ökológiai állapotának javítására, minden
igyekezetük ellenére sem, nem találtak támogatókat. Aztán megindult egy másik
folyamat, amikor az önkormányzatok elkezdték a tóparti telkeket hasznosítani,
kiparcellázni, építkeztek. Ettől megindult az érdeklődés a tó iránt, amire a
természetvédők persze tiltakozni kezdtek, próbálva megakadályozni, hogy ez a
folyamat további kárt tegyen a tó ökológiai állapotában. Azon beszélgettünk,
hogy hogyan lehetne ezt a felfokozott érdeklődést fölhasználni arra, hogy
valami olyan területrendezési megoldást találjunk, amiben nem mindenki akar
vízparti telket, a vízpart maradjon meg közösségi célú területként – lásd a
Balaton vagy a Duna-part egyes területeit, ahol a beépítettség a
hozzáférhetőséget csökkenti a lakosság számára. A Natúrpark alapvetően a települések
összefogására épít. Ha a települések összefogásában egy ilyen korlátozó
tendencia valósul meg, akkor a saját lehetőségeit csökkenti, éli fel az adott
Natúrpark. Ha viszont hosszútávon odafigyel arra, hogy ez az érdeklődés
fennmaradjon, úgy, hogy az érdeklődésnek alapjául szolgáló természeti értékek
(gyepterületek, erdők, szép tájak, vizes élőhelyek) állapota javuljon, de olyan
mértékben, hogy ugyanakkor bemutathatóvá is váljon, akkor többféle érték
egyidejű megőrzéséről beszélhetünk. Ez nyilvánvalóan turizmusirányítást és
belső szervezést jelent. Ez a fajta nyomás így is úgy is megjelenik Budakeszin
és a környékén, a Natúrparktól függetlenül. A különbség az, hogyha nem lesz
Natúrpark, ha nem fognak össze, akkor nem fogják tudni közösen úgy irányítani a
turizmust, ahogyan lehetne. Voltunk többekkel Ausztriában, rendszeresen jártunk
egy Natúrparkban, ami egy tó mellett fekszik. Egy idő múlva már nem a szálláson
közvetlenül kellett kellett bejelentkeznünk, ahol korábban, hanem a településen
egy irodában. Mint kiderült, a szállásadók megállapodtak, hogy hogyan osztják
el a vendégéjszakákat és így olyan szállások is elérhetővé váltak, amelyek
ugyanolyan szolgáltatást nyújtanak, de amikről különben nem tudtunk volna. E
nélkül az összehangolás nélkül továbbra is lett volna olyan szolgáltató és
szállást kereső, akik nem találják meg egymást, mert nem jutnak szóhoz. Natúrpark
keretében több szintű koordinációt lehet megvalósítani.
Így a különböző
profilú szolgáltatókat is be lehet vonni a turizmus kiszolgálásába, további
koordinációt megvalósítva.
Így van – ez minden
vállalkozónak segítségére van. Erre van is példa a Natúrparkokban. Van olyan
Natúrpark, amelyik próbál pályázati forráshoz hozzásegíteni vállalkozókat,
aztán közös boltot biztosít a termelők termékeinek, elintézi, hogy közösen
megjelenhessenek a térségben, de az országban is. Adott esetben a
pályázatírásban is segít. Aztán olyan is előfordul, hogy valaki próbál többféle
igényeket kielégítő szolgáltatást nyújtani, de abban kér segítséget, hogy ne neki
kelljen minden attrakciót megszerveznie. Legyenek vezetett túrák, rendezvények:
egyáltalán jobban kapcsolódjanak össze az igények. Ehhez az azonban
elengedhetetlen, hogy a vállalkozók és az önkormányzatok egymás felé nyitottak
legyenek. E nélkül fölösleges a Natúrparkot létrehozni: de ebbe az
együttműködésbe bele kell érteni azt is, hogy ne egymást másolják – ami veszély
fennállhat a Budaörs-Budakeszi viszonylatban is.
A következő
kérdésemet már megválaszoltad, mert az lett volna, hogy az egyes vállalkozókat
mennyiben segíti a Natúrpark – és mint láttuk, egyértelműen nagy segítséget
jelenthet. De nyilván lesznek olyanok, akiknek eléggé jól megy ahhoz, hogy ne
szálljanak be a közösségbe.
