Mire megy a pénz?

Mire megy a pénz Budakeszin?

Gondoljunk bele, hogy mekkora bevétele van egy városnak a lakosság illetve mekkora a gazdasági résztvevők után! Ha a város sok bevételt akar, akkor növekednie kell - de ha a város lakóváros akar maradni, akkor ez a növekedés nem a köz érdeke. A fejlődés ekkor az egyesek érdeke.

Azt, hogy a város bevételei mire mennek el, nehéz követni, mert az ök nem számol el a lakosság felé. Az Uniós támogatással megvalósuló fejlesztések kizárólag a kiírt pályázatok tematikáját követik, tehát nem feltétlenül az fog létesülni, amire szükség lenne. A város vagyona nem a meglévő infrastruktúra felújítására vagy közterületek rendezésére, vagy más, minőségi változásokra fordítódnak.

Az önkormányzat telkeket vásárol belőle, iparterületek létesítésére - legalább is ezzel dicsekedett a polgármester a saját FB oldalán. 

A településfejlesztési hozzájárulásokat, amit a kasszába fizetnek az érdekeltek, mondhatni bizonyos meghatározott célra adják - de ez a cél megint csak az egyesek érdeke és itt lehetősége van az önkormányzatnak nemet mondani. Feltéve, ha van jövőképe. Vannak azonban olyan érdekek, amelyek a lakóvárosból iparvárost akarnak alakítani és ezeknek az érdekeknek a város nem mond ellent. 

A budakeszi önkormányzatnál szeretnek a "nyomás"-ra hivatkozni, amely kényszeríti őket a cselekvésre. De ez a nyomás a valóságban nem létezik. Semmi nem kényszeríti az ök-ot, hogy azt az utat járja, amit eddig és szembe menjen a közösség többségi érdekeivel és kiszolgálója legyen azoknak, akik többet fizetnek. A pénz útja azonban, innentől kezdve vélelmezhető: nem a köz szolgálatában kerül felhasználásra. 

Az egyén és a köz

Vesszőparipám, hogy a Budakeszi önkormányzatának nincsen jövőképe. Aki ide költözne és a szomszédoktól, ismerősöktől érdeklődik, nem fognak tudni olyan jövőbe mutató városfejlesztési tervet elmondani, ami alapján az új lakos tervezhetné itt tartózkodását esetleg letelepedését.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy a lakosok nagy része ellenezne egy új útépítésben megtestesülő városterjeszkedést. Miért? Mert Budakeszi lakosságának nagyobbik része (az ök várakozásaival ellentétben) nem közömbös a zöld területek megmaradása vagy eltűnése kérdésében. 

Az egyéni érdekek persze lehetnek eltérőek, de mégiscsak kitalálható az, hogy akik Budapestről egy kvázi vidéki helyre (amilyen Budakeszi is) költöznek, azok éppenséggel a nyugalmat keresik. 

Mi a jövőkép?

Amikor bemegy valaki az ök-ra, a falakon nagy transzparensek hirdetik, hogy Budakeszi megtelt. Sem a TSzT sem a HÉSz nem támogatja a további beépítéseket, de ezt még azelőtt közlik a leendő polgárral, hogy az beérne a hivatalba. 

Óriásplakát hirdeti a település határán. Ez a polgármester választáson induló jelöltek fő jelszava: "elég a beépítésekből"! Az önkormányzat meghirdeti új programját, amelyben a város bevételeit szolgáltatásokban, turisztikai ágazatban alapozza meg, ezért ilyen irányú fejlesztéseket eszközöl illetve támogat.

Polgári engedelmesség

A demokrácia lényege, hogy a politikusokat lehet váltani, mert számon kérhetőek. Amennyiben nem a köz érdekében cselekszenek, vagy nem követik a törvényeket. De leválthatóak akkor is, ha nem fogalmaznak meg egy kiszámítható jövőképet, hogyha emiatt, az itt lakók nem tudják tervezni az életüket. 

Valójában minden polgárnak, minden városban, minden országban részt kellene vennie a közügyekben - ez így lett kitalálva, így van értelme. Ha a lakosság közönyös, ha nem érdeklődik a közügyek iránt, akkor az egyéni érdekek fognak érvényesülni - akár a köz egyetértésével ellentétben, a nagy többség akaratával szembemenve is.

A természetvédők felelőssége

Különösen nagy a felelőssége azoknak, akik elkötelezettek a természet megóvása mellett. Nekik tudniuk kell, hogy az emberek bevonása nélkül minden igyekezetük hiábavaló. Ezért lehetetlen kompromisszumot kötniük olyan önkormányzattal vagy területkezelővel vagy területtulajdonossal, aki nem működik együtt. Budakeszi önkormányzata hozott rendeletet a védett területekről, ugyanakkor következetesen szembe megy ezekkel a rendeltekkel és arra játszik, hogy indirekt módon felszámolhassa a védett értékeket, melyek tervei útjában állnak. A természetvédők pedig beleegyezőleg asszisztálnak a dologhoz. Budakeszi önkormányzata szoros együttműködésben a környéki területkezelővel és a legnagyobb telektulajdonossal, a Pilisi Parkerdőgazdasággal, kéz a kézben lehetetlenítik el a lakossági kezdeményezéseket és szolgáltatásokat, mondván, hogy ezen a területen csak a PP Zrt-nek van joga bármit is vállalkozni.

Ilyen módon a lakosság számára nincsen kezdeményezési lehetőség, semmilyen formában nem tud érvényre jutni a természetmegőrzés, mert alávetett más érdekeknek - amire legjobb példa a budakeszi vadaspark körül található körbezárt terület: az egy vadaskert, ahol a terület eltartóképességét meghaladó egyedszámú vadat tartanak bezárva, vadászati céllal - igaz, hogy egy szigorúan védett területről van szó. 

Akadály vagy cél?

A PP Zrt számára a védettség az akadály, ami hátráltatja - a zöldturizmus számára a védettség (és a védett érték) megőrzése maga a cél. 

A budakeszi természetvédőknek folyamatosan kongatniuk kellene a vészharangot és állandóan számon kérniük az ök-tól, a védett területek megőrzésére tett intézkedések elmaradását. Ehelyelett kicsinyes játszmákba bonyolódnak, engedményeket tesznek, támogatják a helyi vezetést, ki tudja, milyen célt lebegtetve a távolban. 

Fenntartható természetvédelem

A hazai természetvédők nem tudják átlépni az árnyékukat. Azt képzelik, hogy a természeti értékek megóvása valamiféle szervezet feladata és kutya kötelessége. De Magyarországon nincsen ilyen szervezet. Sem a nemzeti parkok, sem az önkormányzatok, sem a területkezelők, sem az állam nem vállalja ezt a szerepet. Marad a civil érdekérvényesítés. Ez a helyzet ugyanakkor azt is jelenti, hogy anyagi forrásokat kell találni a természetmegőrzésre. Ilyen kezdeményezés a naturpark. 

Naturpark

A naturpark célja megőrizni azokat a természeti és kulturális értékeket, amelyek az ott élő emberek életéhez kötődnek. Az alapeszme lényege az emberek, a közösség, a többség nagyobb érdekének szem előtt tartása és az emberek bevonása ebbe a közösségbe. Az emberekre épülő gondolat önellátó rendszert képez és ennek a rendszernek az értékek megőrzése létfontosságú. Ez a közösség az egyetlen garancia arra, hogy természeti értékek fennmaradhassanak.

Turizmus - esély vagy probléma?

"Vannak, akik számára a dolgok problémák és vannak, akik számára a problémák maguk a dolgok"

Balázs Béla

Előretekintve

A 2016-os év végére láthatóan a kormányzat fókuszterébe került a turizmus - ami mindezidáig elhanyagolt és alulértékelt gazdasági szegmens volt. Ennek hátterében az állhat, hogy a turizmust és az erdészeti gazdálkodást egyazon kormányzati szereplő, az MFB Zrt. birtokolja (100% tulajdonjoggal a Magyar Turizmus Zrt és (pl.) a Pilisi Parkerdőgazdaság Zrt. tekintetében). Valahol, valaki úgy döntött, hogy a kettő együtt nem mehet - menjen az egyik, a másik meg éljen meg, ahogy tud. Persze ez feltételezés, de látva a valóságos helyzetet, különösen olyan összehasonlítások elvégzésével, hogy hogyan működik együtt erdészet, mezőgazdaság, természetvédelem és turizmus 

más országokban

nem lehetséges más magyarázat a magyarországi helyzetre, mint az, hogy valamiféle mesterséges irányítás következménye, mivel ilyen természetellenes megosztottság sehol máshol nincsen, ahol gazdasági megfontolások irányítják ezeket a gazdasági területeket. Lehet persze felhozni erre a hazai törvények hiányosságait, melyek nem, vagy rosszul szabályoznak idevágó fontos kérdéseket. De ettől még az az igazság, hogy természetvédelem és mezőgazdaság, vagy természetvédelem és erdőgazdálkodás vagy mindez együtt és még a turizmus is, csodálatosan megférnek egymás mellett például Angliában - pedig egy fejlett ipari országról van szó! Ami ebből budakeszire tartozik, illetve tulajdonképpen az összes környéki településre, az 

a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilis Parkerdőgazdaság tevékenysége.

Mindkét szervezet ellenérdekeket képvisel az önkormányzatokkal és a lakossággal szemben. Az önkormányzatok a korábbi tapasztalataik tükrében bele se fognak olyan ötletelésbe, aminek köze van a turizmusfejlesztéshez, mert nincs, vagy alig  akad olyan elképzelés ebben a témában, ami vagy egészében vagy alapvető részleteiben ne menne szembe ezzel a két gigaszervezettel. Mint azt ebben a blogban korábban bemutattam (A városfejlesztés zsákutcája), Budakeszi önkormányzata még az előremutató, megoldásokat kínáló és az egész közösség érdekét szolgáló terveket is elutasítja valamiféle nepotista, vagy korrupt érdek érvényesítése érdekében. Az érdekeltek közötti egyeztetés és a konfliktusok lezárása helyett, valamiféle vélelmezett előny jövőbeni lehetséges megszerzésének képzelt lehetősége miatt minden valóságos, gyakorlati és egyértelmű megoldást megakadályoz (márpedig Budakeszin nemigen vannak konfliktusmentes ügyek).

Ez az állapot azonban nem tartható! Az önkormányzatok érdeke a helyi turizmus fejlesztése volna - más forrás híján. A Parkerdőgazdaság feladata ugyanez lenne, de ezt a közfeladatot az 1980-as évek óta nem látta el (eltekintve a kezdeti évektől). Az azóta eltelt évek során éppen az idei év volt az, amikor újból változni látszott valami - ami közel 30 évnyi kihagyást jelent és ez elfogadhatatlan egy közpénzekkel gazdálkodó, közfeladat ellátására kötelezett szerv esetében.

Az önkormányzatok jövője

a turizmuson múlik és előbb-utóbb asztalhoz kell ülniük a helyileg érdekelt egyéb szervezetekkel és más tulajdonosokkal, hogy valamilyen elmozdulást kieszközöljenek. Valamikor el kell indulnia annak a folyamatnak, amely során a most hatóságként, gyakran erőszakosan föllépő, ám semmilyen hatósági jogosítvánnyal nem rendelkező erdőgazdaságot a helyére teszi, azt a hatalmat amit jelenlegi birtokol megvonja tőle és az önkormányzatok zöld-turisztikai fejlesztéseinek teret biztosít. Az általunk megismert erdészeti gazdálkodó, amellyel a környéken eddig kellett tárgyalni, jelenlegi formájában nem tárgyalópartner. 

Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az elmúlt évtizedek alatt nem történt semmilyen pozitív elmozdulás egy minőségi turizmus létrehozása érdekében, mert az ezt a gazdasági területet is kizárólag a magáénak tekintő Parkerdőgazdaság a lakossági (vagy önkormányzati) kezdeményezéseket megakadályozta (persze, hiszen szemben a fakitermeléssel, még ők maguk is ezt az ágazatot tartják a saját tevékenységei közül leginkább kifizetődőnek (Vadaspark)) - ugyanakkor mégsem hajlandó a fejlesztéseket megvalósítani - pedig a legtöbb terület a saját tulajdonában vagy kezelésében van!

A turizmus jövője

tehát jelenleg rossz kezekben van. A kormányzat számára ráfizetés a közfeladatot elhanyagoló és a nemzeti vagyont elherdáló erdőgazdaság kezében hagyni a turizmust. Az önkormányzatok önérdeke sokkal alkalmasabb gazdálkodóvá teszi őket - természetesen ezt a kérdést nem lehet az önkormányzatokra hagyni teljes egészében. A fejlesztéseknek szigorú környezeti kívánalmaknak kell megfelelniük, mivel a budapesti agglomerációban vagyunk, ahol ez különösen kritikus kérdés. Az önkormányzatok önkényes és törvénytelen területfoglalásai és a tulajdonosok szintén jogellenes területhasználatai éppen a turizmus élénkítésével együtt válnának könnyebben kezelhetőkké - a megfelelő keretek között.

Talán itt lenne az alkalom fölemlíteni a Normafa esetét, ha önkormányzat, erdészet, nemzeti park, tulajdonosok és civil lakosság együttműködéséről példát szeretnék felhozni. Azt szemlélteti, hogy mi mindent kellene összeegyeztetniük az érdekelteknek, a terület tulajdonosai, használói, a feladatok felelősei. Saját szempontjaik mellé be kell vezetniük a vagyonelemekkel való szakszerű gazdálkodás, a turizmus és a természetvédelem szempontjait is. A Normafa kapcsán született egyezségben, a korábbi területkezelő Pilis Parkerdőgazdaság, a tornyosuló problémák és az állandó konfliktusok megoldása helyett, lemondott területi tulajdonjogáról (ennek hátterében talán több is áll, mint a kellemetlen közfeladattól való mentesülés). Az önkormányzat kapott egy értékes területet, de vele együtt egy nagy gondot is a nyakába vett: mégis, ez talán jobb helyzetet eredményezett annyiban, hogy az érintettek köre eggyel csökkent, tehát a konfliktusok is kezelhetőbbé váltak.  Ilyen értelemben jó példa 

a Normafa rendezése

a távlati szempontok érvényesítésének fontosságára is. Ha a turizmusról szót ejtünk, akkor ez nem csak problémákat, de anyagi bevételeket is jelent. A turisztikai nyomás (különösen a János-hegy környékén) olyan nagy, hogy ezt a tehertételt nem csak csökkenteni, szabályozni kellene, de egyúttal bevételi forrásként kellene hasznosítani. A turisztikai nyomás kezeléséhez megfelelő léptékű fejlesztés - ami csupán járulékosan, de jelentős mértékben, valóságosan is csökkentené a Normafa terhelését - nem lehetséges az egész régió (Budaörs, Budakeszi és az érintett budapesti  kerületek)  fejlesztése nélkül: konfliktusmentes együttműködésre volna szükség a János-hegy környéke turisztikai potenciáljának kiaknázása illetve a turisztikai igény kielégítése érdekében. Sőt: ha azt nézzük, hogy honnan ered ez a turisztikai igény és mi ennek a tehertételnek a forrása, akkor nem nehéz kitalálni, hogy Budapest agglomerációjának teljes területe, illetve az összes fővárosi kerület és környéki település egyformán érintett ebben a kérdésben (eredetileg a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság  éppen ennek a problémának ilyen agglomeráció-léptékű megoldására született meg, éppen ennek a közfeladatnak, az erdők rekreációs szerepének fejlesztésére)!

Arról, hogy micsoda lehetőséget hagyott (és folyamatosan hagy) ki a Parkerdőgazdaság, illetve micsoda lehetőséget szalasztanak el az önkormányzatok érdemes a szakember véleményét meghallgatni: Szakember a turizmusról

Semmi sincsen ingyen

A budakeszi városvezetés ünnepelteti városfejlesztésnek csúfolt beruházási kezdeményezését, ami voltaképpen a pénzkidobás magasiskolája. Az "Uniós források elköltése mindenáron" nem feltétlenül pozitív politika.

Mit akar a budakeszi önkormányzat?

A Káposztás (060-as tábla) mezőgazdasági területének átminősítését, spontán településfejlesztéssel belterületté alakítását, azt a kb. 100 millió forintot amit a tulajdonosok befizetnek, egy utat, egy politikus renoméjának megőrzését - ennyit ér a helyi oltalom alatt álló Bodzás árok a városvezetésnek.

Biztosítás árvíz okozta kár ellen a budakeszi kárpótlási telkeknek

Nézzük meg, mire mennek a telektulajdonosok a Bodzás árok melletti telkeikkel, melyek átminősítéséért még pénzt is fizettek az önkormányzatnak (a Dr. Csutoráné dr. Győry Ottilia vezette önkormányzatnak): árvízveszélyes területre építkezni még a biztosító szerint sem megfontolt érdek.

Aki nem hiszi, próbáljon árvízkárra biztosítást kötni egy olyan ingatlanra, ami ilyen területen fekszik!

Budakeszi mérleg: 2011

2011-ben még abban reménykedtünk, hogy véget ér, ami évtizedek óta zajlott Budakeszin, és az új önkormányzat majd többet fog tenni a városért és lakóiért, minthogy csak spekulál és ügyeskedik és semmin sem változtat, csak az adósság mértékén, azon is növekvő irányban.