Anna posztja

Szilágyi-Nagy Anna írása a Husszúréti patakról.

Már megint egy közjáték - egy polgár a partvonalról

 Azt veszem észre lépten-nyomon, hogy lakóhelyük ügyeit nagyjából sem figyelemmel kísérő emberek nagy hangon kritizálnak olyanokat, akik elő-előásnak fontos közügyeket, nem hagynak szó nélkül dolgokat, vagy nem engedik, hogy elsikkadjanak fontos kérdések - jobbára nagyobb volumenűek annál, minthogy miért nem csinálják meg a járdát az ő kapujuk előtt (azt rendszerint saját maguk megoldják). 

A közügyeket hánytorgatók ellen kikelők felháborodott, ám legkevésbé sem tájékozott és rendszerint teljesen kibichelyzetből jövő véleményeinek egyetlen tartalmi eleme a "jó polgármesterünk ne bántsátok!" fenyegetése (vagy könyörgése - mikor melyik). Mintha a polgár azzal, hogy a választáskor egyáltalán nem kompetens szavazatát leadta,utólag próbálná megvédeni a döntését.

Az önkormányzat nem szereti a kritikát - minél jogosabb, annál kevésbé? Ráismersz a lakóhelyed szerinti önkormányzatra? Akkor intézd úgy, hogy leváltásra kerüljön! Mit mondasz? Téged ez nem érdekel? Akkor minek hőbörögsz? Ja, nem nem érdekel, hanem szeretnél te is a húsosfazék mellé kerülni? Ja, és mindegy neked, hogy ki lesz a polgármester, mert úgy sem ismered? Értem. Ez mindent megmagyaráz! 

A magát fényező önkormányzat saját sikereként állít be civil kezdeményezéseket és eredményeket. Miért lenne az önkormányzat sikere az, hogyha valamit a lakosok maguk visznek véghez? De jobbat mondok: legtöbbször a lakosok megkérdezése nélkül "fejlesztenek" - hogy lehet ez egy önkormányzat sikere? Nem úgy kellene működnie az önkormányzatiságnak, hogy az önkormányzat a választók érdekében cselekszik, nem pedig titokban, esetleg a lakosok érdekei ellen, vagy megkérdezésük nélkül? 

Tehát az önkormányzat sikere, mint kategória, nem is létezhetne! 

A jó gazda

Nehéz elképzelni olyan földművelő, állattartó, erdőgazda gazdálkodót, aki abból találna pénzt szerezni, hogy földjét adja el. Ha mégis megtörténik, annak nyilvánvaló oka, hogy addigi életvitelét föladja - valami másért.

A hiánygazdálkodás

nem valamiféle mutatvány, amivel el lehet kápráztatni a nagyérdeműt, mert nincs belőle bevétel, amit a nézők kifizetnek érte. Alapvető, hogy egy ilyen állapotot minden egyebet megelőző sürgősséggel kell kezelni. Egy jó gazdálkodó számára ez elsődleges cél. Ha mindez nem városi léptékben zajlik, hanem arról van szó, hogy eltékozoljuk-e a saját családunk ingatlanvagyonát, vagy inkább megtartva azt, hasznosítsuk, nincsen olyan, aki az eladásra voksolna, ameddig bármilyen más megoldás (például a bérbe adás) szóbajöhet.

Ennek ellenére, Budakeszin évek óta zajlik a város vagyonának elherdálása. A városvezetés nem invesztál a profittal kecsegtető turizmusba annak ellenére sem, hogy ez az egyetlen lehetséges bevételi forrás (hacsak nem követjük a Budakeszin irigyelt és gyűlölt Budaörs példáját) ráadásul

budakeszi régi hagyománya.

A vendéglátás és a budapesti turisták kényeztetése, Budakeszi vendéglőinek békebeli hagyománya, amit felszámolt a kommunizmus időszaka. Ha vissza akarná állítani valaki a polgári Budakeszi prosperáló életét, akkor ezt a természetes adottságot, a turizmus kínálta üzleti lehetőséget kellene fejlesztenie. Ez még csak nem is új gondolat: sok egyéb mellett régi bölcsesség, amit a régiek hagytak hátra nekünk. Ehelyett a város az összes meglévő ingatlanját eladja, hogy itt-ott keletkezett költségvetési hiányokat ideig-óráig (de inkább csak percekre) kipótoljon: a rossz gazda módjára. Ugyanezt tette Budaörs is, ahol jelenleg turisztikai fejlesztésről már nem álmodhatnak, még a falunapot is a főutcán tartják, mert nincs egy virágcserépnyi szabad terület sem.

Mondhatná erre valaki, hogy a városvezetés évtizedek óta görgeti

a korábbi városvezetésektől megörökölt

gazdasági problémákat, mert a város kényszerpályán van. De ez egyáltalán nem igaz. Az sokkal inkább helytálló, hogy a városvezetés egy-az-egyben követi elődei gyakorlatát, még annak ellenére is, hogy jelenleg sokkal jobb financiális helyzetben van, a központi támogatások, pályázati pénzek miatt, mint korábban volt.

De ne beszéljünk csak a levegőbe, hanem bizonyítsuk is állításunkat!
Volt egy megbeszélés a jelenlegi városvezetéssel a Nádas tó területéről (amellyel a város nem rendelkezik és amely véletlenül nem is a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdona). Vagyis olyan terület, amelynek a megszerzésével a város létrehozhatna egy budakeszi turisztikai desztinációt, ha akarna. Minden adva van! Ott vannak a mamutfenyők, a város telkén, mellette a Nádas tó: mi kell még?

A megbeszélés tárgya

az volt, hogy amennyiben a civil szervezet, amely az ügyet fölkarolta, megszerzi a terület használati jogát, akkor az önkormányzat a nevét adja a dologhoz (civil szervezet nem rendelkezhet földterület fölött). Minden feladatot a civil szervezet lát el és vállal, úgyszintén minden költséget és utánajárást is.

Tálcán kínált lehetőség

volt ez, amellyel az önkormányzat végre olyasmiben tudott volna előrelépni, amit évtizedek óta nem tehetett meg. A területtel kapcsolatban ugyanis volt valaki, aki használati jogot jelentett be - az önkormányzatnál (akinek semmi köze a dologhoz, hiszen nem tulajdonosa a földterületnek) és a tulajdonosnál. Az önkormányzat (ismeretlen okból) nem akart szembemenni az igénylővel. Miért nem? A civil szervezet utánajárt a dolognak és közvetlenül a terület tulajdonosával tárgyalt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel. Nem tárgya ennek a posztnak, ahogyan nagymamám mondta mindig mesélés közben: "elég az hozzá", hogy a tulajdonos a használati igényt évek óta elutasította, vagyis a Viking Executive Golf-nak (mert róluk van szó) semmilyen jogalapja nincsen, nem is volt a terület használatára. Mi több: az MNV Zrt elvi beleegyezését adta, hogy amennyiben az önkormányzat hajlandó rá, akkor a civil szervezettel létrehozott konzorciumnak a területet turisztikai használat céljára, illetve a szükséges természetvédelmi feladatok elvégzése mellett, átadják!

Mit lehetne mondani erre? Egy évtizedek óta húzódó,

megoldhatatlannak mondott probléma

végre megoldásra kerül, az egész város javára, minden Budakeszi polgár érdekében és még ráadásul olyan módon, ami felvirágoztatni segít a Budakeszi egyetlen reményét jelentő turizmust - mindezt a legkisebb tehertétel nélkül, vagyis úgy, hogy nem lehet már a megvalósulás útjába semmilyen kifogást sem állítani. Egy valóban bajban lévő önkormányzat, melynek a vezetője előremutató megoldásokat keres, ilyen esélyt nem szalasztana el!

Miért nem valósult meg akkor az a turisztikai attrakció, ami akkor már kész tervként a civil szervezetnél megvolt? Mert polgármester asszony nemet mondott a konzorciumi együttműködésre. Minden különösebb megfontolás és indoklás nélkül, minden képviselői testületi tárgyalás vagy lakossági egyeztetés nélkül. Pedig semmi sem kényszerítette erre: sem gazdasági, sem egyéb megfontolás. Még a financiális kérdés is megoldott volt, mivel a kezdeményezést Budaörs anyagilag támogatta volna, ha és amennyiben Budakeszi ezt kezdeményezné. 

Budakeszi polgármestere nemet mondott. 

Volna rá hely, lehetőség, csak éppen nem kér belőle polgármester asszony. Ez már nem nevezhető egyedi esetnek: a kérdés csak az, hogy ha nem a városét, akkor milyen érdeket szolgál a város vezetője?

Igen: lehet azon vitatkozni, hogy mi jó a városnak, vagy mi lenne előremutató és valóban sikeres dolog, ami segítene az évek óta görgetett problémák végleges megoldásában, de azon nem lehet vitatkozni, hogy meg kell-e ragadni egy olyan lehetőséget, amit az állítólag fuldokló, kényszerpályán lévő, nehézségekkel küzdő városvezetésnek, mentőöv gyanánt odadobnak!

Amennyiben igaz, hogy a város nehéz helyzetben van

és ez nem csak kifogás,

amivel le akarják szerelni a városért tenni igyekvő embereket, akkor lehetetlen, hogy egy felelősségét komolyan vevő, körültekintően cselekvő és tervező, a közösség egészének érdekeit szem előtt tartó vezető ilyen lehetőségeket ne használjon ki!

A kőkemény, kérlelhetetlen gazdasági körülmények nyilvánvalóan kényszerítő erejűek, éppen emiatt lehetetlen, hogy a város vezetője ne kizárólag a város érdekeit, a közösség nagyobb részének érdekeit tartsa szem előtt és ami végképp megengedhetetlen, az a halogatás és a jövőkép, a lehetőségekbe vetett hit hiányának luxusa. 

Turizmus - esély vagy probléma?

"Vannak, akik számára a dolgok problémák és vannak, akik számára a problémák maguk a dolgok"

Balázs Béla

Előretekintve

A 2016-os év végére láthatóan a kormányzat fókuszterébe került a turizmus - ami mindezidáig elhanyagolt és alulértékelt gazdasági szegmens volt. Ennek hátterében az állhat, hogy a turizmust és az erdészeti gazdálkodást egyazon kormányzati szereplő, az MFB Zrt. birtokolja (100% tulajdonjoggal a Magyar Turizmus Zrt és (pl.) a Pilisi Parkerdőgazdaság Zrt. tekintetében). Valahol, valaki úgy döntött, hogy a kettő együtt nem mehet - menjen az egyik, a másik meg éljen meg, ahogy tud. Persze ez feltételezés, de látva a valóságos helyzetet, különösen olyan összehasonlítások elvégzésével, hogy hogyan működik együtt erdészet, mezőgazdaság, természetvédelem és turizmus 

más országokban

nem lehetséges más magyarázat a magyarországi helyzetre, mint az, hogy valamiféle mesterséges irányítás következménye, mivel ilyen természetellenes megosztottság sehol máshol nincsen, ahol gazdasági megfontolások irányítják ezeket a gazdasági területeket. Lehet persze felhozni erre a hazai törvények hiányosságait, melyek nem, vagy rosszul szabályoznak idevágó fontos kérdéseket. De ettől még az az igazság, hogy természetvédelem és mezőgazdaság, vagy természetvédelem és erdőgazdálkodás vagy mindez együtt és még a turizmus is, csodálatosan megférnek egymás mellett például Angliában - pedig egy fejlett ipari országról van szó! Ami ebből budakeszire tartozik, illetve tulajdonképpen az összes környéki településre, az 

a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilis Parkerdőgazdaság tevékenysége.

Mindkét szervezet ellenérdekeket képvisel az önkormányzatokkal és a lakossággal szemben. Az önkormányzatok a korábbi tapasztalataik tükrében bele se fognak olyan ötletelésbe, aminek köze van a turizmusfejlesztéshez, mert nincs, vagy alig  akad olyan elképzelés ebben a témában, ami vagy egészében vagy alapvető részleteiben ne menne szembe ezzel a két gigaszervezettel. Mint azt ebben a blogban korábban bemutattam (A városfejlesztés zsákutcája), Budakeszi önkormányzata még az előremutató, megoldásokat kínáló és az egész közösség érdekét szolgáló terveket is elutasítja valamiféle nepotista, vagy korrupt érdek érvényesítése érdekében. Az érdekeltek közötti egyeztetés és a konfliktusok lezárása helyett, valamiféle vélelmezett előny jövőbeni lehetséges megszerzésének képzelt lehetősége miatt minden valóságos, gyakorlati és egyértelmű megoldást megakadályoz (márpedig Budakeszin nemigen vannak konfliktusmentes ügyek).

Ez az állapot azonban nem tartható! Az önkormányzatok érdeke a helyi turizmus fejlesztése volna - más forrás híján. A Parkerdőgazdaság feladata ugyanez lenne, de ezt a közfeladatot az 1980-as évek óta nem látta el (eltekintve a kezdeti évektől). Az azóta eltelt évek során éppen az idei év volt az, amikor újból változni látszott valami - ami közel 30 évnyi kihagyást jelent és ez elfogadhatatlan egy közpénzekkel gazdálkodó, közfeladat ellátására kötelezett szerv esetében.

Az önkormányzatok jövője

a turizmuson múlik és előbb-utóbb asztalhoz kell ülniük a helyileg érdekelt egyéb szervezetekkel és más tulajdonosokkal, hogy valamilyen elmozdulást kieszközöljenek. Valamikor el kell indulnia annak a folyamatnak, amely során a most hatóságként, gyakran erőszakosan föllépő, ám semmilyen hatósági jogosítvánnyal nem rendelkező erdőgazdaságot a helyére teszi, azt a hatalmat amit jelenlegi birtokol megvonja tőle és az önkormányzatok zöld-turisztikai fejlesztéseinek teret biztosít. Az általunk megismert erdészeti gazdálkodó, amellyel a környéken eddig kellett tárgyalni, jelenlegi formájában nem tárgyalópartner. 

Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az elmúlt évtizedek alatt nem történt semmilyen pozitív elmozdulás egy minőségi turizmus létrehozása érdekében, mert az ezt a gazdasági területet is kizárólag a magáénak tekintő Parkerdőgazdaság a lakossági (vagy önkormányzati) kezdeményezéseket megakadályozta (persze, hiszen szemben a fakitermeléssel, még ők maguk is ezt az ágazatot tartják a saját tevékenységei közül leginkább kifizetődőnek (Vadaspark)) - ugyanakkor mégsem hajlandó a fejlesztéseket megvalósítani - pedig a legtöbb terület a saját tulajdonában vagy kezelésében van!

A turizmus jövője

tehát jelenleg rossz kezekben van. A kormányzat számára ráfizetés a közfeladatot elhanyagoló és a nemzeti vagyont elherdáló erdőgazdaság kezében hagyni a turizmust. Az önkormányzatok önérdeke sokkal alkalmasabb gazdálkodóvá teszi őket - természetesen ezt a kérdést nem lehet az önkormányzatokra hagyni teljes egészében. A fejlesztéseknek szigorú környezeti kívánalmaknak kell megfelelniük, mivel a budapesti agglomerációban vagyunk, ahol ez különösen kritikus kérdés. Az önkormányzatok önkényes és törvénytelen területfoglalásai és a tulajdonosok szintén jogellenes területhasználatai éppen a turizmus élénkítésével együtt válnának könnyebben kezelhetőkké - a megfelelő keretek között.

Talán itt lenne az alkalom fölemlíteni a Normafa esetét, ha önkormányzat, erdészet, nemzeti park, tulajdonosok és civil lakosság együttműködéséről példát szeretnék felhozni. Azt szemlélteti, hogy mi mindent kellene összeegyeztetniük az érdekelteknek, a terület tulajdonosai, használói, a feladatok felelősei. Saját szempontjaik mellé be kell vezetniük a vagyonelemekkel való szakszerű gazdálkodás, a turizmus és a természetvédelem szempontjait is. A Normafa kapcsán született egyezségben, a korábbi területkezelő Pilis Parkerdőgazdaság, a tornyosuló problémák és az állandó konfliktusok megoldása helyett, lemondott területi tulajdonjogáról (ennek hátterében talán több is áll, mint a kellemetlen közfeladattól való mentesülés). Az önkormányzat kapott egy értékes területet, de vele együtt egy nagy gondot is a nyakába vett: mégis, ez talán jobb helyzetet eredményezett annyiban, hogy az érintettek köre eggyel csökkent, tehát a konfliktusok is kezelhetőbbé váltak.  Ilyen értelemben jó példa 

a Normafa rendezése

a távlati szempontok érvényesítésének fontosságára is. Ha a turizmusról szót ejtünk, akkor ez nem csak problémákat, de anyagi bevételeket is jelent. A turisztikai nyomás (különösen a János-hegy környékén) olyan nagy, hogy ezt a tehertételt nem csak csökkenteni, szabályozni kellene, de egyúttal bevételi forrásként kellene hasznosítani. A turisztikai nyomás kezeléséhez megfelelő léptékű fejlesztés - ami csupán járulékosan, de jelentős mértékben, valóságosan is csökkentené a Normafa terhelését - nem lehetséges az egész régió (Budaörs, Budakeszi és az érintett budapesti  kerületek)  fejlesztése nélkül: konfliktusmentes együttműködésre volna szükség a János-hegy környéke turisztikai potenciáljának kiaknázása illetve a turisztikai igény kielégítése érdekében. Sőt: ha azt nézzük, hogy honnan ered ez a turisztikai igény és mi ennek a tehertételnek a forrása, akkor nem nehéz kitalálni, hogy Budapest agglomerációjának teljes területe, illetve az összes fővárosi kerület és környéki település egyformán érintett ebben a kérdésben (eredetileg a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság  éppen ennek a problémának ilyen agglomeráció-léptékű megoldására született meg, éppen ennek a közfeladatnak, az erdők rekreációs szerepének fejlesztésére)!

Arról, hogy micsoda lehetőséget hagyott (és folyamatosan hagy) ki a Parkerdőgazdaság, illetve micsoda lehetőséget szalasztanak el az önkormányzatok érdemes a szakember véleményét meghallgatni: Szakember a turizmusról

A városfejlesztés zsákutcája

Budai régió

Budapest agglomerációjában, pontosabban a budai régióban, kiemelkedően fontos volna a különböző területtulajdonosok és területkezelők, a magánszemélyek és az önkormányzatok együttműködése. Sok esetben a környéken éppen azért nem történik semmilyen pozitív változás, mert lehetetlen egyeztetni az érdekeltek között. A kistérségi önkormányzat megoldást jelenthetne, ha nem bukott volna meg a saját városát sem menedzselni képes vezető önkormányzat ebben a szerepben.

Volt azért ellentétes példa is, ahol már-már érvényre jutott az együttműködés fontossága.

A Nádas-tó a 2011-es erősen csapadékos év júniusára feltöltődött 

Együttműködés a Nádas-tó érdekében

A Nádas-tó területének megoltalmazása érdekében született egy hasznosítási terv, amely a természeti értékek megóvására illetve növelésére koncentrált.

Miután Budakeszi polgármestere szerint fontos volt az együttműködés a Nádas-tó érdekében (akkor azt gondolta, hogy úgy sincsen realitása, könnyű volt hát egyetértőnek mutatnia magát), megkerestük a Nemzeti Vagyonkezelőt és kértük, hogy a terület kezelési jogát adják át egy konzorciumnak, amelyben az önkormányzat szerepel egyik fél gyanánt.

Sok érdekes dolog hangzott el ezen a találkozón, de az ide kapcsolódó tény, hogy a Vagyonkezelő illetékese egyetlen feltétel gyanánt azt kötötte ki, hogy az önkormányzatnak írásos szándéknyilatkozatot kell tennie arra, hogy a konzorciumban együtt fog működni velünk és a területhasználat célja illetve módja a természeti értékek megoltalmazása kell legyen.

Együtt-nem-működés

Teljes sikernek könyveltük el ezt a találkozót és fölkerestük a polgármestert Budakeszin a jó hírrel, miszerint immáron semmi sem áll útjában az évek óta fantom-tualjdonosként ismert Viking Executive Golf miatti területhasznosítási problémák fölszámolásának és innentől közösen munkálkodhatunk egy szebb Budakeszi megteremtésén - kormányzati hivatalok, önkormányzat és a civilek, kart-karba öltve.

Polgármesterünk kevésbé volt lelkes. Olyannyira, hogy (miután nyilvánvaló lett, hogy igenis van realitása a terveinknek) kerek-perec megtagadta az együttműködést. Nyilván több fantáziát látott a Viking Executive Golf-al történő üzletelésben, mint abban, hogy a várost annak lakóival egyetértésben irányíthassa. Tehát az ő szótárában a fontos együttműködés igazi jelentése együtt-nem-működés bármi áron.

Hidegzuhany

Mindenki elképzelheti az előzetes egyetértés és beleegyező nyilatkozatok után minket ért megdöbbenést. Nem csak arról volt szó, hogy egy természeti értéket nem sikerül megmentenünk, hanem arról is, hogy a városvezetés, amely minden módon arra panaszkodik, milyen nehéz dolga van, amikor tálcán fölkínálják részükre a segítséget, ráadásul az önkormányzatot mindennemű tehertételtől mentesítő, egy régóta megoldhatatlan problémát fölszámoló kezdeményezést, inkább megakadályozza azt és egy korábbi ígéretét is fölrúgja érte.

Viking Executive Golf 

Az ügy hátterében az van, hogy a területre (az önkormányzat szerint) igényt tartó Viking Executive Golf-nak valójában semmilyen jogosultsága nincs, de az önkormányzattal ápolt kapcsolataik révén jogot igyekeznek formálni rá. Az önkormányzat azon állítása, miszerint a Viking Executive Golf használati joggal rendelkezik a területre - mint megtudtuk a tulajdonostól, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől  - nem igaz. Ezt a hatóság, mint tulajdonos, nem ismeri el, a használati jogot fenntartja. Így aztán a terület nem hasznosítható.

Mi kínáltunk egy megoldást, ami az egész hercehurcát lezárta volna és a város nyert volna egy területet, amelyet a lakosok használhatnak ám egyúttal (illetve éppen ennek köszönhetően) természeti értékei révén betöltött fontosságát is megtarthatta volna - mindezt úgy, hogy az évek óta fennálló hasznosíthatatlansági problémát (illetve az ebből eredő értékromlást) is megszüntetjük.

Korábban írtam arról az esetről is, amikor Budaörs polgármestere fölajánlotta Budakeszinek, hogy anyagilag finanszírozza Budakeszi természetvédelmi project-jét a Bodzás árok Wetland Látogatóközpont megépítését - amennyiben Budakeszi ezt kezdeményezi. A városvezetés azonban mereven elzárkózik a szomszéd várossal történő együttműködéstől - mindennemű elfogadható indok nélkül.

A Nádas-tó 2011 júniusában

Kistérségi koordináció vezető szerepében

Azt, hogy a budakeszi önkormányzat a kistérségi koordináció vezető szerepében tetszeleg, ennek a két történetnek a fényében csodálatosnak kellene tartani, elvégre egy olyan önkormányzatról beszélünk, amely tökéletesen megmutatta alkalmatlanságát ezen a téren.

Láthatóan sem a saját lakosaival, sem a hatóságokkal sem más önkormányzatokkal nem képes normális együttműködésre: évtizedek óta vezetik ezt a város olyanok, akiktől a távol áll a rendszerszemélet, a távlatokban gondolkodás, a jelenlegi vezetésre különösképpen érvényes, hogy mindennemű előrelátást és tervekben gondolkodást, problémamegoldó hozzáállást és érdekérvényesítő képességet nélkülöznek. Futnak saját henye ígéreteik után, próbálnak tüzet oltani.

Távlatok: drónvideó a budakeszi mamutfenyőkről

Semmi sem változik

Ha a megoldást tálcán kínálók kezdeményezését elutasítják, nekik maguknak nincsenek még ötleteik sem, mindezt azért, hogy a minden alapot nélkülöző követeléseket "baráti alapon" tűzben tarthassák, akkor semmi sem változik a településen a jövőben sem. Ha amolyan utópiaként előrevetítenénk egy ideális képet, azt kellene mondanunk, hogy tekintettel a főváros közvetlen szomszédságára, az ebből eredő pozitív hatások kiaknázása volna a cél, nem pedig a negatív hatások erősítése. Röviden szólva: mindaddig, amíg Budakeszi önkormányzata, vagy más településeké, vagy a kistérségben egyáltalán jelen van az a szemlélet, ami telekspekulációkkal akarja megoldani a települések gondjait, addig éppenhogy homlokegyenest az ellenkező irányban haladunk!

Telekspekuláció

Budakeszi önkormányzata az agglomerációs rendezési tervet lobogtatja, ha természetvédelmi kezdeményezésnek akar keresztbe tenni - miközben egész városrészeit vonja belterületbe - törvényellenesen. Az a megengedő hozzáállás, amely Makkosmárián engedély nélkül épült lakóházakat legalizál a belterületbe vonással és mostanában ugyanezt teszi Nagyszénászugban pontosan az, amitől a budapesti agglomerációban védekezni kell. Az ilyen városvezetés nem problémákat old meg, hanem csak tovább bonyolítja azokat. Közben pedig, az a nyomás, ami a telekspekulációt olyan jövedelmezővé teszi (turizmus), a másik részről biztos megélhetést nyújtana a régiónak, ha a telekspekulációkkal nem tennék lehetetlenné a fejlesztéseket. A turizmus számára értéktelen budakeszi csúf és barátságtalan, egyáltalán nem vendégmarasztaló arculata - és ez egyre csak rosszabb lesz: nem segít ezen a közterületek szépítgetése, mikor a város összképe az, ami riasztó!

Tarthatatlan természetvédelem

Természetvédelem elméletben

A jelenlegi természetvédelem elmélete, hogy próbál néhány értéket (fajt, képződményt, területet, egyedet) úgy megmenteni, hogy lehetőleg ne nagyon pusztuljanak el ha egy mód van rá, dehát hát ha nincs, az ellen tenni semmit nem lehet. Hozhatnánk a gyakorlati példákat az ilyen természetvédelem teljes működésképtelenségéről. 

Hivatalos természetkárosítás

A Budai hegység területén, méghozzá éppen Budakeszi mellett zajlik az egyik leglehangolóbb, állandó jellegű, hivatalos természetkárosítás. A Pilisi Parkerdőgazdaság amely arra hivatott, hogy Budapest környékén biztosítsa az erdők rekreációs feladatát, voltaképpen nem tesz mást, mint a kezelésében lévő területeket igyekszik maradéktalanul megszerezni és a maga módján hasznosítani, de a rekreációs feladatok biztosítását közel sem megfelelően szolgálja ki. Annak ellenére sem, hogy saját bevallásuk szerint is a turisztikai üzletág az egyedül jövedelmező számukra. Ezzel együtt, mint állam az államban, csupán egyetlen telefonnal döntenek száz és ezer hektárok sorsáról, mert hogy-hogynem elsőbbséget élveznek minden tekintetben és mindenkivel szemben.

Vadaskert védett területen

A Budakeszi Vadaspark fölötti pár száz hektáros elzárt rész, országos, kiemelt természetvédelmi státuszú terület, a Budai Tájvédelmi Körzet része. Ez egy vadaskert, a vadászati törvényben meghatározott kategóriájú terület, melynek lényege, hogy terület eltartóképességét meghaladó egyedszámban tartanak rajta - kerítés mögé bezárva - nagyvadakat (vadászati céllal). Vadaskert másutt is van a környéken, de fenntartásuk nem vet föl annyi problémát, mint védett területen, hiszen a vadak által okozott kár ritka, védett fajok élőhelyén, felbecsülhetetlen: pontosabban azt, hogy mekkora is ez a kár, kizárólag a károkozást fenntartó helyzet felszámolása után, a már rehabilitálódott élőhely megismerését követően lehetne megbecsülni (kb. ötven év múlva). A vadaskert pedig csak az egyik probléma, mert a teljesen természetellenes erdőgazdálkodás az egykorú és egynemű erdők fenntartásával szintén súlyos természetvédelmi kárt okoz.

Minden szükséges engedély? 

Amikor pár éve a Pilisi Parkerdőgazdaság bobpálya létesítését kezdeményezte a Vadaspark előtti réten, azt az információt adták a lakosságnak, hogy minden szükséges engedélyt beszereztek (bobpálya Budakeszire). Vélhetően ez a helyzet a vadaskerttel kapcsolatban is és az összes szakhatóságtól rendelkeznek engedéllyel arra, hogy a vadaskertet fenntartsák a védett területen. Noha a bobpálya kapcsán a dolog nem jött össze, mert mégiscsak furcsa engedélyek lehettek azok, amelyek védett növényeket engedtek elpusztítani, többszörösen védett területen, a vadaskert vígan működik - retorziók (visszamenőleges pénzbírság, felelősök megbüntetése, följelentések, bírósági hercehurca ésatöbbi) nélkül.

Szakhatóságok felelőssége

Elkerülhetetlenül fölmerül a szakhatóságok felelőssége is. Azok az engedélyek, amelyeknek birtokában a Pilisi Parkerdő üzemszerűen sérti a természetvédelmi törvényt, fölvetik a véleményező DINPI és a hatósági engedélyt kiadó, éppen illetékes kormányhivatal felelősségét is. Lehetetlen elképzelni, hogy a védett értékek oltalma érdekében a Nemzeti Park ne tenne lépéseket annak láttán, ha azok sérülnek! Pedig egészen pontosan ez történik. Már amennyiben nem magánszemélyekről van szó.

... van az a pénz ...

A magánszemélyek jóhiszemű természetvédelmi jellegű kezdeményezéseit merev elutasítással kezelő hivatalok készséges engedékenységet mutatnak bizonyos helyekről érkező megkereséseket illetően. Alátámasztva ezzel azt a polgári gyanút, hogy bizony van az a pénz amiért meg lehet sérteni a törvényt és van az a hatalmi fenyegetés, amivel még ezt a pénzt is ki lehet váltani. A természetvédelem innentől nem is egyéb, mint a korrupció fenntartására szolgáló intézmény. 

Gyepek nem sérülhetnek

Hogyan kapott Baumgartner Antal engedélyt a ranch-ek megépítésére? A Nemzeti Park információja szerint, a telek átminősítésre kijelölt részei, melyek egyenként 2000 m2 alapterületűek, olyan területen kerültek kijelölésre, ahol természeti érték alig-alig fordul elő (sic!), továbbá, a természeti értékek zöme nincs közvetlen veszélyben, csak a fokozottan védett magyar tarsza érintett valamelyest (sic!). Van egy szinte reményt adó része is a DINPI javaslatának: kizárólag a 2000 m2-es területeken folyhat bárminemű építkezés és a körülöttük lévő gyepek nem sérülhetnek. Logikusnak tűnhet föltenni a kérdést, hogy egy megfelelően befolyásos magánember vagy társaság, már megengedhet magának néhány védett növényt elpusztítani, veszélyeztetni, fokozottan védett állatfaj élőhelyének részét elpusztítani. Kerestük a törvényben, de nem találtuk ennek megengedő eseteit - vélhetően ez sem törvényes tehát.

Képzeljük el, hogy mit jelent ez a gyakorlatban! Ha a gyepek nem sérülhetnek, akkor nem lesz teherforgalom, mert a gyepeken át teherautó nem közlekedhet. Nem fognak építési anyagot, hulladékot lerakni sehol, hiszen az építési területen az építkezést akadályozná, a gyepek pedig nem sérülhetnek. Mi több, semmilyen közművet sem fognak kapni ezek a ranch-ek, hiszen mindennemű közművet még csak ezután fognak kiépíteni és lehetetlen volna ezt a gyepek sérülése nélkül megtenni. Tehát a ranchek nem fognak megépülni? 

Képviselőtestület asszisztenciája

Az építkezéshez szükséges területek jelenleg mezőgazdasági besorolásúak, ezek átminősítéséhez Baumgartner úr a Budakeszi képviselőtestület asszisztenciáját kérte. A következőképpen fordult a képviselőkhöz, hogy számukra a döntéshozatal során minél pontosabb tájékoztatást adjon:

"A nyolc kijelölt helyszínen mezőgazdasági termeléssel összefüggésben 1-1 lakóépület + kiszolgálóépület kerülne kialakításra, maximum épületenként két lakással és bruttó 1190 m2 alapterülettel. A fejlesztés nem lakópark építését célozza, nem jár közlekedési többlet teherrel, nem vesz igénybe önkormányzati forrást és nem sért természetvédelmi szempontokat".

A kérdés az, hogy milyen mezőgazdasági tevékenység lesz, ami nem sérti a gyepeket, hogyan fognak közlekedni az ott mezőgazdasági tevékenységet folytatók és ha mindez megvalósul, hogyan lehet igaz egyúttal, hogy nem sérülnek természetvédelmi szempontok?

A törvény hatása

A természetvédelmi törvénnyel megtámogatva, a tulajdonos engedélyt szerez arra, hogy természetkárosítást kövessen el. A törvény hatása ugyanis ezesetben az, hogy még az egyes egyedeket sem képes megoltalmazni, hiszen nem védi meg az élőhelyüket.

Nem beszéltünk ugyanis arról, hogy Baumgartner tervei nem azzal sértik elsősorban a természetet, hogy pár kórót letipornak egy kaszálón, hanem azzal, hogy birtoka egy értékes élőhelyen fekszik, egy összefüggő ökológiai rendszer területén, amelyet jelenleg folytatott tevékenységével éppen úgy károsít, mint ahogyan az építkezésekkel is károsítani fog. Tehát a szakmai adatokat szolgáltató Nemzeti Park eleve hibás véleményt adott ki, amikor a gyepek sérthetetlenségét kikötötte - miközben lehetőségként engedélyezte az építkezést - és a mostani filmforgatást. 

Ez így nem lehetséges - és vélhetőleg ők is tudták. Ha pedig mindenáron ragaszkodunk a DINPI szemléletéhez, hogy egyes értékes fajokat értékük szerint és nem élőhelyükre vonatkozóan próbál megvédeni, akkor a szakhatóság felé kiadott információik hamisak is: a fokozottan védett gyurgyalag nem kerül bennük említésre, mintha a DINPI munkatársai nem volnának tisztában azzal, hogy milyen területről is van szó pontosan.

Természeti értékvédelem

Fenntartható természetvédelem?

A természetvédelemnek vagy a környezetvédelemnek nem az a célja, hogy megakadályozza az erőforrások vagy a nyelők használatát. A fő cél mindig az volt, - vagy legalábbis annak kellett volna lennie - hogy érvényre juttassunk olyan szempontokat, amelyek olyan fontosak, hogy egy-egy esetben akár gazdasági szempontokat is felülírhatnak.

A természetvédők és a gazdasági szereplők közötti kapcsolat nélkül - abban a kibékíthetetlen ellentétben ahogyan jelenleg áll - a dolog tarthatatlan.

Ebben a működésképtelen rendszerben, ahol a természetvédelmet csak a korrupció eszközének tekintik, nem a hazug és félrevezető "fenntartható fejlődés" bevezetése a feladat (mert ez egyrészt nem lehet cél, hiszen ilyesmi nem létezhet).

A lényeg a fenntartható természetvédelem volna. A valósággá váltható és élő természetvédelem lényege, hogy mindenkit érdekeltté kell tenni ahhoz, hogy működhessen. Ez az alapelv.

Az Álomvölgyben lévő telek sorsa példaértékű.

Álomvölgy: az állatorvosi ló esete

A demján-féle golfpálya project (ami tökéletes ökokatasztrófa lett volna) meghiúsult, mert a természetvédők pert indítottak. Ugyanakkor az élőhely nem maradt háborítatlan. A bírósági győzelem nem óvta meg a védett állatfajt a telken okozott károktól sem attól, hogy tulajdonosváltás miatt egy új ötlettel jöjjön ki valaki.

A golfpálya nem épült meg de a területen is súlyos károk keletkezetek az új tulajdonos pedig megint bepróbálkozik.

Vagyis a természeti érték nem került megóvásra és nincsen semmi, ami biztosítaná a jövőjét.

Természeti értékek védelméhez a terület tulajdonosának tevékeny részvétele szükséges. A természeti értékekhez illeszkedő területhasználat az egyetlen megoldás az értékek megóvására de egyúttal ez az a vezérelv is, ami követhető, kiszámítható a területhasználat szempontjából és elvárható egyúttal.

Rendszerszemlélet

A természeti értékek és a területhasználati lehetőségek összeegyeztetése egyszerű rendszerszemlélet, vagy szélesebb látókörű gondolkodás. Egyik fontos szempontja ennek az élőhelyek összetett védelme, vagyis teljes rendszerek megőrzése vagy például árterületek különleges használata.

A Bodzás árok mentén megmaradtak a történelmi területhasználati módszerek, megőrződött tehát ez a kultúrtáj, amelyet az ember soha nem épített be árvízi kitettsége miatt. Ezzel együtt megőrződött a Budai hegységre jellemző tagoltság, a mikroklímák, a nagy fokú mozaikosság, a biodiverzitás vagyis az az ökoszisztéma, amely olyan sok védett természeti értéket képes eltartani. Vagyis az a táji és ökológiai adottság, amelynek nagy részét a Budai hegység területén már elveszítettük a beépítésekkel vagy más hibás területhasználati megoldásokkal. Tegyük hozzá még, hogy szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amiért a Bodzás árok a madárvonulás során fontos szerepet tölt be az itt átvonuló nagy számú énekes madár vonulási stratégiájában ezért még a többi területhez képest is fontosnak számít.

Ha volna olyan tájhasználat, amelyet ehhez a sokféle szemponthoz illeszthetnénk, akkor azzal megóvhatnánk egyúttal ezt a sokszorosan értékes és teljességében megőrzésre érdemes területet.

A filmforgatás tenyészidőben és a lakóparképítés - mert a filmforgatás máshol is lebonyolítható és átütemezhető más időszakra, lakóparkot építeni pedig nem tanácsos árvízi területen - nem ilyen tájhasználat.