Igen, ez a
tapasztalat. Persze a Natúrpark nem csak erről szól, de a koordináció és a
turizmus irányítása is egy része a működésének. Egy nagyszolgáltatónak nem kell
annyira a kisebbekkel összekapcsolódnia, míg a kisebbeknek, akik egy-egy
szolgáltatást ajánlanak, akkor meg jobban, ha a többieknek is jól megy. Mi a
szolgáltatások, értékek sokféleségére helyezzük a hangsúlyt és éppígy a
Natúrparkok tájhasználati szempontjainak érvényesülése is fontos lehet. Egy elszigetelten
működő nagyszolgáltató, hirtelen arra eszmélhet, hogy körülötte az egész táj, és
benne mindaz, ami neki addig értéket jelentett (mert vendégeket csalogatott
hozzá), az egyik napról a másikra fenyegetetté válik, mondjuk az erdőirtás,
útépítés vagy energiaültetvény – vagyis a tájhasználat rossz irányú elmozdulása
formájában. Ha mindazt a táji sokféleséget és szépséget, ami a zsámbéki
medencében és a Budai régióban megvan, nem oltalmazzuk tudatosan, akkor tíz év
múlva azt fogjuk észrevenni, hogy egy pince sincs, nincsenek szegélyek,
monokultúra van a településen – ami egy kevésbé valós, de elképzelhető lehetőség
– az erdők szintezettség nélküli, homogén ültetvények, értékes fajok nélkül.
Ezzel a lehetőségeink végzetesen beszűkülnének. Az emberek sokszor azt
gondolják, hogy a turizmus az turizmus. Csakhogy a turizmus abból él, amit más
megcsinál, vagyis a közösségnek az a része is együtt él vele, amelyik nem belőle
él. A skanzen csinálhatja magának a turizmust, de az élő településen a
közösséggel, annak életével, a földdel, a tájjal együtt létezik: ha más, egyéb
tevékenységeket is be tudok kapcsolni, akkor nem a turizmust kell tovább
fejnem, viszont másoknak is biztosítok megélhetést. Vannak erre állami
programok. Ha egy tájegység összefog, akkor ezt lehet tudatosan, folyamatosan
szervezni. Például a pátyi szállások akkor működnek jól, ha a Zöldút tényleg
működik, ahhoz pedig az kell, hogy azokat a fákat ne vágják ki, a földút
járható legyen, lehessen megállni pihenni, madarászni, aztán legyen olyan,
akihez fordulni lehet és ért ehhez, legyen aki bemutatja a tájat – lehessen
lovagolni. Ki akar több kilométer hosszan kukoricásban kerékpározni, majd
folytatni útját egy napraforgótáblában?
Akármekkora vagy is,
Te mint egyedüli vállalkozó, nem fogod tudni kielégíteni a felmerülő igényeket.
Nem véletlenül
találták ki a TDM (turisztikai desztináció menedzsment) -eket sem. De ennek még
mindig hiányzik a táji lába, vagyis, hogy ahová megy az ember és ami tetszik
neki (ha megkérdezzük az embereket, hogy milyen tájat szeretnek, akkor azt
felelik, hogy hegyes, dombos, erdős, vizes, stb., ezek ezen a környéken
aránylag megvannak, sőt, egy kicsit mezőgazdaságival is kiegészülnek), az
magától nem marad meg.
Másik kérdés, ami
egyébként nekem vesszőparipám: hogy a Natúrpark hogyan tud az egyéb
tájhasználókkal együttműködni? Gondolok itt a Nemzeti Parkra és a Pp Zrt. re.
Ahogyan én látom, a DINPI erősen használja a Budapest környéki területeket,
mondjuk így, próbál megélni. Ezzel átfedésben a Pilisi Parkerdő szintén „próbál
megélni” – vagyis ugyanazt a tehenet már ketten fejik.
Nagyon sok ütközés
van, hiszen az állami cégekre is rákényszerítik a bevételeket, holott állami
feladatokat kell ellássanak – ezért mindkettő eltáncol a Natúrparki és térségi
feladatok ellátása irányába és abból próbál megélhetést: látogatóközpont,
turizmus, természetismeret-oktatás.
Hogyan lehet ezt
összeegyeztetni a Natúrparkkal? A PP Zrt annak idején hasonló feladatra jött
létre, amit egy ideig el is látott (mennyi minden jó dolog volt ott és milyen
sokan jöttünk onnan), csak azóta mozdult el ebbe a mostani (rosszabb) irányba.
Ezért is kérdeztem, hogy mennyire ismert és elismert a Natúrpark fogalma. Ha
harmadikként föláll egy Natúrpark, a DINPI és a PP Zrt mellé, akkor mekkora az
esély arra, hogy egy üde, új és örvendetes színfoltként fogadják, aminek
segítségével könnyebben föl lehetne osztani a feladatokat?
Hát önmagában ez egy
nagyon konfliktusos terület. Amit össze kell egyeztetni, az az egész tájvédelmi
szerepkör, a területkezelői és szakértői szerep, ahol a hatóság szakértője alapvetően
a Nemzeti Park.
Ez jogi kérdés is,
hiszen a területkezelőnek és a nemzeti parknak vannak jogosítványai, az állami
feladataihoz kapcsolódóan.
A Natúrparknak
nincsen semmilyen jogosítványa. Mindkét másik félnek vannak jogosítványai, ami
őket teszi erősebbé, ugyanakkor a mozgásterüket is beszűkíti bizonyos
értelemben. Ezt így nem lehet rendbe tenni. Mi lehetne a megoldás? Hogy
jogköröket kapna a Natúrpark? Vagy pénzeket?
Natúrpark kezelhet
területeket?
Önkormányzat kezelhet
területeket, de egyetlen település kicsi ilyesmihez a Pilisi Parkerdőhöz vagy egy
Nemzeti Parkhoz viszonyítva, viszont több település, tíz-tizenkét település
együtt, mint natúrpark, települési társulásban, akár külön jogi személyként már
kezelhet területeket. Ennek már lehet vagyona, területe. A kérdés már csak az,
hogy ezeken a területeken ki látja el a feladatokat – és akkor már olyan
településekről van szó, akik összehangolják a rendezési tervekben
szabályozásaikat (amibe persze meghatározó az erdőtörvény a természetvédelmi
törvény), de a másik két szereplő részéről az lenne a jó, ha fölismernék, hogy
éppen az ő munkájuk, állami feladataik jutnak szélesebb társadalmi bázishoz.
Ezután már partnerként kell tekinteniük az önkormányzatok, civilek és
vállalkozók összefogására, hiszen az állami feladataik ellátásában nagyon sokat
tud segíteni egy natúrpark. A pénzügyi része pedig kőkemény egyeztetés – de ezt
el kell különíteni. A Natúrparki együttműködés költségek elosztását és újabb
bevételeket is jelenthet, és mindez érték- és érdekegyeztetés kérdése.
Budapesthez kapcsolódó, sőt, budapesti területeket is magában foglaló Natúrpark
jönne létre, aminek elemi érdeke, hogy reklámozza magát. A Nemzeti Parki
területek a Natúrpark értékét is emelik.
Az erdészet
területkezelő szerepe az erdőgazdálkodás és fenntartás szempontjából jelentős.
Ugyanakkor a vadászattal való foglalkozás csak szűk körben népszerű, a nagyobb
léptékű fakitermelés a védett és a parkerdők tekintetében egyáltalán nem, a
Vadaspark és a természetkímélő gazdálkodási módszerek terjedése, lehet igazán
népszerű és amin keresztül hozzáadott értékkel szerepelnének.
A vadászat és a
fakitermelés jelenthet gondot például a Budakörnyéki Natúrpark esetében. De a
vadásztatás kapcsán is sokat segíthet egy Natúrpark ha jól van megszervezve –
egyszerűen a kommunikáció, az összehangolás miatt és ugyanez érvényes az
erdészeti munkákra is. Ha a társadalmi egyeztetést a Natúrpark is segít elvégezni,
akkor minimálisra csökkenthetőek a konfliktusok.
A következő kérdésre
megint csak válaszoltál már tulajdonképpen, mert azt kérdezem, hogy van-e
olyan, hogy természetvédelmi kezelést Natúrpark valósít meg?
A Vértes Natúrparkban
természetvédelmi, ökológiai szempontból rendkívüli eredményes tevékenységet
végeztek több ezer hektáron. Nagyon jó példa, hogy a Vértes Natúrparkban, a
zámolyi medencében milyen gyepkezelés és hozzá kapcsolódó kutatás valósult meg.
