Tegnap a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület kompromisszumos megállapodást kötött az önkormányzattal arra, hogy (szembemenve minden természetvédelmi szemponttal, törvényi előírással, Uniós ajánlással) lehetővé teszik a telektulajdonosok számára a Bodzás árok madárélőhely beépítését azzal, hogy a jelenleg 0% beépíthetőségű területeiket átminősítik GKSZ3 (iparterület) vagy rekreációs területi besorolásba ahol a beépíthetőség 60%.
Huston, van egy kis gondunk!
Ez a terület ihlette az áldott tehetségű Schmidt Egon írásait, aki nem egy magyarul beszélő ember lelkében tudta fellobbantani a természet iránti rajongás és odaadó szerelem tüzét. Schmidt Egon volt az a fáklyavivő, aki a Bodzás árok megmentéséért annak védetté nyilvánítását még 1980-ban kezdeményezte. Nekem és legtöbb madarak iránt érdeklődő pesti ismerősömnek ez a terület volt a madárparadicsom és a madarászat Mekkája. Az egyesület és az önkormányzat azonban egyesült erővel elérte, hogy a tulajdonosok jogot szerezzenek a telkeik beépítésére és ezzel az eddig is súlyosan és folyamatosan pusztuló terület végérvényesen elpusztuljon. Az önkormányzat terveiben több természetkárosító és a budakeszit övező zöldterületeket felszámolni igyekvő elképzelés szerepel, néhányat már meg is valósítottak, párnak most készítik elő a terepet a törvénytelen eszközökkel kierőszakolt* helyi építési szabályzat és településszerkezeti terv keretén belül.
Kizárólag helyi természetvédelmi civil szervezetnek van olyan jogi lehetősége, hogy ezt megakadályozza. Ám az a szervezet, amelynek erre lehetősége lenne, nem egyéb, mint az önkormányzat bábja.
Pár szóban, emlékeztetőül a Hosszúréti patakról
A Bodzás árok a Hosszúréti patak egyik ága, amely a budakeszii medence területéről gyűjti össze a csapadékot. Egy időszaki forrása van, a vízgyűjtő terület mérete kb. 2000 ha, ahol hosszú csapadékmentes időszakok váltakoznak rövidebb idő alatt megjelenő, jelentősebb csapadékmennyiséggel járó időszakokkal. Tekintettel jelentős ökológiai értékére, a patak 600 m-es szakasza 1980 óta védett. A védettség indoka, hogy a patak völgye madárvonulási állomás, ökológiai folyosó. A terület drasztikusan degradálódott a budakeszii város által létrehozott szennyvíztisztító miatt, valamint egyéb káros tájhasználati okokból. Emiatt országos szintű védelemre nem javasolt. Ez a helyzet sürgős beavatkozást igényelne, mivel ez az egyetlen természetes jellegű vizes élőhely a környéken, és a degradáló folyamatok megállítása nélkül a helyzet fokozatosan romlani fog. Ezt a megfontolást hagyta figyelmen kívül az önkormányzat, amikor szennyvízcsatornává alakította a valamikor élő vízfolyás medrét. A patak a közelmúltig meanderező vízfolyás volt. Ezután az önkormányzat kb. 2 méter mély, alul 50 cm széles, trapéz keresztmetszetű árkot kotortatott a helyére – keresztülvágva egy nedves láprétet, kidöntögetve a bodzafákat és jelentős kárt okozva a természetes élőhelyen. Ezt tetézte az önkormányzat újabb természetkárosítása 2011-ben a patak egyik magasabban fekvő szakaszán, ahol a medret lebetonozták. Az önkormányzat további terveiben szerepel egy hulladéklerakó udvar létesítése a jelenleg működő szennyvíztisztító helyén – egy olyan területen, ahol a több mint 2000 ha terület teljes felszíni vize folyik el a területről, valamint egy új szennyvíztisztító (indokolatlan**) megépítése, ami a szűk patakvölgy egyik részét zárná el. Túl a jelentős környezeti kockázaton, amit egy hulladéktároló építése vagy a szennyvíztisztítónak a patakvölgyet elzáró módon való felépítése jelent, az élő vízfolyás elpusztítása a hatályos Uniós ajánlások és honi törvények megsértése is. Emellett, a pataknak ez a része az egyetlen alkalmas terület volna egy záportározó létesítésére, ami a Hosszúréti patak vízterhelésének csökkentésére szóba jöhet. Ennek indokoltságát a 2010 májusi események alaposan alátámasztják. A teljes Hosszúréti patak (ennek része a Bodzás árok) nyomvonala a budapesti agglomerációba esik, és annak beépítettsége, a növényzet fokozatos visszaszorulása kedvezőtlenül befolyásolja a vízszállító-képességet. Emiatt, valamint a felsőbb szakaszokon történt mederalakítások miatt, 2010. május 30-án egy felhőszakadást követően árvíz öntötte el Rózsavölgyet (ugyanez a felhőszakadás okozott árvizet Törökbálinton is).
A tegnapi történés előzményei
- Egy budakeszii civil érdekképviseleti szervezet, az önkományzat által társadalmasításra bocsátott településfejlesztési tervre vonatkozó állásfoglalását ugyanezen civil egyesület egyik elnöke (aki máskülönben helyi önkormányzati képviselő valamint Zsámbéki főépítész) megpróbálja szabotálni és azt követeli az elnökségétől, hogy az egyesület határolódjon el az állásfoglalást megalkotó egyik személytől. Az egyesület ekkor ezt nem teszi meg, de a hatalmával visszaélő képviselőt sem meneszti.
- Az egyesület megkeresi a helyi főépítészt, aki az egyesület által kinyilvánított, a helyi védett Bodzás árok területének mezőgazdasági besorolásából iparterületté minősítése ellen tiltakozó véleményt elutasítja, méghozzá a telektulajdonosok állítólagos (valójában nem létezik településfejlesztési megállapodás, ami az egyetlen jogi hivatkozási alap lehetne) jogaira hivatkozva.
- Később, egy a településfejlesztésről zajló lakossági fórumon Budakeszi főépítésze a Bodzás árok menti telkek tulajdonosainak felszólalásait (melyekben kifejtik, hogy milyen ígéreteket kaptak korábban az önkormányzattól a kárpótlási folyamat során) azzal utasítja el, hogy követeléseiket az említett helyi, civil természetvédő szervezet nyomására nem áll módjában teljesíteni. A főépítész mephistoi ügyködése révén fellángoló gyűlölködés elcsitítására a polgármester ígéretet tesz egy egyeztető tárgyalás megtartására.
- Az ügy legfrissebb fejleménye, hogy január 17.-én megtartották ezt az egyeztetést, aholis az önkormányzat, a tulajdonosok és a helyi civil szervezet tagjai, "kompromisszumot" kötöttek a Bodzás árok területével kapcsolatban. Az alku lényege, hogy a tulajdonosok megkapják az átminősítést és a védett terület beépíthető lesz. Persze ott van a parasztvakítás, hogy a főépítész úgymond "meghatározott" egy védősávot, de azt a tulajdonosok tudják a legjobban, hogy miután sikerül megszerezniük az építési jogot az átminősítéssel, kizárt, hogy valamikor is betartsák a paktumnak azt a részét, amely szerint a patak menti pár méteres sávban nem építkezhetnek.
- Ráadásul ilyen paktum nem is köthető!
Mi lenne a megoldás?
A telektulajdonosok és a helyi civilek közötti konfliktus feloldható volna a szakemberek által kínált, természetvédelmi, környezetvédelmi szempontokat és gazdasági haszonszerzést összeegyeztető megoldással, amit azonban a tulajdonosok elutasítanak. A helyi emberek bevonásával megvalósított természetvédelem, amely a természetvédelem alapvető, megkerülhetetlen kiindulási alapja, itt akár csődöt is mondhatna a helyiek kompromisszum-képtelenségén.
B terv?
A továbblépés másik módja az lenne, ha az egyesület kihasználná azt a lehetőséget, amit a helyi civil érdekképviseleti szervezetek számára a törvény megenged, jelesül, hogy a lakossági érdekérvényesítés utolsó lehetőségeként lépjenek föl. Ehhez az önkormányzat döntését, mellyel egy vizes élőhely beépítéséhez új jogokat ad a telektulajdonosoknak, több módon is támadhatná. Csakhogy az említett egyesület erre nem képes és nem is hajlandó.
Ennek oka az egyesületen belül a képviselő testületi tagok illetve az egyesület tagjai közötti fennálló érdekkapcsolatok hálózata, valamint az a tény, hogy az egyesület civil hatalmáról már alakulásakor lemondott, amikor politikai kapcsolatokon keresztül kezdett építkezni ahelyett, hogy a civil érdekek képviseletét vállalva, közösségi jellegét erősítette volna.
Az önkormányzat saját „civil-tagozataként” tekint az egyesületre, miközben a civilek egy önkormányzati bábot látnak az egyesületben.
Egy valódi civil egyesület létezése rendkívül fontos volna. Kizárólag helyi, civil, természetvédelmi szervezet volna képes megállítani azt az önkormányzatot, amely Budakeszi zöldterületeinek fölszámolására törekszik. Csak egy ilyen szervezetnek vannak törvényi jogosultságai arra, hogy akár peres úton is, de megakadályozza a Pilisi Parkerdő által szorgalmazott feltáró út (az önkormányzat kommunikációjában „elkerülő út”) megépítését (ami a város számára előreláthatatlan károkat okozna és semmilyen előnnyel nem járna***).
Az egyesület azonban az önkormányzat bábjaként semmilyen jogon nem fordulhat szembe azzal a politikai erővel, amellyel kollaborál. Ilyenformán az önkormányzati és gazdasági szereplők által folytatott természetrombolásnak nem megakadályozójává hanem elősegítőjévé válik és a valóságosan civil kezdeményezéseknek továbbra sincsen képviselője Budakeszin.
* A TSZT és HÉSZ önmagában nem véleményezhető. Mivel nincs mögötte településfejlesztési koncepció, így az egész eljárás részint törvénytelen, részint értelmetlen – a benne közreadott tervek elfogadásával viszont a lakosság a város halálos ítéletére mondana igent.
** A szennyvíztisztító megépítése kizárólag a helyi vállalkozók érdeke, egyáltalán nem közösségi, lakossági érdek mivel a város sokkal kisebb fenntartási és bekerülési költséggel csatlakozhatna rá Budaörsön keresztül a Budapesti szennyvízhálózatra – mindennemű környezetkárosítás nélkül.
*** Mivel a Budakeszin áthaladó forgalom okozta problémák nem Budakeszin hanem BP-en illetve az oda bevezető utak befogadóképessége miatt generálódnak, ezért kizárólag a Pilisi Parkerdő számára jelent hasznot a feltáró út megépítése, amelyet az önkormányzattal kötött megállapodás értelmében az önkormányzatnak kell keresztülvinnie a lakosság felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése