Terepbejárás - szakemberek részvételével

Balról jobbra láthatók:
Weiperth András, Leéb Noémi, Odri Ágnes, Koós Kolos /fotó: Gönye Csaba/

2010 november 7-én volt, hogy az önkormányzat képviselője (Odri Ágnes, a képen a fényképezőgéppel) és munkatársa (Leéb Noémi), egy szakértő biológus (Weiperth András, hátizsákkal) és egy fotográfus (Gönye Csaba, ő az, aki "nem látszik") elkísértek a Bodzás árok partjára, hogy megmutathassam nekik a valóságban, hogy miről is van szó, mikor ezt a blogot írom, a honalpot szerkesztem, vagy az önkormányzatot bombázom a leveleimmel.

terepbejárás: első szakasz

Ezen a képen a patak partján húzódó úton állunk. Az út a bal oldalon (kelet felől) húzódó erdős domboldal és a patak mesterségesen bemélyített medre között fut. Az erdő fölött, a domboldal tetején már hétvégi házak állnak, a Nagyszénászug-i üdülőtelkek. Itt lehet tettenérni a legérezhetőbben a szennyezést, ami a területet elborítja. Elsétáltunk addig a pontig, ahol egy helyen át lehet kelni az árkon. Az út ezen szakaszát akácos-tölgyes vegyes erdőben illetve bokrokkal benőtt területen tettük meg. A patak medrében és az út mentén mindenhol látható volt az évek óta idehordott, összegyűlt szemét, építési törmelék.

terepbejárás: második szakasz

A bokros, fás útról, a szűk patakparti mezsgyéről átkelünk a kaszálóra

A patak nyugati oldala a lapos, eredetileg kiöntéses terület, ami most legelő
és árvízvédelmi terület

A patak túlsó oldalára érve, kiérünk a fák alól és a legelő-szántó, lapos területen megyünk tovább. Ez a rész még a nyolcvanas években is kiöntéses terület volt. Jelenleg gyéren bokrosodott, gazos, tehenekkel legeltetett terület. Erről az oldalról (körülbelül éppen a háttérben látható ezüstfától visszanézve) nyílik a legjobb kilátás a patak kanyarulatára, ahol a Wetland Center számára a helyet elképzeltem.

Egy jó nézőpontból minden lényeges elem jól látható - például itt,
 a hátunk mögött látható bokorsor (mögötte földút) alatt

A tulajdonviszonyokra nézve a birtokomban lévő földhivatali térkép ad információt, amiből az derül ki, hogy a terület kielemezhetetlenül sok apró parcellára van osztva. Éppen ezen próbálunk valahogyan eligazodni és megállapítani, hogy most vajon milyen tulajdonosi helyzet áll fenn.

föl kéne ébredni!

A teljes összevisszaság kellően meggyőző arra nézve, hogy a tulajdonosok hozzáállása alapvetően döntő fontosságú ebben az ügyben. Úgy nem mellesleg András véleményezi a Wetland Center ötletét is, azzal összegezve a dolgot, hogy ez majdnem lehetetlen. Megmutatom neki a náddal borított vizes árokszakaszt is, mint egyértelmű bizonyítékát annak, hogy valamikor a patak itt útkeresve járt. Ennek ellenére tartja magát véleményéhez, hogy álmodozó vagyok.

Amiben megegyezünk az az, hogy Budakeszi szenny- és csapadékvíz elvezetését külön kell választani és a csapadékvizet a Bodzás árokban kell elvezetni.

Nádas tó

Miután végigjártuk az egész területet, elindulunk a Nádas tóhoz, ahová Csaba már nem jön velünk.

Itt is érdekes dolgokat tudok meg a Nádas tóról, helyi erőviszonyokról, tenniakarást ellehetetlenítő helyzetekről.

Az egész napi terepezés tanulságát így vonom le végezetül:

•  ősszel több madarat látni errefelé mostanában, mint tavasszal, vagy nyáron (szép számmal láttunk ragadozókat, magevő énekeseket, cinegéket, vörösbegyet, ökörszeemet, egy barázda billegetőt, rigóféléket - még libacsapatot is)
•  az önkormányzat teljes vállszélességű kiállása és zászlóvivő habitusa nélkül semmi sem lesz abból, amit itt, vagy a Nádas tónál, vagy Budakeszin bárhol és bármiben megteremthetnénk (lásd a problématérképet a Budakeszi lokálpatrióták honlapján >> itt <<)
•  A Bodzás árok védett terület egy része beépítésre került, feljelentést kellene tenni
•  Sürgősen lépnem kell, ha nem akarom a madártani szempontokat (és a magam, itt meglátta nézőpontot) kihagyva látni a város tervei közül!
•  Ha legközelebb szemétszedő akciónapot kezdeményezek, akkor az összeszedett hulladékot egyszerűen kirakom az út mellé, aztán fölhívom a GAMESZ-t, hogy vigyék el

.

Csatornázás, már megint

Nem hagy nyugodni a csatornázás és szennyvíztisztítási projekt pályázati anyaga!

Lehet, hogy csak nagyon gyanakvó és kifejezetten rosszindulatú vagyok, amikor olvasom, de akkor sem értem, hogy egy ilyen pályázati téma, hogyan választható szét alapvető elemekre, amelyek igenis összefüggenek!

És azt sem értem, hogy ha már egyszer ennek így kell lennie és egy célra csak egy pályázattal lehet nyomulni, akkor hogyan kerülhetnek mégis az anyagba járulékos, illetve a célhoz nem szigorúan köthető feladatok is? Mert, ha a pályázati cél az új üzem felépítése, akkor ettől el kellene különíteni minden egyéb, most benne szereplő célt (pl.: átvezető csatorna, bekötőút, csatorna bekötési lehetőség, átemelő rendszer).

hol a határ?

Ha pedig a cél ilyen értelemben tágabb definíciót tesz lehetővé, akkor miért nem szerepel benne az a megkerülhetetlen tény, hogy a beruházás költségeit jelentősen növeli az, hogy a technikai megoldások tervezésénél figyelembe kell venni a természeti értékeket, melyeket ezek a munkálatok nem veszélyeztethetnek!

lehet-e fellebbezni?

Azon gondolkodom, lehetséges-e megfellebbezni egy pályázati anyagot valamilyen elbíráló szakhatóságnál, ha az ember a pályázati anyagban ki tudja mutatni azokat a nyilvánvaló hiányosságokat, amelyeket a pályázat készítői kifelejtettek az anyagból.

egy értelmesebb megközelítés

Az önkormányzatnak fel kéne építenie egy stratégiát, amivel a feladatait összesíti és rangsorolja.

1. alapvetően van egy turisztikai potenciál, amit a város nem használ ki - pedig nincs egyéb üzleti lehetősége
2. a turizmusban rejlő üzlet kibontakoztatása hosszú távú cél (mert sok fejlesztést igényel jelenleg)
3. a különböző fejlesztési prioritások meghatározása után minden egyes részfeladatra külön kellene pályázni
4. az egyes részfeladatok és részcélok összehangolása során csak így lehet tekintetbe venni olyan kapcsolódó pontokat, amelyek megoldása támogatja az összefüggésben lévő részcélok elérését
   

ötletkígyó

Budakeszin járva az utcák és járdák siralmas állapota szembeötlő. Hasonlóan nagy probléma a csapadékelvezetés is. A turista forgalom fejlesztéséhez azonban a közterületek szépítése, utak javítása, parkolók kialakítása elengedhetetlen feltétel. A közterületi feladatok ellátása mellett a csatornázási probléma is kezelhető - párhuzamosan. A csapadékvíz elvezetését nem a mostani módon, a szennyvízcsatorna megterhelésével kellene megoldani - ez, az új szennyvíztisztító üzemmel kapcsolatosan is probléma lesz. Ha a csapadékvíz nem a szennyvízcsatorna hálózatba kerül elvezetésre, hanem a felszínre juttatjuk és ezzel tápláljuk a Nádas tó és a Bodzás árok vízkészletét, ezeknek a kialakítandó turista célpontoknak egyik legnagyobb problémáját oldottuk meg. És természetvédelmi feladatot láttunk el. És megvalósulhat egy természetközeli, zöldturizmusra épített városi ipar, ami gazdagítaná Budakeszit. Kistérségi összefogással minden beruházásban segíthetne Budaörs, illetve kiemelt beruházássá lenne tehető a budai régió természeti értékeinek megőrzése és kultúr-turizmusának fejlesztése. És ne felejtsük el a budai bort sem.

ki hinné, de ez is Budakeszi!

a Budakeszi fölött húzódó hegy egyik legszebb, körülbelül szobányi területű része:
természetes tölgy-bonsai-ok között, vastag mohaszőnyegen sétálhat az ember

Az új szennyvíztisztító és a KEOP mese

Elkészült az új és korszerű szennyvíztisztító üzem pályázati anyaga.

Információgyűjtés szándékával megkerestem a BSZM Kft-t (akik a pályázati anyagot is készítették és az előkészítő munkákat folytatják), hogy milyen tervezett intézkedésekről van tudomásuk a Bodzás árokkal kapcsolatban.

az új szennyvíztisztító már nem a régi

Azt a választ kaptam, hogy a BSZM Kft feladatai közé nem tartozik semmi olyan beruházás vagy fejlesztés, aminek a Bodzás árokhoz köze lenne. Ezen meglepődtem, de azt is mondhatnám, hogy erősen kételkedtem az állítás valóságtartalmában.

nem kellett soká várnom

Milyen furcsa, gondolom magamban, hogy két olyan üzem, amelyek egyazon feladat ellátására hivatottak és egymást fogják kiváltani nincsenek egymással kapcsolatban...
A pályázati anyag aztán alaposan meggyőzött az ellenkezőjéről. Ezt olvashatja benne, akinek van hozzá türelme (elképzelni sem tudom, hogy egy ilyen anyagot bárhol bárki elolvasna!):

"A tervezett szennyvíztisztító telep a Budakeszi déli részén Budaörs határában kerül elhelyezésre, a meglévő szennyvíztisztító telep megszüntetésre kerül. A jelenlegi tisztítótelepről a meglévő városi, szennyvíztelepre befolyó szennyvizeket az új telepre kell átjuttatni, ami átemeléssel részben nyomóvezetéken, illetve a terepviszonyoknak megfelelően részben gravitációs csatornával történik.
Erre a vezetékre csatlakozik rá a nagyszénászugi csatlakozó ág, melynek a végén szippantott szennyvíz leeresztő hely kerül kialakításra. A távlatban, más beruházás keretében megvalósuló nagyszénászugi csatornahálózat ezen a csatlakozási ponton kapcsolódhat a meglévő hálózathoz. A tervezett vezeték a Budakeszi patak keresztezése után egy önkormányzati földútba kerül, mely párhuzamosan, azután egy kicsit eltávolodva halad a Budakeszi árok mellett, mezőgazdasági területen, a Farkashegyi repülőtér közelében, majd később visszakanyarodik az árok mellé és egy újbóli keresztezéssel éri el az új szennyvíztisztító telepet.
A Budakeszi árok után egy szakaszon zúzottkővel kialakított parkoló van, majd végig, száraz időben gépkocsival is járható földútba megy a vezeték. (A földút nyomvonalában kerül kialakításra az új szennyvíztisztító telep bekötőútja.)"

Ezután eljutottam a következő, számomra sokat ígérő címhez:
"tervezett városfejlesztések és kapacitási igények"

A teljes anyagnak csak ezen, itt idézett részein megtudható, hogy a létesítésre kerülő új szennyvíztisztító üzem tervezése és a pályázatírás során a munkákban résztvevők vélhetően tisztában voltak a következőkkel:

• létesül egy szennyvízátvezető csatorna a csatolt részeivel
• egy városrész jövőbeni csatornázásának bekötési lehetőségét biztosítják 
• az új üzemhez bekötőutat építenek a szennyvízátvezető cső fölött
• létezik egy városfejlesztési project a "golfpálya" rejtélyes név alatt

a völgy észak-déli látképe arról a földútról nézve, amely alatt az átvezető csatornát építenék
(jobb oldalt a Farkeshegyi repülőtér dombja)

Mindez azon a területen, amelynek megvédésére kísérletet teszünk és amiről, minden a sorsát befolyásoló információt igyekszünk időben megszerezni.

Támad vagy támogat az önkormányzat?

A blogban elmeséltem már a társadalmasiasító terepnap és akcióhétvége történetét, amelynek végső tanulsága az volt, hogy az önkormányzat nem törődik a Bodzás árok sorsával.

mit akar az önkormányzat?

Ha igaz, akkor a Naturpark-elképzelésben egy átgondolt, zöldturizmust fejlesztő elképzelés valósulna meg. Ha az önkormányzat ebben a formában kötelezné el magát a természetvédelem mellett, már ez is sikernek és áttörésnek lenne tekinthető. A településnek fejlődnie kell és Budakeszi jobb híján választhatná (a gazdagodás reményében) Budaörs példáját, ahol egy talpalattnyi zöld terület sincsen - és Budakeszi is elpusztíthatná a természeti adottságaival leggazdagabb hasznosítható erőforrását.

budaörs megbánta már

Budaörs megkérdezte a véleményemet, hogy a Wetland project megvalósítható lenne-e Budaörsön, mert lelkesen támogatnák. Azt feleltem, hogy a környéken az utolsó zöldterület és még szóba jöhető hely a törökbálinti tó lett volna - de azt már évekkel ezelőtt elpusztításra szemelték ki - meg nem is tartozik a városhoz.

merre tart budakeszi?

Budakeszin vannak helyileg védetté nyilvánított objektumok és területek. A hatályos törvény pedig úgy szól, hogy a helyi védettséget fenntartó oltalmi rendelet, csak akkor visszavonható, ha a védettségre okot adó állapot megszűnt (az önkormányzat saját hatáskörében intézkedhet). Egyetlen kivétel az, ha magasabb szintű védettséget kap a terület vagy objektum. A törvény kezelési terv elkészítését és tettleges oltalmi intézkedéseket is előír.

A természetvédelmi törvény szelleme, helyi védettségre vonatkozóan tehát abba az irányba hat, hogy az oltalmi intézkedés indokolt legyen és az önkormányzat a megfelelő eljárásokkal fenntartsa a védettségre okot adó helyzetet és megőrizze az oltalom alá vont objektumot vagy területet. 

törvényben előírt kezelési terv

Csakhogy Budakeszin nincs kezelési terv, és nincsenek gyakorlati intézkedések.

Tehát marad az ismert, nagyon is életszerű forgatókönyv:  "véletlen balesetek"-el, "félreértett intézkedések"-el, nem beszélve a "közvetett, szándékon túli beavatkozások"-ról, vagy a "nem szándékos" bolygatásról, és persze az "idegenkezűségről".

a nagyobb tét

Ennél a kiskapus és kispályás elintézésnél már sokkal nagyobb a tét. Ha az önkormányzat a zöldturizmus és a természetvédelem mellett teszi le a voksát (és a kettő nem szétválasztható), akkor ezzel kapcsolatban kistérségi összefogást kell kezdeményezzen, vagy ilyen összefogási hajlandóságot kell mutasson.

Ez pedig már túlmutat Budakeszin: a városi természetvédelmi elkötelezettségnek kistérségi távlatai vannak, amelyet már most képviselnie kellene, fel kellene mutatnia az önkormányzat(ok) városfejlesztési elképzeléseinek. Mégcsak pénzhiányra sem hivatkozhatnak, mert Budaörs elég gazdag ahhoz, hogy hamár területet nem tud biztosítani, anyagi hozzájárulással támogasson egy ilyen összefogást.

Budakeszi és a városi szennyvíz

Budakeszi településnek, a csapadék elvezetése és kezelése kapcsán kialakított (pontosabban spontán kialakult) rendszere sajnos elvesztegeti ezt a fontos vízforrást - mármint természetvédelmi szempontból.
A rendszer jelenleg részben a most működő szennyvíztisztítóba vezeti a csapadékvizet is. Emiatt a Bodzás árok, illetve a Nádas tó vízutánpótlása részben megszűnt. Ha a felszíni vizek kiszárasztása volt a cél, akkor ezt bizonyos mértékig sikerült elérni - de csak bizonyos mértékig, mert nagyobb mennyiségű csapadék esetén a rendszer elégtelenül működik, tehát ez a helyzet, hosszú távon nem tartható és semmiképpen sem korszerű.

éghajlat

A kiszáradásban persze szerepet játszott az időről-időre egyre szárazabb éghajlati trend is (ennek ellenére a Bodzás árok vízellátása éppen a tisztított szennyvíz bevezetése révén, továbbra is megmaradt). A Bodzás árok egy összetett vízrendszer eleme és a szennyvíztisztító üzem megbontja ezt a rendszert. A jelenlegi állapot a vízmennyiséget és minőséget illetően egyaránt nem  kielégítő és egyáltalán nem egészséges, lévén, hogy holt vízzé teszi a patakot és pusztulásra ítéli az ökoszisztémát.

új szennyvíztisztító

Ráadásul a városvezetés tervbe vette az elavult és alacsony kapacitású jelenlegi szennyvíztisztító felváltását egy új üzemmel. Ez jelenthetne pozitív változást is, tekintettel arra, hogy az új üzem nem a vízrendszer közepén foglal majd helyet, hanem annak egy távolabbi, kevésbé központi helyén. Csakhogy a szennyvizet a városból az új üzembe, éppen a Bodzás árok partján tervezik elvezetni, keresztül egy ex lege védett területen - illetve keresztül azon a völgyön, amelynek védelméért küzdünk. Ugyanakkor az új rendszer a település gravitációs csapadékvíz elvezetési megoldását nem fogja kiváltani, tehát az a csapadékvíz, amire a természetvédelmi szempontok miatt szükség lenne, továbbra is a szennyvízcsatornába kerül majd bevezetésre. Az önkormányzat már bele is kezdett a pályázati eljárásba, tervezésbe és ezt a munkát közzétették a Budakeszi Szennyvízprojekt Megvalósító Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság honlapján.

mi lesz a régi üzemmel?

"Ha felszámolásra kerül a régi üzem, a mögötte elterülő rész, mint helyi védett terület, ki fog száradni - mit kívánnak tenni ennek elkerülésére?" - ez volt az első kérdésem, amikor a helyi főépítésszel beszéltem. A válaszára viszont nem számítottam, mert csak annyit mondott, hogy amikor a terveket készítették (mondjuk, nem tudom, milyen terveket, mert nincsen rendezési terv a védett területre), neki nem volt tudomása arról, hogy itt védett terület van (sic!).

Mit tudunk róla?

Aki szereti a madarakat, az elkerülhetetlenül találkozik Schmidt Egon könyveivel, mivel pedig ő gyakori látogatója a környéknek, rendszeresen ír is gyönyörű könyveiben a Bodzás árokról, itteni madarász élményeiről.

a Bodzás árok gyékényes, csalános partja, hátrébb a bodzabokrok látszanak,
a füves domb a Farkeshegyi repülőtér, mögötte a Csíki hegyek

Ezért aztán, aki hozzám hasonlóan Schmidt Egon nyomdokain járva kezd madarászni, biztosan el fog vetődni ide (főleg, ha Budapesten él, ahol sok, érdekes és különleges és rendkívül értékes hely van még - ha fogyatkozóban is).

Amikor azon gondolkodtam, hogyan fogjak a Bodzás árok megmentéséhez Őt kerestem meg egy levélben és kértem, hogy méltassa pár szóban ennek a területnek a fontosságát.

Később tudtam meg, hogy az ároknak egy 600 m-es szakasza a helyi önkormányzat védettségi rendeletének oltalma alatt áll (ami majd később kiderül, inkább rossz, mint jó), amit még a 70-es években éppen Schmidt Egon tanácsára vettek védelem alá.

Schmidt Egon válaszolt a levelemre, amivel kapcsolatosan úgy éreztem, ez felér egy győzelemmel!

Tisztelt Uram!

Leveléből örömmel értesültem arról, hogy tervbe vették a Budakeszi határában húzódó Bodzás-árok ujbóli helyi védetté nyilvánítását és távlatilag egy vizes élőhelyet kivánnak kialakítani a területen. 

 A Bodzás-árok mentét a mult század ötvnes éveitől kezdve évente többször felkeresem. A fekete bodzával és különböző lágyszárú növényekkel benőtt árok fontos madár fészkelőhely, de igazi jelentősége a nyár végi, kora őszi vonulás idején van. Egyfajta zöld folyosó, melyen keresztül minden évben poszáták, fülemülék, nádiposzáták, vörösbegyek és más madarak tömegei vonulnak a telelőterületek felé. 

Ökológiai szempontból legfontosabb a víz állandó jelenléte /ivó és fürdőhely/, a fekete bodza lédús bogyói /fontos kiegészítő táplálék elsősorban a poszáták részére/, valamint a bokrok mentén védelmező sűrűséget képező csalán és egyéb lágyszárú növények tömege, ami megint jónéhány madárfaj /pl. nádiposzáták, tücsökmadarak, erdei szürkebegy/ számára nyújt védelmet is biztosító tartózkodó és táplálkozóhelyet. A korábban a Pilisi Parkerdőgazdaság támogatásával éveken át müködött nyár végi és őszi gyürüzőtábor eredményei bizonyítják, milyen hihetetlenül gazdag a Bodzás-árok madárvilága a vonulás idején. A fekete bodza bogyói az erre az időszakra leginkább jellemző poszáták számára egyfajta katalizátor szerepet tölt be, segíti őket a hosszú vándorút előtti felkondicionálódásban. Az árok jobb partján ujabban kialakult nádas rész emellett jó néhány ott korábban nem költő fajnak /pl. guvat, nádi tücsökmadár/ nyujt fészkelési lehetőséget. 

Őszintén remélem, hogy kezdeményezésük sikeres lesz, és egy az érdeklődők számára tanösvényként is működő védett terület alakulhat meg a főváros határában.

/Schmidt Egon/
sk.

Víz, Wetland, vizes élőhelyek - csatornázás

Ez a blog ugyan nem a Nádas-tóról szól, de a közös probléma összeköti a két kezdeményezést:  a Nádas-tó és a Bodzás árok rehabilitációjának sikere a vízhez kapcsolódik. Mindkét esetben egy-egy vizes élőhelyről van szó, amelyek az emberi beavatkozást megelőzően a felszíni vizekből nyerték vízutánpótlásukat. A környékről a felszíni vizek mind a Bodzás árokban vezetődnek el, ami a János-hegy vonulatától délre és nyugatra eső lejtők teljes felszíni vízkészletét jelenti. Hozzá tartozik még a Telki és Páty felől húzódó, kelet-nyugati tájolású völgyek vízkészletének egy része.

A dolog persze ezzel kapcsolatban sem egyszerű. A probléma abban van, hogy a lefutó vizek Budakeszi város területén a csatornahálózatba jutnak, onnan pedig a szennyvíztisztító üzem vízkészletébe, vagyis a csapadékvíz majdnem teljes egészében az egész városban összegyűjtve, a természetes körfogást elkerüli. A városban kialakult csapadékelvezetési rendszer tehát csapdaként felfogja és a természetes gyűjtőrendszerből kivezeti a vizet, megfosztva ezzel a Nádas-tó és a Bodzás árok vízutánpótlását a csapadék víztől.

Azok a megoldások, ahol az épületeknél a csapadékvizet a szennyvízhálózatba vezetik, ez a veszteség nem pótolható, de a közterületeken kiépült, vagy kiépítésre kerülő megoldások esetében, a víz hasznosításának szempontja egy erre irányuló tudatos törekvéssel, technikailag is érvényre juttatható.

Közismert problémája a városnak az a tény, hogy nagyobb esőzés idején a csatornahálózat képtelen a vízmennyiséget elvezetni és az úttesten folyó víz mennyiségét növeli a csatornákból feltörő, a magasabban fekvő városrészekből az alacsonyabban fekvő részekre kiömlő víz.

A rehabilitációra váró természetes vizes élőhelyek problémájának megoldása tehát szorosan összefügg a város casapadékvíz elvezetési gondjaival. Emellett az alsóváros folyamatosan küzd a magas talajvízzel is, amire egy megoldás lehet a talajvíz szárasztó kutak létesítése. Az itt kinyert víz szintén közvetlenül felhasználható a két természetes élőhely vízutánpótlására.

A városnak tehát célirányosan kell törekednie a talajvíz és a csapadékvíz okozta problémák megszüntetése kapcsán, a víz hasznosítására is.