Egy Natúrpark abszolút lehet egy természetkímélő gyepgazdálkodás nemzetközi és
hazai központja, jó gyakorlatainak bemutató helye . Nemzetközi központ lehetne,
amely hiányzik is a természetkímélő erdőgazdálkodásban is egy hazai terület
(pl. a Budakörnyéki Natúrparkban az erdőgazdaság keretében megvalósítva. Ami tudást
ők ott felgyűjtöttek a gyepek természetkímélő gazdálkodásáról, azt tanítani
kéne – és mindez egy Nemzeti Parki és Natúrparki területen valósul meg. De ezt
a Nemzeti Park sosem tudta volna önmagában megcsinálni, mert más a küldetése.
Ezt egy natúrparki szereplő tudta megcsinálni.
Ezt anyagilag
pályázatból finanszírozták?
Igen. Pályázatok,
támogatások és saját bevételek keretében.
Turisztikai
bevételekből?
Természetesen.
Lótartó gazdálkodók kocsikáztatták a látogatókat, megvendégelték őket, lovas
fesztivált rendeztek. Nemzetközi példák is vannak rá, hogy saját
területhasználattal, környezetkímélő gazdálkodást folytatnak Natúrparkok –
együttműködésben a nemzeti parkkal és az agrárkamarával. A jól működő,
finanszírozott állami feladatokat ellátó Nemzeti Parknak és a Natúrparkoknak számos
együttműködési, egymás erősítő lehetőségei vannak, amely a tájhasználati
gyakorlatban és eredményekben is megjelenik.
Megint válaszoltál
egy még föl nem tett kérdésemre, ami a Natúrpark oktatási szerepéhez kapcsolódott,
vagyis, hogy bevonható-e kutatásokba és szemléletformáló, ismeretterjesztő
munkába a Natúrparki tevékenység – és a válasz igen.
Folyik most például
egy klímakutatás a Koppány-völgy Natúrparkban, ahol egy vizes élőhely
rehabilitáció és egy biogáz-erőmű működését kapcsolják össze. A vizes élőhely
környéki területeken művelésváltást hajtanak végre, és a megtermelt szerves
anyagát használják a biogáz előállításra, de előtte kivonják belőle a fehérje
egy részét, amit takarmányként hasznosítanak. Az energia és a fehérje kivonása
után maradó anyag, visszakerül a talajba – ennek a koncepciónak a megvalósítására
állunk rá éppen diákokkal a helyi vezetőkkel együttműködve.
A cselekvő természetvédelem
olyasmi, ami kutatás és szemléletformálás és kétkezi tevékenység, aminek térre
és tárgyra van szüksége.
Ha Magyarországon az
összes tájvédelmi körzet tájszintű együttműködésbe alakul át, de megmarad
tájvédelmi körzet állami oldalról, az nagyon jó lenne. Mert megtöltené
tartalommal azt a fogalmat, ami jelenleg fontos üzenettel bír, de a gyakorlat
szintjén nem, vagy nehezen működik, és egy natúrpark összefogná a helyieket,
akik szívesen dolgoznának értelmes közös pl. természetvédelmi, kulturális,
turisztikai, térségfejlesztési célokért. Jelenleg sok helyen tanácstalanul
nézik a környező területeiket, ha hozzá tudnak egyáltalán férni.
De hát bárki szívesen
dolgozna…
… értelmes célokért –
csak hagyják neki!
A következő kérdés
igazából magában tartalmazza a választ is, mert azt kérdezem, hogy milyen
arányban oszlanak meg az egyes kulturális értékek a Natúrparkban – de ez
nyilván attól függ, hogy az adott térségben ez hogyan van jelen.
Volt olyan Natúrpark,
ahol az együttműködés abban nyilvánult meg, hogy megszervezzék azt, hogy a
falunapot a települések ne egyszerre tartsák meg – és ennyi! Régen léteztek a
közkincs kerekasztalok, de sokan nem tudták, mire jó ez. Úgy működött, hogy egyszerűen
excel táblázatba fölírták, kinek mije van – meglepő eredményekkel járt.
Erőforrás megosztás, ütemezés, együtt szervezés… Ezért persze nem kell külön
natúrparkot csinálni – jegyzem meg, hiszen az sokkal több ennél. Minden
natúrpark más-más alapokra épül eredetileg. Van ahol a tájhasználat a lényegi
elem, másutt az oktatás-szemléletformálás (mint például a Debreczy Zsolt féle
gyűjtemény Budakeszin), aztán a rekreáció és van ahol a gazdálkodás, helyi
termékek, térségfejlesztés adja a gerincét. Ez a négy pillér mindenütt megvan,
de nálunk még egy feladatkör társul ezek mellé, a helyi gazdaságfejlesztés, a
szegénység fölszámolása.
Mekkora szerep jut az
önkormányzatoknak és milyen haszonnal jár számukra az együttműködés? Nálunk van
egy kerékpár-út tervezet, amit évek óta próbálnak megvalósítani, de mindezidáig
nem sikerült. Egy személyes beszámolóból tudom, ennek ellenzője éppen a területkezelő
Pilisi Parkerdő Zrt. Abból, amit mondtál, úgy értettem, hogy az önkormányzat
lehet az a közigazgatási vagy jogi szervezeti alap, amire (ha több önkormányzat
összefogása megvalósul) rá lehet építeni a Natúrparkot, aminek innentől már van
valamiféle hatalma is.
Így van: innentől ez
önálló jogi személyként működik és saját területe és hatásköre is van. Ha Telki
vagy Páty egyedül nem tud mit csinálni, így együtt, Natúrparki
együttműködésben, miniszteri címmel, jogi személyként mindenképpen erősebb. Van
ennek gazdasági vetülete is. Például ez a kerékpárút kérdés. Mit tehetnek az
önkormányzatok? Ha nem fognak össze, valaki eldöntheti, hogy megépíti a
kerékpárutat egymagában – mert valami úton-módon ő jobb helyzetben van, jobbak
a kapcsolatai, jobb a pályázatírója és kilobbizza a saját szakaszát. Ebből
azután lehetnek konfliktusok – de például már az is konfliktusforrás lehet (egy
településen belül) ha külön pályázati forrásokból valósítanak meg célokat. Magyarországon
sokszor fölmerül, hogy miért nem minőségi egy-egy térségben megvalósult uniós
fejlesztési projekt? Ahhoz, hogy legyenek térségi közös célok, és valódi
fejlesztések elsősorban minőségi tervezés, kivitelezés kell és összehangoltság,
ez viszont azt feltételezi, hogy tudjanak egymásról a különböző elképzelések
gazdái. Ne elszeparáltan és véletlenszerűen próbálkozzanak és ne külső
tényezőktől függjön a siker (mondjuk attól, ki milyen pályázatírót fogott ki
éppen): ez optimalizálható a jó szervezéssel. Az állam ezt finanszírozhatná
azzal is, hogy segíti a pályázati anyagok előkészítését. Például a Natúrparknál
lehetne arra a forrásra jelentkezni, amiből a különböző tervezési, előkészítő anyagok
elkészítését finanszírozhatnák – azzal a feltétellel, hogy a pályázati cél
illeszkedjen a közös stratégiához. Ha összehangolják a pályázataikat, akkor ott
lesz befedve az iskola, ahol gyerek van és nem ott, ahol nincs gyerek, de van
jó pályázatíró. A területfejlesztésnek (benne a vidékfejlesztésnek,
településfejlesztésnek) a helyi eredményekről és értékekről kellene szólnia.
Milyen lehetőségeket
látsz Te számunkra, budakesziek számára? Mondtad, hogy egymagában a zsámbéki
medence vagy Budakeszi külön nem annyira működne jól, mint a kettő együtt.
Amiben megegyeztünk, hogy nagy hagyománya van a vendéglátásnak, egészségturizmusnak,
rekreációnak nagy jövője lehet.
Természeti értékekben
egyértelműen a térség leggazdagabb része. Át lehet ezt váltunk másra át lehet
váltani lakóparkká, meg iparterületté, de akkor azon kívül más haszon nem fog
származni ebből, mint a cég befizetése és az ott dolgozók keresete (ezt
láthatjuk Budaörsön). A Natúrparki szemlélet egy sokkal több szempontot jelentő
hozzáállás, sokrétűbb tájhasználat – nagyon sok lehetőséggel, ami a budaörsi
jellegű rendszerben lehetetlen. Budakeszinek arra kéne törekednie, hogy a
budapestiek pihenőhelyévé váljon, hogy minden utca teli van hangulatosabbnál
hangulatosabb vendéglőkkel – hogy öröm legyen oda kimenni, ahol ott van az erdő
közvetlen közelben. Kimehetek a kevésbé értékes területekre kalandozni, az
értékesebb helyekre pedig komoly szakvezetést kapok, szervezett túrát.
Budakeszi emblematikus ebből a szempontból, illetve Budakeszi és Zsámbék
együtt.
Igen – itt húzódik a
demarkációs vonal Budapest és a Budai régió között. Úgy érzem, hogy most még
megvan egy termékenyítő feszültség Budapest közelsége miatt. Vagyis az, hogy
Budakeszi zöld és közel van Budapesthez. Ha Budakeszi beépül, akkor kitolódik
ez a határ: Budakeszi Budapest egy városrészévé süllyed, és az izgalmas
határterület Telkibe csúszik át – a benne rejlő lehetőségekkel együtt.
Nagy kár ha Budakeszi
nem ebbe az irányba fejlődik!
Mennyiben képes egy
Natúrpark választási ciklusokon átívelő, maradandó kezdeményezések
megvalósítására?
Ez attól függ, hogy
mennyire teszik ki magukat a politikai változásoknak. Ha jól szervezik magukat
a szereplők, akkor a Natúrparkok olyan sokféle szereplőt fognak össze, hogy
függetleníteni tudják magukat, mert olyan sokféle különböző forrásra tudnak
sikerrel pályázni. Azért életképes, mert testreszabott rendszert tud kialakítani,
ami az adott tájhoz, a résztvevőkhöz illeszkedik. Az a félő, ha kizárólag a
polgármesterek és képviselőtestületek szövetségévé válik. Az baj. Az ő szerepük
nagyon fontos, de nem lehet kizárólagos. Legyenek nyitottak és együttműködők,
de a Natúrpark ügyeiben ne ők legyenek kizárólag a fő döntéshozók. Ez nagyon
fontos. Ezért is, a Natúrpark címet nem az önkormányzatok kapják, hanem egy
civil szervezet, ami ezt az egészet összefogja és felelősséget vállal érte.
Kőszeg környékén ezt korábban nagyon jól csinálták. Volt ott egy többcélú
kistérségi társaság, létrehoztak egy stratégiai döntéshozó testületet a
képviselőkből, polgármesterekből. A megvalósítást már egy alatta lévő szervezet
végzi, amiben szintén nem csak önkormányzatokat képviselő emberek vannak. A
választások után persze van cserélődés, de a munka folyt tovább, hiszen a
stratégia határozott, a szereplők egy része cserélődik csak.
Uniós forrásokon
kívül van-e valamilyen nemzetközi támogatás, ami a Natúrpark számára segítséget
jelenthet?
Ez nagyon jól működő
dolog, főleg Franciaországban, ott sok a nemzetközi kapcsolat a natúrparkok
részéről. A németek például nagyon várják, hogy létrejöjjön a Budakörnyéki
Natúrpark, mert Berlin mellett, hasonló körülmények között működik már ilyen
Natúrparkjuk. A hagyományosan svábok lakta településeken különösen fontos lehet
számukra a kapcsolatfelvétel. Több natúrpark is kapcsolatban van külföldi
szövetségekkel, és a magyar szövetség is aláírt együttműködési megállapodást a
német nyelvterületeken működő szövetségekkel. Azt gondolom, hogy a budai
régióban könnyen lehetne partnerséget kialakítani francia és német
natúrparkokkal és szövetségekkel.
Angliában?
Ott úgy hívják őket,
hogy Area of Outstanding Natural Beauty és ezek olyan területek, amelyek a
tájkép, a táj szerkezet és ezen keresztül a táj szépségének a megőrzésére
szerveződnek. Bár Angliában sok más szerveződésű, de hasonló célú terület van.
Azért is nem szeretem úgy hívni itthon sem, hogy Natúrpark, mert ez sokszor
félreértésre vezet, és sokkal jobbnak érzem a „tájszintű együttműködés”
elnevezést, vagy a „táji együttműködés”-t.
Akárhonnan nézem, úgy
látom, hogy a Natúrpark olyan keretet ad, ami nélkül bizonyos célok nem
valósulhatnak meg. Például a természetvédelem kimondottan olyasmi, amire
egyfelől forrást kell találni (ami például a turizmusból fedezhető), illetve
nagyon fontos, hogy az érintettek, vagyis az ott élő emberek nélkül nem
működőképes. Így aztán összefonódik a helyiek bevonása, a turizmus fejlesztése,
a tájhasználat kíméletessége, a természetvédelem, a különféle szolgáltatások:
mindezek egymást erősítik és bizonyos esetekben nélkülözhetetlenek.
Köszönöm a
beszélgetést!
Nagyon szívesen!
Dr. Szilvácsku Zsolt
2014 október 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése