Az új szennyvíztisztító és a KEOP mese

Elkészült az új és korszerű szennyvíztisztító üzem pályázati anyaga.

Információgyűjtés szándékával megkerestem a BSZM Kft-t (akik a pályázati anyagot is készítették és az előkészítő munkákat folytatják), hogy milyen tervezett intézkedésekről van tudomásuk a Bodzás árokkal kapcsolatban.

az új szennyvíztisztító már nem a régi

Azt a választ kaptam, hogy a BSZM Kft feladatai közé nem tartozik semmi olyan beruházás vagy fejlesztés, aminek a Bodzás árokhoz köze lenne. Ezen meglepődtem, de azt is mondhatnám, hogy erősen kételkedtem az állítás valóságtartalmában.

nem kellett soká várnom

Milyen furcsa, gondolom magamban, hogy két olyan üzem, amelyek egyazon feladat ellátására hivatottak és egymást fogják kiváltani nincsenek egymással kapcsolatban...
A pályázati anyag aztán alaposan meggyőzött az ellenkezőjéről. Ezt olvashatja benne, akinek van hozzá türelme (elképzelni sem tudom, hogy egy ilyen anyagot bárhol bárki elolvasna!):

"A tervezett szennyvíztisztító telep a Budakeszi déli részén Budaörs határában kerül elhelyezésre, a meglévő szennyvíztisztító telep megszüntetésre kerül. A jelenlegi tisztítótelepről a meglévő városi, szennyvíztelepre befolyó szennyvizeket az új telepre kell átjuttatni, ami átemeléssel részben nyomóvezetéken, illetve a terepviszonyoknak megfelelően részben gravitációs csatornával történik.
Erre a vezetékre csatlakozik rá a nagyszénászugi csatlakozó ág, melynek a végén szippantott szennyvíz leeresztő hely kerül kialakításra. A távlatban, más beruházás keretében megvalósuló nagyszénászugi csatornahálózat ezen a csatlakozási ponton kapcsolódhat a meglévő hálózathoz. A tervezett vezeték a Budakeszi patak keresztezése után egy önkormányzati földútba kerül, mely párhuzamosan, azután egy kicsit eltávolodva halad a Budakeszi árok mellett, mezőgazdasági területen, a Farkashegyi repülőtér közelében, majd később visszakanyarodik az árok mellé és egy újbóli keresztezéssel éri el az új szennyvíztisztító telepet.
A Budakeszi árok után egy szakaszon zúzottkővel kialakított parkoló van, majd végig, száraz időben gépkocsival is járható földútba megy a vezeték. (A földút nyomvonalában kerül kialakításra az új szennyvíztisztító telep bekötőútja.)"

Ezután eljutottam a következő, számomra sokat ígérő címhez:
"tervezett városfejlesztések és kapacitási igények"

A teljes anyagnak csak ezen, itt idézett részein megtudható, hogy a létesítésre kerülő új szennyvíztisztító üzem tervezése és a pályázatírás során a munkákban résztvevők vélhetően tisztában voltak a következőkkel:

• létesül egy szennyvízátvezető csatorna a csatolt részeivel
• egy városrész jövőbeni csatornázásának bekötési lehetőségét biztosítják 
• az új üzemhez bekötőutat építenek a szennyvízátvezető cső fölött
• létezik egy városfejlesztési project a "golfpálya" rejtélyes név alatt

a völgy észak-déli látképe arról a földútról nézve, amely alatt az átvezető csatornát építenék
(jobb oldalt a Farkeshegyi repülőtér dombja)

Mindez azon a területen, amelynek megvédésére kísérletet teszünk és amiről, minden a sorsát befolyásoló információt igyekszünk időben megszerezni.

Támad vagy támogat az önkormányzat?

A blogban elmeséltem már a társadalmasiasító terepnap és akcióhétvége történetét, amelynek végső tanulsága az volt, hogy az önkormányzat nem törődik a Bodzás árok sorsával.

mit akar az önkormányzat?

