lehet magányosan is

Persze lehet magányosan is harcolni. Csak nem biztos, hogy hatásos.

Kiderült számomra ezen a tavaszon, hogy Budakeszin rajtam kívül is akadnak néhányan, akik hasonlóan gondolkodnak, már ami a város környékét ellepő szemetet illeti. Üdv nekünk! A Makkosmária-i önkéntesek kitettek magukért. Egy hete a Mária szurdokot takarítottuk, most hétvégén pedig a Bodzás árok egy picike részét.

Csíki hegyek

Szintén a novemberi esős időben, valamikor a havazás előtti napokban tettem egy sétát a budaörsi kopárokon, a Csiki hegyeken. Sok csipkebogyót megettem mire sikerült olyan helyet találnom a sziklás-gyepes dombok déli lejtőjén, ahonnan ráláttam a Kőhegyre és az Odvas hegyre.

Egy kezdeményezés társadalmi ismertsége

Én minden budakeszi ismerősömet megkérdeztem a Natúr park és a Nádas tó project-el kapcsolatban, de ebből csak az derült ki, hogy egyikük sem tud a dologról.

Nem hagyott nyugodni ez a helyzet, hát gondoltam megkérdezek néhány ismeretlen budakeszi lakost, hogy ők mit tudnak erről a kezdeményezésről.

Meglepődtem az eredményen, mert sokkal többen tudnak róla (ebben mondjuk Weiperth András cikke is sokat segített >> itt olvasható <<, mint gondoltam. Az arány tíz emberből nyolc.

A kérdezési metóduson persze lehetne tökéletesíteni mert ez így nem elemezhető statisztikailag - de sokkal jobb eredmény, mint reméltem!

.

Perspektívám a Nádas tó tervekhez

Mit tudtam én hozzátenni mindahhoz, ami már eleve adott volt a többiek munkája nyomán?

Egyedül a madarász, a bemutató-tanösvény szakértőnek, illetve a helyi helyzet ismerőjének szempontját tudtam felmutatni.

Egyrészt a legegyszerűbb és legolcsóbb madárcsalogatót ajánlottam (az állandóan jelenlévő víz mellett): egy megfelelően válogatott fásszárú liget kialakítását a felsorolt növényfajokkal:

Tatár juhar (Acer Tataricum)
Nyírfa (Betula pendula)
Boróka (Juniperus communis)
Tiszafa (Taxus baccata)  
Gyertyán (Carpinus betulus)
Berkenyék: Sorbus domestica és: S. torminalis és: S. aria
Mezei szil Ulmus laevis % és: Ulmus glabra
Égerek: Alnus viridis és: A. glutinosa % és: A. incana %

Fürtös bodza (Sambucus racemosa)
Fekete bodza (Sambucus nigra) %
Kányabangita (Viburnum opulus) %
Veresgyűrű som (Cornus sanguined)
Sajmeggy (Prunus mahaleb)
Kökény (Prunus spinosa)
Galagonyák: Crataegus monogyna és: C. laevigata
Madárbirs (Cotoneaster nebrodensis)
Kutyabenge (Rhamnus frangula)

 Ezután a terep alternatív elrendezési lehetőségét, arra az esetre, ha komolyabb madártani bemutatók megtartását is tervezik a jövőre nézve:

a Nádas tó védett terület lehetséges rendezési elve

Magyarázat:

• a kusza zöld foltok fás-bokros helyek. 
• a sárgászöld vonalakkal satírozott részek a meglévő gyep meghagyott foltjai
• a pirosas háromszög egy jövőben építendő megfigyelőház, amelyből a három füves területre vizuális rálátás nyílik - alatta a fekete pontok bokrokat jeleznek (ez az építmény lenne a bemutatófoglalkozások otthona, a kamerázott fészkek, stb. bemutatóhelye)
• a körvonallal határolt kék csíkozás a mélyebb vízterületet jelzi, a meghagyott ősfákkal és körülöttük a szigetekkel
• a tóba alulról egy horgászstég és egy csónakázó stég nyúlik be (ha a tó két részre osztható lenne a használat módjától függően - létrehozható volna egy elzárt vízfelület és egy nyitott ahová a látogatók bemehetnek és ahová nem)  ---- megjegyzem, csónakosok és horgászok sohasem jönnek ki egymással - ez szerencsétlen párosítás lenne
• a két furcsa alakzat, melyeket egy íves, egybefüggő, és egy pontozott majdnem-köríves vonal határol, a tó területén kitermelt talajból épített "löszdombok", melyek az egybefüggő vanal felől függélyes, leszakadó falat alkotnak - a gyepes területre épített dombban gyurgyalag, a víz mellettiben jégmadár fészkelése várható (ezeket később be lehet kamerázni, nem kis érdeklődésre tarthat számot egy ilyen "élő közvetítés")
• a két majdnem köralakú folt a mamutfenyőket mutatja, mellette egy (ha jól tudom) oda tervezett esőház áll
• a kékes-zöldes körvonal nélküli satírozott rész, kb a kép közepén, egy a tóból, a víz kivezetése mentén létrehozott, kb-10-30 cm magasságban vízzel elárasztott rész (ide szállnának be a darvak vagy vadlibák az őszi vonulás idején)

Megintcsak egy jövőbe mutató elképzelésként adtam elő a "duck decoy" létesítés ötletét. Ez persze egy lépcsőzetesen, valamiféle minimumból kiinduló (pl. tanösvény) rendszer végső állomása lenne, sok más elemmel együtt - de már most gondolkodni kell rajta, ha egy mesterséges tómeder kerül létesítésre.

optimális megvalósítás

Jó szervezéssel és megalapozott, előrelátó gondolkodással egy teljesen minimalista elképzelés valósul meg első lépésben. Ennek eredménye viszont olyan kell legyen (akármennyire is minimalista), hogy különféle lehetőségeket nyújtson a látogatók bevezetésére, a területkezelési program, a helyszín megismerésére.

Ezután válik el, hogy a területből mit lehet még kihozni. Az én (talán utópisztikus) elképzelésem csúcspontja a duck decoy.

A decoy pipe szerkezete

A "decoy pipe" egy nyílt vízfelületről elvezetett, íves csatorna, a "duck decoy" alapeleme, amely továbbá egy palánksorból és (nagy lyukú hálóval borított, tartórudakból kialakított) "folyosóból" áll, amely egy varsában végződik.

A rendszer a nyílt vizen gyülekező madarak tömeges megfogására való. Az elv a kacsák kíváncsiságára épít. A palánksor mögötti terület a víz felől nem látható. A kacsák a vízre szállva meglátják a "duck decoy dog"-ot, amelyet a gazdája vezényszóval a palánknak a víz felőli oldalára küld, majd visszahív. A nyílt vízfelülettől egyre nagyobb távolságban ismételt művelettel a kacsák kíváncsiságukat követve a háló alatti részre úsznak. Ekkor a "decoy man" a rejtett ösvény takarásában a kacsák és a nyílt víztükör közötti részre megy és felriasztja a madarakat, melyek a csatornán át igyekeznek menekülni de a varsába jutnak.

A madárfogó létesítmény itt nem csupán egy érdekes dolog (a legrégebben fennmaradt duck decoy Angliában található és 1670-ben épült, ha megépülne ez a berendezés, ez lenne az első "decoy pipe" Magyarországon), de egyben minden lehetséges megvalósítandó létesítmény modelljeként használható.

Ugyanis, a madármegfigyelő ház, a duck decoy, a tanösvény - mind összefüggenek. Először nyilván a tanösvény épül meg, illetve azok a lényegi beavatkozások történnek meg, amelyek a terület értékét eleve megadni hivatottak. Ugyanakkor a bokros-ligetes terület és a tómeder, illetve a tanösvény kialakításakor már most gondolni kell a megfigyelőház helyének megválasztására és a "decoy" csatornát is, már a mederrel együtt ki kell építeni.
Később akár megvalósulnak az említett létesítmények, akár nem, ezzel az előkészítéssel semmilyen felesleges pluszköltség nem keletkezik, viszont a későbbiekben, ha mégis megvalósításra kerülnek ezek az elemek, újabb területbolygatás és anyagi ráfordítás nélkül lehet a következő szintre lépni.


.

Terepbejárás - szakemberek részvételével

Balról jobbra láthatók:
Weiperth András, Leéb Noémi, Odri Ágnes, Koós Kolos /fotó: Gönye Csaba/

2010 november 7-én volt, hogy az önkormányzat képviselője (Odri Ágnes, a képen a fényképezőgéppel) és munkatársa (Leéb Noémi), egy szakértő biológus (Weiperth András, hátizsákkal) és egy fotográfus (Gönye Csaba, ő az, aki "nem látszik") elkísértek a Bodzás árok partjára, hogy megmutathassam nekik a valóságban, hogy miről is van szó, mikor ezt a blogot írom, a honalpot szerkesztem, vagy az önkormányzatot bombázom a leveleimmel.

terepbejárás: első szakasz

Ezen a képen a patak partján húzódó úton állunk. Az út a bal oldalon (kelet felől) húzódó erdős domboldal és a patak mesterségesen bemélyített medre között fut. Az erdő fölött, a domboldal tetején már hétvégi házak állnak, a Nagyszénászug-i üdülőtelkek. Itt lehet tettenérni a legérezhetőbben a szennyezést, ami a területet elborítja. Elsétáltunk addig a pontig, ahol egy helyen át lehet kelni az árkon. Az út ezen szakaszát akácos-tölgyes vegyes erdőben illetve bokrokkal benőtt területen tettük meg. A patak medrében és az út mentén mindenhol látható volt az évek óta idehordott, összegyűlt szemét, építési törmelék.

terepbejárás: második szakasz

A bokros, fás útról, a szűk patakparti mezsgyéről átkelünk a kaszálóra

A patak nyugati oldala a lapos, eredetileg kiöntéses terület, ami most legelő
és árvízvédelmi terület

A patak túlsó oldalára érve, kiérünk a fák alól és a legelő-szántó, lapos területen megyünk tovább. Ez a rész még a nyolcvanas években is kiöntéses terület volt. Jelenleg gyéren bokrosodott, gazos, tehenekkel legeltetett terület. Erről az oldalról (körülbelül éppen a háttérben látható ezüstfától visszanézve) nyílik a legjobb kilátás a patak kanyarulatára, ahol a Wetland Center számára a helyet elképzeltem.

Egy jó nézőpontból minden lényeges elem jól látható - például itt,
 a hátunk mögött látható bokorsor (mögötte földút) alatt

A tulajdonviszonyokra nézve a birtokomban lévő földhivatali térkép ad információt, amiből az derül ki, hogy a terület kielemezhetetlenül sok apró parcellára van osztva. Éppen ezen próbálunk valahogyan eligazodni és megállapítani, hogy most vajon milyen tulajdonosi helyzet áll fenn.

föl kéne ébredni!

A teljes összevisszaság kellően meggyőző arra nézve, hogy a tulajdonosok hozzáállása alapvetően döntő fontosságú ebben az ügyben. Úgy nem mellesleg András véleményezi a Wetland Center ötletét is, azzal összegezve a dolgot, hogy ez majdnem lehetetlen. Megmutatom neki a náddal borított vizes árokszakaszt is, mint egyértelmű bizonyítékát annak, hogy valamikor a patak itt útkeresve járt. Ennek ellenére tartja magát véleményéhez, hogy álmodozó vagyok.

Amiben megegyezünk az az, hogy Budakeszi szenny- és csapadékvíz elvezetését külön kell választani és a csapadékvizet a Bodzás árokban kell elvezetni.

Nádas tó

Miután végigjártuk az egész területet, elindulunk a Nádas tóhoz, ahová Csaba már nem jön velünk.

Itt is érdekes dolgokat tudok meg a Nádas tóról, helyi erőviszonyokról, tenniakarást ellehetetlenítő helyzetekről.

Az egész napi terepezés tanulságát így vonom le végezetül:

•  ősszel több madarat látni errefelé mostanában, mint tavasszal, vagy nyáron (szép számmal láttunk ragadozókat, magevő énekeseket, cinegéket, vörösbegyet, ökörszeemet, egy barázda billegetőt, rigóféléket - még libacsapatot is)
•  az önkormányzat teljes vállszélességű kiállása és zászlóvivő habitusa nélkül semmi sem lesz abból, amit itt, vagy a Nádas tónál, vagy Budakeszin bárhol és bármiben megteremthetnénk (lásd a problématérképet a Budakeszi lokálpatrióták honlapján >> itt <<)
•  A Bodzás árok védett terület egy része beépítésre került, feljelentést kellene tenni
•  Sürgősen lépnem kell, ha nem akarom a madártani szempontokat (és a magam, itt meglátta nézőpontot) kihagyva látni a város tervei közül!
•  Ha legközelebb szemétszedő akciónapot kezdeményezek, akkor az összeszedett hulladékot egyszerűen kirakom az út mellé, aztán fölhívom a GAMESZ-t, hogy vigyék el

.

A kezdetek

Még az előző évszázadban kezdett foglalkoztatni a Bodzás árok probléma, amikor néhányszor volt lehetőségem részt venni az ott működő gyűrűzőtábor munkájában. Már akkor megmutatkoztak ennek a helynek az értékei és azok a veszélyek, amelyek fenyegették, de úgy tűnt, hogy a dolgok jó irányba haladnak, hiszen a madarászok jelentős része akkoriban ismerte és látogatta ezt a helyet. Márpedig volt közöttük nem egy olyan név is, aki a terület megóvásáért sokat tehetett volna (illetve tett is).

szemétdomb!

az árok partjára bevezető földút mentén mindenütt szeméthalmokat lehet találni

Ezután hosszú szünet következett és évek teltek el úgy, hogy semmit sem tudtam arról, mi folyik a területen. Egy madarászokkal folytatott beszélgetés során aztán valaki elejtett egy megjegyzést a Bodzás árokról, ami nem hagyott nyugodni. Újra ellátogattam ide és megdöbbenéssel láttam azokat a negatív változásokat, amelyek az eltelt időben estek.

szeméttel bélelt patakágy (építési törmelék, traktorgumi etc.)

az árok mélyítése során a munkagépek által kiforgattott bodzabokrok

Ez volt az első lépés, ami arra indított, hogy gondolkodni kezdjek, mit lehetne tenni.

Sokak tanácsára elsőként adatokat kezdtem gyűjteni arról, hogy a kérdéses területtel kapcsolatban mi tudható meg első nekifutásra. Ezzel párhuzamosan bombázni kezdtem levelekkel minden létező postacímet ami mögött olyan intézményeket vagy embereket sejtettem, akiknek bármiféle közük lehet egy védelemre érdemes terület megóvása terén.  Mellesleg létrehoztam egy honlapot is (Sambucus Wetland Centre) abból a célból, hogy magát az ügyet illetve az ügy előre mozdítására tett erőfeszítéseket közreadjam.


Megkérdeztem szakembereket is arról, hogy ők hogyan látják a Bodzás árok helyzetét. A vélemény az volt, hogy egy szemétdombról beszélünk és fölöslegesen erőlködöm, mert amilyen lepusztult állapotban van a terület, ebből semmi sem lesz egyhamar - ám ha mégis, akkor is irdatlan összegekbe fog kerülni és kérdéses, hogy lesz-e olyan, aki erre pénzt áldoz.

w.w.t. ?

Az rögtön láthatóvá lett tehát, hogy bármi történik is, annak valamiféle anyagilag önellátó formában kell létrejönnie, mert semmilyen állami forrásra nem támaszkodhat a kezdeményezés. Erre akkor és ott a WLI (a Wetland Link International, vagy Wildfowl & Wetland Trust) kínálkozott megoldásként. Meg is kerestem őket, nagy csalódásomra (ez a történet majdnem csak csalódásokról fog szólni). Kiderült, hogy az a szakértői munka, amit ők ajánlanak úgy 3000 angol fontba fog kerülni nekem. Cserébe ők minden lehetőséget fölvázolnak arra nézve, hogy milyen beruházással és milyen megoldásokkal, miféle üzleti tervvel lehet a kezdeményezést megvalósítani. Ha és amennyiben a szerződés létrejön, akkor ők adják a tudást - nekem már csak a területet, hatósági engedélyeket, pénzt és szervezést kell biztosítanom, cserébe ők fölvesznek a WLI láncba, ami azzal is jár, hogy a befolyó hasznot központilag újraosztják. Elgondolkodtam az ajánlaton, mivel eredetileg úgy nyilatkoztam nekik, hogy a kezdeményezés jelenlegi helyzete minimális anyagi ráfordítást tesz lehetővé.

önkormányzat ?

Az Önkormányzat megkeresése is hiábavalónak bizonyult. Olyannyira, hogy kifejezett ellenérdekeltséggel találkoztam a hivatalban - amit megint nem egészen értettem. A terület árvízvédelmi terület és mint ilyen bolygathatatlan, ráadásul egy ex lege védett része is van. Mit akarhat az önkormányzat?

tulajdonosok?

Sikerült találkoznom a tulajdonosok képviselőjével is. Az ő álláspontjukat megértettem, hiszen kárpótlási területként jutottak a földjeikhez, ezért nekik az az érdekük, hogy ha eladják, akkor minél több pénzt kapjanak érte. Csakhogy nehezen fogják tudni eladni a telkeiket - hiszen milyen beruházáshoz lehet megvásárolni olyan területet, ami nem beépíthető?

Egy wetland center-hez - mondanám én. De a körülbelül 40 hektáros területet a tulajdonosok 4 milliárd körülire értékelik.

status quo

Nagyjából ez az alaphelyzet jelenleg. A soron következő önkormányzati váltás során talán sikerül egy kistérségi összefogás keretében valamiféle, a környék valóságos értékeihez alkalmazkodó, természetvédelmi project-et megvalósítani. Budaörs például hajlandó lenne az együttműködésre, tekintettel a területét eluraló ipari létesítményekre, amelyek mára már lehetetlenné teszik, hogy a város közigazgatási határain belül valamiféle természetközeli beruházást valósítsanak meg. Budakeszinek még vannak természeti értékei amelyek részint védelemre szorulnak, részint képesek lennének egy rentábilis zöld-turizmus alapjául szolgálni. Dolgoznak már egy Naturpark létesítésén (többek közt a Dendrológiai Alapítvány, Budakeszi Kultúra Alapítvány) de jelenleg, csak tervek vannak arra nézve, hogy milyen értékeket kellene bevonni és hogyan lehetne felhasználni őket erre a közös értékmentő és értékteremtő célra.

Miért nem jó, ha helyi védett egy terület?

A kérdésre egyszerű a válasz.

A hatályos természetvédelmi törvény értelmében, természetvédelmi terület létrehozására, tehát egy terület országos szintű természetvédelmi oltalom alá vonására, bárki javaslatot tehet a megfelelő szakminisztériumnál.

Természetesen a javaslatot elbírálás alá vonják és megfelelő vizsgálat után fogják elfogadni.
Az egyik kizáró tényező viszont éppen a helyi védettség ténye.

Nekem kezemben volt egy szakhatósági vélemény, amely szerint a terület országos szintű természetvédelmi oltalomra érdemes lenne, amennyiben az önkormányzat a helyi védett státuszt megszüntetné.

Ekkor állt be a fordulat.

Született egy rendelet LXXXII/2007 - számon, amely arra kötelezte az önkormányzatokat, hogy vizsgálják felül a helyi oltalmi rendeletek fenntarthatóságát. Ezt a rendeletet még a Magyar Madártani és Természetvédelmi egyesületben is újdonságként fogadták, ezért azt gondoltam, hogy budakeszin végképp ismeretlen lehet, tehát 2007 év végén az önkormányzat elé vittem a rendelet szövegét, kérve, hogy intézkedjenek a Bodzás árokkal kapcsolatban. A levelemre meglepő gyorsasággal válasz érkezett, amely arról értesített, hogy megszületett az oltalmi rendelet meghosszabbítása (2008 februárban).

Utólag döbbentem rá, hogy ha én nem figyelmeztetem az önkormányzatot, akkor a helyi oltalmi rendelet érvényét veszítette volna, a szakminisztérium pedig (talán) országos védetté nyilvánítja a helyet.

Nem örültem magamnak.

Területi kérdés?

Még a munka kezdetén utánajártam a terület birtokviszonyainak, besorolásának.

A földhivatali látogatásom érdekes konklúzióval zárult. Mivel a helyrajzi számokhoz tartozó tulajdoni lapok száma meghaladja a 100-at, megkérdeztem a "hölgyet a monitor mögött", hogy nem lehetne-e ezt a rengeteg adatot esetleg interneten lekérdezni, ahelyett, hogy ott jegyzetelek a képernyő előtt - talán nem hiteles tulajdoni lap másolatot lehetne-e szerezni úgy, hogy nem kell kifizetnem a hivatalos árat?
A válasz egyértelmű nem volt, azzal az indoklással, hogy "akkor nekünk nem lenne munkánk".

Meghajolván ezen sziklaszilárd érv kétségbevonhatatlan igazsága előtt, sikerült szereznem egy térképet, és ezzel távoztam. Innen megtudtam, hogy az érintett, megóvásra szoruló terület kb. 30 hektár, és az alábbi hrsz-ok tartoznak hozzá:

Kelet (Má1 besorolású):
- 060/4- től 060/40- ig;
- 063/477- től 063/490- ig; és: 063/433- tól 063/439- ig; és 063/456- tól 063/462- ig;
Nyugat (Má4 besorolású) :
- 074/9(b) - től 074/42(b) - ig és 074/57- től 074/76- ig és 074/101- től 074/104- ig
- 070/1- től 070/52- ig;
- 072/1- től 072/24- ig;
(helyi védett oltalmi rendelet alatt áll a 70, 53 és 58 hr s z. számú, 600x5 m-es (0,9 ha) terület)

De ezzel a dolog nem ért véget.

Kiderült ugyanis, hogy a tulajdonosok kárpótlási földként jutottak a területen lévő tulajdonaik birtokába és a jelenlegi állás szerint (amit tőlük tudtam meg) földjeiket 5000 és 10000 forint körüli négyzetméter árra tartják, ami irreálisan magasnak tűnik számomra, figyelembe véve a terület helyzetét.

Az a lehetőség, hogy a hatásos természeti értékmegőrző munkához szükséges méretű területet megvásároljam ezzel az árfekvéssel lehetetlenné vált.

Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági hasznosítás, vagy a természetvédelmi tevékenység mellett, más, a feltételekhez igazodó hasznosítási megoldások is lehetségesek (pl. sport). A földek tulajdonos-cseréjének lehetősége azonban továbbra is kérdéses marad ilyen árak mellett. Marad tehát, hogy aki a területen bármilyen tevékenységet kezd, azt a jelenlegi tulajdonosokkal megegyezve, a földeket haszonbérbe véve fogja megtenni.

Talán ez lenne a megoldás a látogatóközpont számára is.

A helyhatósági választások mindenesetre új helyzetet hoztak. Pillanatnyilag van olyan tagja az önkormányzati testületnek, aki elkötelezett természetvédő és támogatja a látogatóközpont tervét.

A társadalmasiasító (van ilyen kifejezés?) nap

2009 áprilisára szerveztük meg a tereprendező akciónapot.

már megint az MME

Segítségünkre jött az MME budapesti helyi csoportjának pár lelkes tagja - és amikor azt írom, hogy "pár", akkor ez nem lekicsinylő jelző akar lenni. A kiírás szerinti napot megelőzően Budakesziszerte hirdettük a megmozdulást, jobb híján szórólapokon, abban a reményben, hogy azért páran a hideg idő ellenére is eljönnek majd, ha másért nem, akkor egy jót kirándulni.

a magisztrátus

Volt a háttérben egy megegyezés az önkormányzattal is, aminek az volt a lényege, hogy a helyi GAMESZ besegít nekünk a területen összeszedett szemét, háztartási hulladék elszállításában. Ha a polgármester nem adott volna ígéretet erre nézve, akkor nem indult volna el a szervezés sem, mivel a szemét elszállítását saját erőből nem tudtuk volna megoldani.

E helyütt meg kell köszönnöm a segítőkészségét azoknak a helyieknek és budapestieknek, akik eljöttek és ottlétükkel támogattak minket, mivel a megadott időpontban a GAMESZ nem szállt ki és a beígért segítség elmaradt - emiatt munkavégezetlenül kellett távoznunk.

"transzszubsztanciáció"

A helyhatóság hozzáállása ilyen módon mindenesetre nyilvánvalóvá vált. Az illúzióktól megszabadulva úgy gondoltam, elérkezett az idő, hogy újragondoljam a Bodzás árok látogatóközpont ügyét.