Ha igaz, akkor a Naturpark-elképzelésben egy átgondolt, zöldturizmust fejlesztő elképzelés valósulna meg. Ha az önkormányzat ebben a formában kötelezné el magát a természetvédelem mellett, már ez is sikernek és áttörésnek lenne tekinthető. A településnek fejlődnie kell és Budakeszi jobb híján választhatná (a gazdagodás reményében) Budaörs példáját, ahol egy talpalattnyi zöld terület sincsen - és Budakeszi is elpusztíthatná a természeti adottságaival leggazdagabb hasznosítható erőforrását.

budaörs megbánta már

Budaörs megkérdezte a véleményemet, hogy a Wetland project megvalósítható lenne-e Budaörsön, mert lelkesen támogatnák. Azt feleltem, hogy a környéken az utolsó zöldterület és még szóba jöhető hely a törökbálinti tó lett volna - de azt már évekkel ezelőtt elpusztításra szemelték ki - meg nem is tartozik a városhoz.

merre tart budakeszi?

Budakeszin vannak helyileg védetté nyilvánított objektumok és területek. A hatályos törvény pedig úgy szól, hogy a helyi védettséget fenntartó oltalmi rendelet, csak akkor visszavonható, ha a védettségre okot adó állapot megszűnt (az önkormányzat saját hatáskörében intézkedhet). Egyetlen kivétel az, ha magasabb szintű védettséget kap a terület vagy objektum. A törvény kezelési terv elkészítését és tettleges oltalmi intézkedéseket is előír.

A természetvédelmi törvény szelleme, helyi védettségre vonatkozóan tehát abba az irányba hat, hogy az oltalmi intézkedés indokolt legyen és az önkormányzat a megfelelő eljárásokkal fenntartsa a védettségre okot adó helyzetet és megőrizze az oltalom alá vont objektumot vagy területet. 

törvényben előírt kezelési terv

Csakhogy Budakeszin nincs kezelési terv, és nincsenek gyakorlati intézkedések.

Tehát marad az ismert, nagyon is életszerű forgatókönyv:  "véletlen balesetek"-el, "félreértett intézkedések"-el, nem beszélve a "közvetett, szándékon túli beavatkozások"-ról, vagy a "nem szándékos" bolygatásról, és persze az "idegenkezűségről".

a nagyobb tét

Ennél a kiskapus és kispályás elintézésnél már sokkal nagyobb a tét. Ha az önkormányzat a zöldturizmus és a természetvédelem mellett teszi le a voksát (és a kettő nem szétválasztható), akkor ezzel kapcsolatban kistérségi összefogást kell kezdeményezzen, vagy ilyen összefogási hajlandóságot kell mutasson.

Ez pedig már túlmutat Budakeszin: a városi természetvédelmi elkötelezettségnek kistérségi távlatai vannak, amelyet már most képviselnie kellene, fel kellene mutatnia az önkormányzat(ok) városfejlesztési elképzeléseinek. Mégcsak pénzhiányra sem hivatkozhatnak, mert Budaörs elég gazdag ahhoz, hogy hamár területet nem tud biztosítani, anyagi hozzájárulással támogasson egy ilyen összefogást.

Budakeszi és a városi szennyvíz

Budakeszi településnek, a csapadék elvezetése és kezelése kapcsán kialakított (pontosabban spontán kialakult) rendszere sajnos elvesztegeti ezt a fontos vízforrást - mármint természetvédelmi szempontból.
A rendszer jelenleg részben a most működő szennyvíztisztítóba vezeti a csapadékvizet is. Emiatt a Bodzás árok, illetve a Nádas tó vízutánpótlása részben megszűnt. Ha a felszíni vizek kiszárasztása volt a cél, akkor ezt bizonyos mértékig sikerült elérni - de csak bizonyos mértékig, mert nagyobb mennyiségű csapadék esetén a rendszer elégtelenül működik, tehát ez a helyzet, hosszú távon nem tartható és semmiképpen sem korszerű.

éghajlat

A kiszáradásban persze szerepet játszott az időről-időre egyre szárazabb éghajlati trend is (ennek ellenére a Bodzás árok vízellátása éppen a tisztított szennyvíz bevezetése révén, továbbra is megmaradt). A Bodzás árok egy összetett vízrendszer eleme és a szennyvíztisztító üzem megbontja ezt a rendszert. A jelenlegi állapot a vízmennyiséget és minőséget illetően egyaránt nem  kielégítő és egyáltalán nem egészséges, lévén, hogy holt vízzé teszi a patakot és pusztulásra ítéli az ökoszisztémát.

új szennyvíztisztító

Ráadásul a városvezetés tervbe vette az elavult és alacsony kapacitású jelenlegi szennyvíztisztító felváltását egy új üzemmel. Ez jelenthetne pozitív változást is, tekintettel arra, hogy az új üzem nem a vízrendszer közepén foglal majd helyet, hanem annak egy távolabbi, kevésbé központi helyén. Csakhogy a szennyvizet a városból az új üzembe, éppen a Bodzás árok partján tervezik elvezetni, keresztül egy ex lege védett területen - illetve keresztül azon a völgyön, amelynek védelméért küzdünk. Ugyanakkor az új rendszer a település gravitációs csapadékvíz elvezetési megoldását nem fogja kiváltani, tehát az a csapadékvíz, amire a természetvédelmi szempontok miatt szükség lenne, továbbra is a szennyvízcsatornába kerül majd bevezetésre. Az önkormányzat már bele is kezdett a pályázati eljárásba, tervezésbe és ezt a munkát közzétették a Budakeszi Szennyvízprojekt Megvalósító Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság honlapján.

mi lesz a régi üzemmel?

"Ha felszámolásra kerül a régi üzem, a mögötte elterülő rész, mint helyi védett terület, ki fog száradni - mit kívánnak tenni ennek elkerülésére?" - ez volt az első kérdésem, amikor a helyi főépítésszel beszéltem. A válaszára viszont nem számítottam, mert csak annyit mondott, hogy amikor a terveket készítették (mondjuk, nem tudom, milyen terveket, mert nincsen rendezési terv a védett területre), neki nem volt tudomása arról, hogy itt védett terület van (sic!).

Mit tudunk róla?

Aki szereti a madarakat, az elkerülhetetlenül találkozik Schmidt Egon könyveivel, mivel pedig ő gyakori látogatója a környéknek, rendszeresen ír is gyönyörű könyveiben a Bodzás árokról, itteni madarász élményeiről.

a Bodzás árok gyékényes, csalános partja, hátrébb a bodzabokrok látszanak,
a füves domb a Farkeshegyi repülőtér, mögötte a Csíki hegyek

Ezért aztán, aki hozzám hasonlóan Schmidt Egon nyomdokain járva kezd madarászni, biztosan el fog vetődni ide (főleg, ha Budapesten él, ahol sok, érdekes és különleges és rendkívül értékes hely van még - ha fogyatkozóban is).

Amikor azon gondolkodtam, hogyan fogjak a Bodzás árok megmentéséhez Őt kerestem meg egy levélben és kértem, hogy méltassa pár szóban ennek a területnek a fontosságát.

Később tudtam meg, hogy az ároknak egy 600 m-es szakasza a helyi önkormányzat védettségi rendeletének oltalma alatt áll (ami majd később kiderül, inkább rossz, mint jó), amit még a 70-es években éppen Schmidt Egon tanácsára vettek védelem alá.

Schmidt Egon válaszolt a levelemre, amivel kapcsolatosan úgy éreztem, ez felér egy győzelemmel!

Tisztelt Uram!

Leveléből örömmel értesültem arról, hogy tervbe vették a Budakeszi határában húzódó Bodzás-árok ujbóli helyi védetté nyilvánítását és távlatilag egy vizes élőhelyet kivánnak kialakítani a területen. 

 A Bodzás-árok mentét a mult század ötvnes éveitől kezdve évente többször felkeresem. A fekete bodzával és különböző lágyszárú növényekkel benőtt árok fontos madár fészkelőhely, de igazi jelentősége a nyár végi, kora őszi vonulás idején van. Egyfajta zöld folyosó, melyen keresztül minden évben poszáták, fülemülék, nádiposzáták, vörösbegyek és más madarak tömegei vonulnak a telelőterületek felé. 

Ökológiai szempontból legfontosabb a víz állandó jelenléte /ivó és fürdőhely/, a fekete bodza lédús bogyói /fontos kiegészítő táplálék elsősorban a poszáták részére/, valamint a bokrok mentén védelmező sűrűséget képező csalán és egyéb lágyszárú növények tömege, ami megint jónéhány madárfaj /pl. nádiposzáták, tücsökmadarak, erdei szürkebegy/ számára nyújt védelmet is biztosító tartózkodó és táplálkozóhelyet. A korábban a Pilisi Parkerdőgazdaság támogatásával éveken át müködött nyár végi és őszi gyürüzőtábor eredményei bizonyítják, milyen hihetetlenül gazdag a Bodzás-árok madárvilága a vonulás idején. A fekete bodza bogyói az erre az időszakra leginkább jellemző poszáták számára egyfajta katalizátor szerepet tölt be, segíti őket a hosszú vándorút előtti felkondicionálódásban. Az árok jobb partján ujabban kialakult nádas rész emellett jó néhány ott korábban nem költő fajnak /pl. guvat, nádi tücsökmadár/ nyujt fészkelési lehetőséget. 

Őszintén remélem, hogy kezdeményezésük sikeres lesz, és egy az érdeklődők számára tanösvényként is működő védett terület alakulhat meg a főváros határában.

/Schmidt Egon/
sk.

Víz, Wetland, vizes élőhelyek - csatornázás

Ez a blog ugyan nem a Nádas-tóról szól, de a közös probléma összeköti a két kezdeményezést:  a Nádas-tó és a Bodzás árok rehabilitációjának sikere a vízhez kapcsolódik. Mindkét esetben egy-egy vizes élőhelyről van szó, amelyek az emberi beavatkozást megelőzően a felszíni vizekből nyerték vízutánpótlásukat. A környékről a felszíni vizek mind a Bodzás árokban vezetődnek el, ami a János-hegy vonulatától délre és nyugatra eső lejtők teljes felszíni vízkészletét jelenti. Hozzá tartozik még a Telki és Páty felől húzódó, kelet-nyugati tájolású völgyek vízkészletének egy része.

A dolog persze ezzel kapcsolatban sem egyszerű. A probléma abban van, hogy a lefutó vizek Budakeszi város területén a csatornahálózatba jutnak, onnan pedig a szennyvíztisztító üzem vízkészletébe, vagyis a csapadékvíz majdnem teljes egészében az egész városban összegyűjtve, a természetes körfogást elkerüli. A városban kialakult csapadékelvezetési rendszer tehát csapdaként felfogja és a természetes gyűjtőrendszerből kivezeti a vizet, megfosztva ezzel a Nádas-tó és a Bodzás árok vízutánpótlását a csapadék víztől.

Azok a megoldások, ahol az épületeknél a csapadékvizet a szennyvízhálózatba vezetik, ez a veszteség nem pótolható, de a közterületeken kiépült, vagy kiépítésre kerülő megoldások esetében, a víz hasznosításának szempontja egy erre irányuló tudatos törekvéssel, technikailag is érvényre juttatható.

Közismert problémája a városnak az a tény, hogy nagyobb esőzés idején a csatornahálózat képtelen a vízmennyiséget elvezetni és az úttesten folyó víz mennyiségét növeli a csatornákból feltörő, a magasabban fekvő városrészekből az alacsonyabban fekvő részekre kiömlő víz.

A rehabilitációra váró természetes vizes élőhelyek problémájának megoldása tehát szorosan összefügg a város casapadékvíz elvezetési gondjaival. Emellett az alsóváros folyamatosan küzd a magas talajvízzel is, amire egy megoldás lehet a talajvíz szárasztó kutak létesítése. Az itt kinyert víz szintén közvetlenül felhasználható a két természetes élőhely vízutánpótlására.

A városnak tehát célirányosan kell törekednie a talajvíz és a csapadékvíz okozta problémák megszüntetése kapcsán, a víz hasznosítására is.

A környék és lehetőségei

A helybéli szervezetekkel találkozva sok kezdeményezésről szereztem tudomást (például a Natúrpark-ról, mint komplex ökoturisztikai elképzelésről), ami mind Budakeszi gazdasági lehetőségeinek kihasználásáról és a természetvédelemről szólt.

Jó lenne ha ez a város ellenpontja lehetne az eliparosodott Budaörsnek!

Régen volt már (pont egy helyhatósági választással ezelőtt), hogy megkerestem Wittinghoff Tamást, Budaörs  (akkori) polgármesterét, aki lelkesen támogatta egy kistérségi összefogás ötletét. Ki tudja, mit hoz a jövő e téren?

ami nem politika

Egy kistérségi összefogásban, Budapesttel és Budaörssel együtt megvalósított beruházás megoldana sok problémát: egy a védendő értékeket tudatosan megkímélő, tájkezelő szemlélethez elengedhetetlen az odalátogatók irányítása a védett területeken és a területek terhelésének tervezése.

Nagyjából az a helyzet, hogy meg kell nyitni bizonyos területeket, azért hogy másokat el lehessen zárni a turizmus és az egyéb hasznosítás elől - és ez a feladat ezen a környéken azért is fontos, mert túl kicsi területre és túl sok látogató érkezik. A Budapestről kirándulni indulók a Normafától a budakeszi Vadasparkig, a Hűvösvölgyi Nagyrétig, a Hárshegyig mennek el. Ha több értékes célpontot tudna kínálni a terület, akkor a tömeg jobban eloszlana és kevésbé terhelné a frekventált helyeket.

Ehhez nem kellene más, csak egy tartalmas időtöltést nyújtó, bicikli utakból, kiránduló ösvényekből, turista házakból, éttermekből, tűzrakó és sátorozó helyekből álló, amolyan parkerdő jellegű kiránduló kultúrtáj kialakítása, mindenféle egyéb, másfajta igényeket is kielégíteni képes lehetőséggel, mint amilyen a lovas ösvény, golfpálya, motocross pálya, sziklamászó fal stb. Ezen a környéken erre sok lehetőség lenne még akkor is, ha a védett területeket megkímélik.

Nem az a cél, hogy ami védett, az hermetikusan el legyen zárva. Hasznosabb, bár kétségtelenül drágább a természetrombolás megakadályozása más módszerekkel. Ilyen az, hogy a kirándulók ne az ösvényeken hanem pallósorokon járjanak, hogy a szemetet összeszedjék utánuk, hogy odafigyeljenek rá, hogy védett növényt ne szedjenek le ... stb. Valamiféle felügyelet nélkül különben is képtelenség az illegális szennyizés vagy rombolás megakadályozása.

a budaörsi kopár hegyek látképe Budakeszi felől
(a Bodzás árok a dombvonulat lábánál húzódik)

jöjjön ki budára?

Aki most egy hétvégét rááldoz arra, hogy a közkedvelt budai kirándulóhelyeket meglátogassa, igazat fog adni nekem, hogy jelenleg az egész terület gazdátlan és lehangolóan szegényes. Nemhogy egy polgári, turista paradicsom nincsen (olyan, amilyen lehetne és volt is itt valamikor), de nincsen természetvédelem sem. Az emberek tucatszám tiporják el az ösvényen a kuszmákat (2010 szeptember hónapban kettőt találtam eltaposva, csak Budakeszi külterületén), szemetelnek, kószálnak az omladozó sziklákon és szedik és tapossák a védett növényeket - oda mennek ahová kedvük tartja és azt tesznek, amihez kedvük van.

Adjunk nekik inspirációt!

Például kevesen tudják, hogy az óbudai Hármas Határ hegytől a Budaörsi kopár hegyekig gyalogosan eljuthat az ember, mindvégig erdőben járva.

Zöld Buda nagyobb térképen való megjelenítése

Azt sem tudják sokan, hogy Budakeszin nem csak Vadaspark van és két mammutfenyő, de van egy gyönyörű arborétum is. El sem mennek odáig!

Pedig a cél az lenne, hogy minél több embert csábítsunk le a János hegyről tartalmas és értékes időtöltést kínálva számukra. Ehhez pedig létesíteni kell olyan célpontokat, amelyeket érdemes megnézni, mint amilyen az arborétum (és amilyen majd lesz, ha a Dendrológiai Alapítvány tervei valóra válnak!), a tervezett Nádas tó rehabilitáció, a Sambucus látogatóközpont a Bodzás ároknál és még tervben sem lévő sportlétesítmények.

kereslet - kínálat

A kijelölt területek látogatóinak viselkedéséből meg lehet határozni azt, hogy hol milyen tevékenységet folytatnak leggyakrabban és így övezetek hozhatók létre aszerint, hogy ki miért és hova látogat szívesen - csak alkalmazni kell a tudást kirándulók igényeiről és hozzáigazítani a környezet lehetőségeihez és nagyobb választási lehetőséget kell kínálni számukra, mint egy Hárshegyi, vagy János-hegyi séta, szalonnasütés, tollasozás vagy focizás a Nagyréten, vagy mindaz, ami eddig kirándulók végcélja volt errefelé!

A budai kirándulóhelyek tehermentesítése fejlesztést jelent és új helyek létrehozását. Budapest, Budaörs és Budakeszi pedig együtt kell működjön ebben.

több sport!

... és még szó sem esett arról, hogy például egy biciklis túrázó könnyedén teker le sokszor hosszabb távokat a gyalogosnál, tehát olyan igények kielégítése is figyelembe veendő, amelyek nem kifejezetten turista időtöltésnek számítanak, mint amilyen a golf, a lovaglás és egyéb sportok.

A kezdetek

Még az előző évszázadban kezdett foglalkoztatni a Bodzás árok probléma, amikor néhányszor volt lehetőségem részt venni az ott működő gyűrűzőtábor munkájában. Már akkor megmutatkoztak ennek a helynek az értékei és azok a veszélyek, amelyek fenyegették, de úgy tűnt, hogy a dolgok jó irányba haladnak, hiszen a madarászok jelentős része akkoriban ismerte és látogatta ezt a helyet. Márpedig volt közöttük nem egy olyan név is, aki a terület megóvásáért sokat tehetett volna (illetve tett is).

szemétdomb!

az árok partjára bevezető földút mentén mindenütt szeméthalmokat lehet találni

Ezután hosszú szünet következett és évek teltek el úgy, hogy semmit sem tudtam arról, mi folyik a területen. Egy madarászokkal folytatott beszélgetés során aztán valaki elejtett egy megjegyzést a Bodzás árokról, ami nem hagyott nyugodni. Újra ellátogattam ide és megdöbbenéssel láttam azokat a negatív változásokat, amelyek az eltelt időben estek.

szeméttel bélelt patakágy (építési törmelék, traktorgumi etc.)

az árok mélyítése során a munkagépek által kiforgattott bodzabokrok

Ez volt az első lépés, ami arra indított, hogy gondolkodni kezdjek, mit lehetne tenni.

Sokak tanácsára elsőként adatokat kezdtem gyűjteni arról, hogy a kérdéses területtel kapcsolatban mi tudható meg első nekifutásra. Ezzel párhuzamosan bombázni kezdtem levelekkel minden létező postacímet ami mögött olyan intézményeket vagy embereket sejtettem, akiknek bármiféle közük lehet egy védelemre érdemes terület megóvása terén.  Mellesleg létrehoztam egy honlapot is (Sambucus Wetland Centre) abból a célból, hogy magát az ügyet illetve az ügy előre mozdítására tett erőfeszítéseket közreadjam.


Megkérdeztem szakembereket is arról, hogy ők hogyan látják a Bodzás árok helyzetét. A vélemény az volt, hogy egy szemétdombról beszélünk és fölöslegesen erőlködöm, mert amilyen lepusztult állapotban van a terület, ebből semmi sem lesz egyhamar - ám ha mégis, akkor is irdatlan összegekbe fog kerülni és kérdéses, hogy lesz-e olyan, aki erre pénzt áldoz.

w.w.t. ?

Az rögtön láthatóvá lett tehát, hogy bármi történik is, annak valamiféle anyagilag önellátó formában kell létrejönnie, mert semmilyen állami forrásra nem támaszkodhat a kezdeményezés. Erre akkor és ott a WLI (a Wetland Link International, vagy Wildfowl & Wetland Trust) kínálkozott megoldásként. Meg is kerestem őket, nagy csalódásomra (ez a történet majdnem csak csalódásokról fog szólni). Kiderült, hogy az a szakértői munka, amit ők ajánlanak úgy 3000 angol fontba fog kerülni nekem. Cserébe ők minden lehetőséget fölvázolnak arra nézve, hogy milyen beruházással és milyen megoldásokkal, miféle üzleti tervvel lehet a kezdeményezést megvalósítani. Ha és amennyiben a szerződés létrejön, akkor ők adják a tudást - nekem már csak a területet, hatósági engedélyeket, pénzt és szervezést kell biztosítanom, cserébe ők fölvesznek a WLI láncba, ami azzal is jár, hogy a befolyó hasznot központilag újraosztják. Elgondolkodtam az ajánlaton, mivel eredetileg úgy nyilatkoztam nekik, hogy a kezdeményezés jelenlegi helyzete minimális anyagi ráfordítást tesz lehetővé.

önkormányzat ?

Az Önkormányzat megkeresése is hiábavalónak bizonyult. Olyannyira, hogy kifejezett ellenérdekeltséggel találkoztam a hivatalban - amit megint nem egészen értettem. A terület árvízvédelmi terület és mint ilyen bolygathatatlan, ráadásul egy ex lege védett része is van. Mit akarhat az önkormányzat?

tulajdonosok?

Sikerült találkoznom a tulajdonosok képviselőjével is. Az ő álláspontjukat megértettem, hiszen kárpótlási területként jutottak a földjeikhez, ezért nekik az az érdekük, hogy ha eladják, akkor minél több pénzt kapjanak érte. Csakhogy nehezen fogják tudni eladni a telkeiket - hiszen milyen beruházáshoz lehet megvásárolni olyan területet, ami nem beépíthető?

Egy wetland center-hez - mondanám én. De a körülbelül 40 hektáros területet a tulajdonosok 4 milliárd körülire értékelik.

status quo

Nagyjából ez az alaphelyzet jelenleg. A soron következő önkormányzati váltás során talán sikerül egy kistérségi összefogás keretében valamiféle, a környék valóságos értékeihez alkalmazkodó, természetvédelmi project-et megvalósítani. Budaörs például hajlandó lenne az együttműködésre, tekintettel a területét eluraló ipari létesítményekre, amelyek mára már lehetetlenné teszik, hogy a város közigazgatási határain belül valamiféle természetközeli beruházást valósítsanak meg. Budakeszinek még vannak természeti értékei amelyek részint védelemre szorulnak, részint képesek lennének egy rentábilis zöld-turizmus alapjául szolgálni. Dolgoznak már egy Naturpark létesítésén (többek közt a Dendrológiai Alapítvány, Budakeszi Kultúra Alapítvány) de jelenleg, csak tervek vannak arra nézve, hogy milyen értékeket kellene bevonni és hogyan lehetne felhasználni őket erre a közös értékmentő és értékteremtő célra.