Mire megy a pénz?

Mire megy a pénz Budakeszin?

Gondoljunk bele, hogy mekkora bevétele van egy városnak a lakosság illetve mekkora a gazdasági résztvevők után! Ha a város sok bevételt akar, akkor növekednie kell - de ha a város lakóváros akar maradni, akkor ez a növekedés nem a köz érdeke. A fejlődés ekkor az egyesek érdeke.

Azt, hogy a város bevételei mire mennek el, nehéz követni, mert az ök nem számol el a lakosság felé. Az Uniós támogatással megvalósuló fejlesztések kizárólag a kiírt pályázatok tematikáját követik, tehát nem feltétlenül az fog létesülni, amire szükség lenne. A város vagyona nem a meglévő infrastruktúra felújítására vagy közterületek rendezésére, vagy más, minőségi változásokra fordítódnak.

Az önkormányzat telkeket vásárol belőle, iparterületek létesítésére - legalább is ezzel dicsekedett a polgármester a saját FB oldalán. 

A településfejlesztési hozzájárulásokat, amit a kasszába fizetnek az érdekeltek, mondhatni bizonyos meghatározott célra adják - de ez a cél megint csak az egyesek érdeke és itt lehetősége van az önkormányzatnak nemet mondani. Feltéve, ha van jövőképe. Vannak azonban olyan érdekek, amelyek a lakóvárosból iparvárost akarnak alakítani és ezeknek az érdekeknek a város nem mond ellent. 

A budakeszi önkormányzatnál szeretnek a "nyomás"-ra hivatkozni, amely kényszeríti őket a cselekvésre. De ez a nyomás a valóságban nem létezik. Semmi nem kényszeríti az ök-ot, hogy azt az utat járja, amit eddig és szembe menjen a közösség többségi érdekeivel és kiszolgálója legyen azoknak, akik többet fizetnek. A pénz útja azonban, innentől kezdve vélelmezhető: nem a köz szolgálatában kerül felhasználásra. 

Az egyén és a köz

Vesszőparipám, hogy a Budakeszi önkormányzatának nincsen jövőképe. Aki ide költözne és a szomszédoktól, ismerősöktől érdeklődik, nem fognak tudni olyan jövőbe mutató városfejlesztési tervet elmondani, ami alapján az új lakos tervezhetné itt tartózkodását esetleg letelepedését.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy a lakosok nagy része ellenezne egy új útépítésben megtestesülő városterjeszkedést. Miért? Mert Budakeszi lakosságának nagyobbik része (az ök várakozásaival ellentétben) nem közömbös a zöld területek megmaradása vagy eltűnése kérdésében. 

Az egyéni érdekek persze lehetnek eltérőek, de mégiscsak kitalálható az, hogy akik Budapestről egy kvázi vidéki helyre (amilyen Budakeszi is) költöznek, azok éppenséggel a nyugalmat keresik. 

Mi a jövőkép?

Amikor bemegy valaki az ök-ra, a falakon nagy transzparensek hirdetik, hogy Budakeszi megtelt. Sem a TSzT sem a HÉSz nem támogatja a további beépítéseket, de ezt még azelőtt közlik a leendő polgárral, hogy az beérne a hivatalba. 

Óriásplakát hirdeti a település határán. Ez a polgármester választáson induló jelöltek fő jelszava: "elég a beépítésekből"! Az önkormányzat meghirdeti új programját, amelyben a város bevételeit szolgáltatásokban, turisztikai ágazatban alapozza meg, ezért ilyen irányú fejlesztéseket eszközöl illetve támogat.

Polgári engedelmesség

A demokrácia lényege, hogy a politikusokat lehet váltani, mert számon kérhetőek. Amennyiben nem a köz érdekében cselekszenek, vagy nem követik a törvényeket. De leválthatóak akkor is, ha nem fogalmaznak meg egy kiszámítható jövőképet, hogyha emiatt, az itt lakók nem tudják tervezni az életüket. 

Valójában minden polgárnak, minden városban, minden országban részt kellene vennie a közügyekben - ez így lett kitalálva, így van értelme. Ha a lakosság közönyös, ha nem érdeklődik a közügyek iránt, akkor az egyéni érdekek fognak érvényesülni - akár a köz egyetértésével ellentétben, a nagy többség akaratával szembemenve is.

A természetvédők felelőssége

Különösen nagy a felelőssége azoknak, akik elkötelezettek a természet megóvása mellett. Nekik tudniuk kell, hogy az emberek bevonása nélkül minden igyekezetük hiábavaló. Ezért lehetetlen kompromisszumot kötniük olyan önkormányzattal vagy területkezelővel vagy területtulajdonossal, aki nem működik együtt. Budakeszi önkormányzata hozott rendeletet a védett területekről, ugyanakkor következetesen szembe megy ezekkel a rendeltekkel és arra játszik, hogy indirekt módon felszámolhassa a védett értékeket, melyek tervei útjában állnak. A természetvédők pedig beleegyezőleg asszisztálnak a dologhoz. Budakeszi önkormányzata szoros együttműködésben a környéki területkezelővel és a legnagyobb telektulajdonossal, a Pilisi Parkerdőgazdasággal, kéz a kézben lehetetlenítik el a lakossági kezdeményezéseket és szolgáltatásokat, mondván, hogy ezen a területen csak a PP Zrt-nek van joga bármit is vállalkozni.

Ilyen módon a lakosság számára nincsen kezdeményezési lehetőség, semmilyen formában nem tud érvényre jutni a természetmegőrzés, mert alávetett más érdekeknek - amire legjobb példa a budakeszi vadaspark körül található körbezárt terület: az egy vadaskert, ahol a terület eltartóképességét meghaladó egyedszámú vadat tartanak bezárva, vadászati céllal - igaz, hogy egy szigorúan védett területről van szó. 

Akadály vagy cél?

A PP Zrt számára a védettség az akadály, ami hátráltatja - a zöldturizmus számára a védettség (és a védett érték) megőrzése maga a cél. 

A budakeszi természetvédőknek folyamatosan kongatniuk kellene a vészharangot és állandóan számon kérniük az ök-tól, a védett területek megőrzésére tett intézkedések elmaradását. Ehelyelett kicsinyes játszmákba bonyolódnak, engedményeket tesznek, támogatják a helyi vezetést, ki tudja, milyen célt lebegtetve a távolban. 

Fenntartható természetvédelem

A hazai természetvédők nem tudják átlépni az árnyékukat. Azt képzelik, hogy a természeti értékek megóvása valamiféle szervezet feladata és kutya kötelessége. De Magyarországon nincsen ilyen szervezet. Sem a nemzeti parkok, sem az önkormányzatok, sem a területkezelők, sem az állam nem vállalja ezt a szerepet. Marad a civil érdekérvényesítés. Ez a helyzet ugyanakkor azt is jelenti, hogy anyagi forrásokat kell találni a természetmegőrzésre. Ilyen kezdeményezés a naturpark. 

Naturpark

A naturpark célja megőrizni azokat a természeti és kulturális értékeket, amelyek az ott élő emberek életéhez kötődnek. Az alapeszme lényege az emberek, a közösség, a többség nagyobb érdekének szem előtt tartása és az emberek bevonása ebbe a közösségbe. Az emberekre épülő gondolat önellátó rendszert képez és ennek a rendszernek az értékek megőrzése létfontosságú. Ez a közösség az egyetlen garancia arra, hogy természeti értékek fennmaradhassanak.

Fenntartható természetvédelem

 "Természetvédelem - a fejlődés ellen?" - Mezei Mária válaszol

Sokszor merül föl ez a kérdés, mintha két ellentétes dologról lenne szó.

Pedig ez a legkevésbé sem igaz - egyik oldalról sem: sem a természeti értékek megőrzése, sem az emberi élet minőségének megőrzése szempontjából. Erre számtalan példával szolgálhatunk a Világ minden pontjáról. Nem Magyarországon lévő nemzeti parkok eredetileg olyan természeti értékek megőrzésére létesültek, amelyek ma nem léteznének már, ha nem óvták volna meg őket ilyen módon: mint John Muir kezdeményezése, amely megóvta a mamutfenyők megmaradt ősöreg példányait korának emberi ostobaságától és mohóságától.

John Muir természetvédelmi aktivista, polihisztor, gondolkodó

John Muir és president Roosevelt

A politika szerepe

Az eltelt időben  bebizonyosodott, hogy a természetes élőhelyek megőrzése létfontosságú az emberi faj fennmaradása szempontjából, ugyanakkor és éppen emiatt lehetetlen az emberi közösségek bevonása nélkül: ami sok esetben azt is jelenti, hogy lehetetlen politikusoktól vagy intézményektől várni a cselekvést.

Gazdasági vagy politikai szereplők ellenérdekeit leküzdő közösségek állnak ki a természet megőrzéséért amikor ráébrednek, hogy saját jólétük érdekében ezt kell cselekedniük. Ilyen magánkezdeményezések is elterjedt megoldások, amelyek követhető példát jelentenek.  

Wangari Maathai Nobel-díjas polgárjogi aktivista,
a modern természetvédelem eszméjének megtestesítője

Állatkertek, füvészkertek, parkok, bemutatóhelyek - mint genetikai Noé-bárkái

Önfenntartó természetmegőrzés? Ha valakinek kételyei lennének, hogy természetvédelem lehet-e képes önmagát fenntartani, akkor látogasson el a London szívében működő egyik ilyen intézménybe, a London Wetland Centre-be.

Sir Peter Scott-tól ered a genetikai szintű megőrzés gondolata, amelyet nem csupán a szabad természetben lehetséges megvalósítani, hanem voltaképpen adva vannak hozzá a feltételek a füvész- és állatkertekben is. Talán nem meglepő, hogy Sir Peter Scott ugyanaz az ember, aki a Wetland Center ötletét megálmodta.

Wetland Centre - London térképén

A London Wetland Centre madártávlatból

Sir Peter Scott vadludak társaságában

 Budakeszi - az élhető természetvédelem zarándokhelye...

...lehetne.

Aki nem tette még meg, látogasson el Mezei Mária művésznő Budakeszin álló házába. Érdemes ezt azoknak is megtenniük, akik első hallásra ezt nem tartják vonzó időtöltésnek mert inkább a természetrajz iránt érdeklődnek és szeretnek sétálni az erdőben, esetleg maguk sem tudják, miért, de jobban érzik magukat ha madárdalt hallanak, szél suhogását, patak csobogását.

De főleg azok, akik magukat természetvédőnek tekintik...

Mennyit ér a természet?

A Natúrparkok vagy akár a Wetland Center-ek egyformán bizonyítják azt, hogy financiálisan fenntartható természetvédelem igenis létezik. Egyszerűen ez szemlélet kérdése. Miért ne volna lehetséges turisztikai bevételekből finanszírozni nagy kiterjedésű területek megőrzését is akár? Szemlélet kérdése! 

Szenvedély és feladat

Természetvédők, természetszerető emberek menjenek el Mezei Mária házába, menjenek el mégiscsak oda: a művésznő egykori nyári lak gyanánt használt házának szalonjába.

Antik bútorok, antik csillár és perzsa szőnyeg - egy polgári jólét minden kellékével és kényelmével berendezett házat fognak találni. Egyetlen kivétellel. A művésznő messze megelőzte korát, kora szemléletét és mindenkinél előbb megvalósította a természetmegőrzésnek azt a módját, amelyet mi, manapság csak próbálgatunk egyáltalán ésszel fölérni - nem nagy sikerrel. 

Akit nem ragad magával ennek a szalonnak az üzenete, az inkább nyisson vasboltot, minthogy a természet megőrzésébe beleszólna.

Polgári fecskelak

A ház ablakát a tavasz közeledtével a művésznő utasítására kinyitották és nyitva tartották egészen a nyár végéig, hogy a fecskék, melyek a csillár fölött építettek fészket, gondozhassák az utódaikat. 

a csillár fölött, a kis sárkupac - az egy fecskefészek

Budakeszi az állatorvosi ló

Amikor 1980-ban Schmidt Egon ornithológus, publicista közbenjárására a budakeszi tanács védetté nyilvánította a Bodzás-árok és a Nádas-tó területét, talán még Ő maga sem tudta fölmérni ennek a vívmánynak a jelentőségét. Ismerve az azóta elszállt idők történetét ezeknek a területeknek a hányattatásaiban, ma már látható, hogy egyik terület sem létezne, ha Schmidt Egon nem harcolja ki oltalmukat. Az agglomerációs önkormányzatokhoz hasonlóan Budakeszi vezetése sem képes meglátni a természeti értékekben rejlő lehetőséget. Budakeszi hozza a sematikus hibákat és nem tudja kiharcolni saját érdekeit a településeken élősködő és fojtogatóan minden kezdeményezést ellehetetlenítő környéki területkezelővel vagy a telektulajdonosokkal szemben.

Schmidt Egon dedikál

Nagyon egyszerű!

Azzal kezdtem ezt az írásomat, hogy a természetvédelem nem a fejlődés gátló tényezője és megfordítva: a fejlődés sem ellentétes a természet megőrzésével. Hoztam rá számtalan példát, utána is lehet járni annak, akinek mindez nem volt elég.

De mi köze ennek Budakeszihez?

A Nádas-tó megőrzésének egyetlen gyakorlati beavatkozás a kulcsa, ez pedig a természetes vízutánpótlás segítése. Nem Balaton fog megjelenni Budakeszi határában, hanem egy - vélhetően időszakosan elöntött  - vizes élőhely. Ennek érdekében alig kell tenni valamit is. Minimális földmunkával a tó eredeti medrébe hordott töltőanyagot ki lehet annyira szedni, gátként felhasználni, illetve a tómedret a környéki vizesárkokkal úgy össze lehet kötni, hogy egy mélyedés keletkezzen, amely a felszíni illetve felszín alatti vizek gyűjtője, olyan módon, hogy a környék vegetációjának fennmaradását biztosítsa ezáltal az élőhely az elvárt állatfajok számára  megfeleljen. 

Nem lesz a Nádas-tóból Wetland Center, sem Kew Gardens, sem Secoia Nemzeti Park - de egy élőhely, amit mi mentettünk meg az utókornak.

Ennyi!
(a Nádas-tó vizionált képe a mederbe visszairányított vízzel /Dukay/)

Minek?

Minek kell egy értékes, unikális természeti képződményt megőrizni?

Egyfelől azért, mert létesíteni nem vagyunk képesek ilyesmit, ha egyszer botor módon elpusztítottuk. Másfelől azért, mert ilyen természeti különlegességek lehetőséget adnak arra, hogy egy jövőképet valósítsunk meg a város számára: olyan jövőképet, amiben a város fő bevételi forrása, szolgáltatásai, hosszú távú programja a természeti értékek köré épülnek, azok megőrzésére alapoznak.

Anna posztja

Szilágyi-Nagy Anna írása a Husszúréti patakról.

Már megint egy közjáték - egy polgár a partvonalról

 Azt veszem észre lépten-nyomon, hogy lakóhelyük ügyeit nagyjából sem figyelemmel kísérő emberek nagy hangon kritizálnak olyanokat, akik elő-előásnak fontos közügyeket, nem hagynak szó nélkül dolgokat, vagy nem engedik, hogy elsikkadjanak fontos kérdések - jobbára nagyobb volumenűek annál, minthogy miért nem csinálják meg a járdát az ő kapujuk előtt (azt rendszerint saját maguk megoldják). 

A közügyeket hánytorgatók ellen kikelők felháborodott, ám legkevésbé sem tájékozott és rendszerint teljesen kibichelyzetből jövő véleményeinek egyetlen tartalmi eleme a "jó polgármesterünk ne bántsátok!" fenyegetése (vagy könyörgése - mikor melyik). Mintha a polgár azzal, hogy a választáskor egyáltalán nem kompetens szavazatát leadta,utólag próbálná megvédeni a döntését.

Az önkormányzat nem szereti a kritikát - minél jogosabb, annál kevésbé? Ráismersz a lakóhelyed szerinti önkormányzatra? Akkor intézd úgy, hogy leváltásra kerüljön! Mit mondasz? Téged ez nem érdekel? Akkor minek hőbörögsz? Ja, nem nem érdekel, hanem szeretnél te is a húsosfazék mellé kerülni? Ja, és mindegy neked, hogy ki lesz a polgármester, mert úgy sem ismered? Értem. Ez mindent megmagyaráz! 

A magát fényező önkormányzat saját sikereként állít be civil kezdeményezéseket és eredményeket. Miért lenne az önkormányzat sikere az, hogyha valamit a lakosok maguk visznek véghez? De jobbat mondok: legtöbbször a lakosok megkérdezése nélkül "fejlesztenek" - hogy lehet ez egy önkormányzat sikere? Nem úgy kellene működnie az önkormányzatiságnak, hogy az önkormányzat a választók érdekében cselekszik, nem pedig titokban, esetleg a lakosok érdekei ellen, vagy megkérdezésük nélkül? 

Tehát az önkormányzat sikere, mint kategória, nem is létezhetne! 

A jó gazda

Nehéz elképzelni olyan földművelő, állattartó, erdőgazda gazdálkodót, aki abból találna pénzt szerezni, hogy földjét adja el. Ha mégis megtörténik, annak nyilvánvaló oka, hogy addigi életvitelét föladja - valami másért.

A hiánygazdálkodás

nem valamiféle mutatvány, amivel el lehet kápráztatni a nagyérdeműt, mert nincs belőle bevétel, amit a nézők kifizetnek érte. Alapvető, hogy egy ilyen állapotot minden egyebet megelőző sürgősséggel kell kezelni. Egy jó gazdálkodó számára ez elsődleges cél. Ha mindez nem városi léptékben zajlik, hanem arról van szó, hogy eltékozoljuk-e a saját családunk ingatlanvagyonát, vagy inkább megtartva azt, hasznosítsuk, nincsen olyan, aki az eladásra voksolna, ameddig bármilyen más megoldás (például a bérbe adás) szóbajöhet.

Ennek ellenére, Budakeszin évek óta zajlik a város vagyonának elherdálása. A városvezetés nem invesztál a profittal kecsegtető turizmusba annak ellenére sem, hogy ez az egyetlen lehetséges bevételi forrás (hacsak nem követjük a Budakeszin irigyelt és gyűlölt Budaörs példáját) ráadásul

budakeszi régi hagyománya.

A vendéglátás és a budapesti turisták kényeztetése, Budakeszi vendéglőinek békebeli hagyománya, amit felszámolt a kommunizmus időszaka. Ha vissza akarná állítani valaki a polgári Budakeszi prosperáló életét, akkor ezt a természetes adottságot, a turizmus kínálta üzleti lehetőséget kellene fejlesztenie. Ez még csak nem is új gondolat: sok egyéb mellett régi bölcsesség, amit a régiek hagytak hátra nekünk. Ehelyett a város az összes meglévő ingatlanját eladja, hogy itt-ott keletkezett költségvetési hiányokat ideig-óráig (de inkább csak percekre) kipótoljon: a rossz gazda módjára. Ugyanezt tette Budaörs is, ahol jelenleg turisztikai fejlesztésről már nem álmodhatnak, még a falunapot is a főutcán tartják, mert nincs egy virágcserépnyi szabad terület sem.

Mondhatná erre valaki, hogy a városvezetés évtizedek óta görgeti

a korábbi városvezetésektől megörökölt

gazdasági problémákat, mert a város kényszerpályán van. De ez egyáltalán nem igaz. Az sokkal inkább helytálló, hogy a városvezetés egy-az-egyben követi elődei gyakorlatát, még annak ellenére is, hogy jelenleg sokkal jobb financiális helyzetben van, a központi támogatások, pályázati pénzek miatt, mint korábban volt.

De ne beszéljünk csak a levegőbe, hanem bizonyítsuk is állításunkat!
Volt egy megbeszélés a jelenlegi városvezetéssel a Nádas tó területéről (amellyel a város nem rendelkezik és amely véletlenül nem is a Pilisi Parkerdőgazdaság tulajdona). Vagyis olyan terület, amelynek a megszerzésével a város létrehozhatna egy budakeszi turisztikai desztinációt, ha akarna. Minden adva van! Ott vannak a mamutfenyők, a város telkén, mellette a Nádas tó: mi kell még?

A megbeszélés tárgya

az volt, hogy amennyiben a civil szervezet, amely az ügyet fölkarolta, megszerzi a terület használati jogát, akkor az önkormányzat a nevét adja a dologhoz (civil szervezet nem rendelkezhet földterület fölött). Minden feladatot a civil szervezet lát el és vállal, úgyszintén minden költséget és utánajárást is.

Tálcán kínált lehetőség

volt ez, amellyel az önkormányzat végre olyasmiben tudott volna előrelépni, amit évtizedek óta nem tehetett meg. A területtel kapcsolatban ugyanis volt valaki, aki használati jogot jelentett be - az önkormányzatnál (akinek semmi köze a dologhoz, hiszen nem tulajdonosa a földterületnek) és a tulajdonosnál. Az önkormányzat (ismeretlen okból) nem akart szembemenni az igénylővel. Miért nem? A civil szervezet utánajárt a dolognak és közvetlenül a terület tulajdonosával tárgyalt, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel. Nem tárgya ennek a posztnak, ahogyan nagymamám mondta mindig mesélés közben: "elég az hozzá", hogy a tulajdonos a használati igényt évek óta elutasította, vagyis a Viking Executive Golf-nak (mert róluk van szó) semmilyen jogalapja nincsen, nem is volt a terület használatára. Mi több: az MNV Zrt elvi beleegyezését adta, hogy amennyiben az önkormányzat hajlandó rá, akkor a civil szervezettel létrehozott konzorciumnak a területet turisztikai használat céljára, illetve a szükséges természetvédelmi feladatok elvégzése mellett, átadják!

Mit lehetne mondani erre? Egy évtizedek óta húzódó,

megoldhatatlannak mondott probléma

végre megoldásra kerül, az egész város javára, minden Budakeszi polgár érdekében és még ráadásul olyan módon, ami felvirágoztatni segít a Budakeszi egyetlen reményét jelentő turizmust - mindezt a legkisebb tehertétel nélkül, vagyis úgy, hogy nem lehet már a megvalósulás útjába semmilyen kifogást sem állítani. Egy valóban bajban lévő önkormányzat, melynek a vezetője előremutató megoldásokat keres, ilyen esélyt nem szalasztana el!

Miért nem valósult meg akkor az a turisztikai attrakció, ami akkor már kész tervként a civil szervezetnél megvolt? Mert polgármester asszony nemet mondott a konzorciumi együttműködésre. Minden különösebb megfontolás és indoklás nélkül, minden képviselői testületi tárgyalás vagy lakossági egyeztetés nélkül. Pedig semmi sem kényszerítette erre: sem gazdasági, sem egyéb megfontolás. Még a financiális kérdés is megoldott volt, mivel a kezdeményezést Budaörs anyagilag támogatta volna, ha és amennyiben Budakeszi ezt kezdeményezné. 

Budakeszi polgármestere nemet mondott. 

Volna rá hely, lehetőség, csak éppen nem kér belőle polgármester asszony. Ez már nem nevezhető egyedi esetnek: a kérdés csak az, hogy ha nem a városét, akkor milyen érdeket szolgál a város vezetője?

Igen: lehet azon vitatkozni, hogy mi jó a városnak, vagy mi lenne előremutató és valóban sikeres dolog, ami segítene az évek óta görgetett problémák végleges megoldásában, de azon nem lehet vitatkozni, hogy meg kell-e ragadni egy olyan lehetőséget, amit az állítólag fuldokló, kényszerpályán lévő, nehézségekkel küzdő városvezetésnek, mentőöv gyanánt odadobnak!

Amennyiben igaz, hogy a város nehéz helyzetben van

és ez nem csak kifogás,

amivel le akarják szerelni a városért tenni igyekvő embereket, akkor lehetetlen, hogy egy felelősségét komolyan vevő, körültekintően cselekvő és tervező, a közösség egészének érdekeit szem előtt tartó vezető ilyen lehetőségeket ne használjon ki!

A kőkemény, kérlelhetetlen gazdasági körülmények nyilvánvalóan kényszerítő erejűek, éppen emiatt lehetetlen, hogy a város vezetője ne kizárólag a város érdekeit, a közösség nagyobb részének érdekeit tartsa szem előtt és ami végképp megengedhetetlen, az a halogatás és a jövőkép, a lehetőségekbe vetett hit hiányának luxusa. 

Turizmus - esély vagy probléma?

"Vannak, akik számára a dolgok problémák és vannak, akik számára a problémák maguk a dolgok"

Balázs Béla

Előretekintve

A 2016-os év végére láthatóan a kormányzat fókuszterébe került a turizmus - ami mindezidáig elhanyagolt és alulértékelt gazdasági szegmens volt. Ennek hátterében az állhat, hogy a turizmust és az erdészeti gazdálkodást egyazon kormányzati szereplő, az MFB Zrt. birtokolja (100% tulajdonjoggal a Magyar Turizmus Zrt és (pl.) a Pilisi Parkerdőgazdaság Zrt. tekintetében). Valahol, valaki úgy döntött, hogy a kettő együtt nem mehet - menjen az egyik, a másik meg éljen meg, ahogy tud. Persze ez feltételezés, de látva a valóságos helyzetet, különösen olyan összehasonlítások elvégzésével, hogy hogyan működik együtt erdészet, mezőgazdaság, természetvédelem és turizmus 

más országokban

nem lehetséges más magyarázat a magyarországi helyzetre, mint az, hogy valamiféle mesterséges irányítás következménye, mivel ilyen természetellenes megosztottság sehol máshol nincsen, ahol gazdasági megfontolások irányítják ezeket a gazdasági területeket. Lehet persze felhozni erre a hazai törvények hiányosságait, melyek nem, vagy rosszul szabályoznak idevágó fontos kérdéseket. De ettől még az az igazság, hogy természetvédelem és mezőgazdaság, vagy természetvédelem és erdőgazdálkodás vagy mindez együtt és még a turizmus is, csodálatosan megférnek egymás mellett például Angliában - pedig egy fejlett ipari országról van szó! Ami ebből budakeszire tartozik, illetve tulajdonképpen az összes környéki településre, az 

a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Pilis Parkerdőgazdaság tevékenysége.

Mindkét szervezet ellenérdekeket képvisel az önkormányzatokkal és a lakossággal szemben. Az önkormányzatok a korábbi tapasztalataik tükrében bele se fognak olyan ötletelésbe, aminek köze van a turizmusfejlesztéshez, mert nincs, vagy alig  akad olyan elképzelés ebben a témában, ami vagy egészében vagy alapvető részleteiben ne menne szembe ezzel a két gigaszervezettel. Mint azt ebben a blogban korábban bemutattam (A városfejlesztés zsákutcája), Budakeszi önkormányzata még az előremutató, megoldásokat kínáló és az egész közösség érdekét szolgáló terveket is elutasítja valamiféle nepotista, vagy korrupt érdek érvényesítése érdekében. Az érdekeltek közötti egyeztetés és a konfliktusok lezárása helyett, valamiféle vélelmezett előny jövőbeni lehetséges megszerzésének képzelt lehetősége miatt minden valóságos, gyakorlati és egyértelmű megoldást megakadályoz (márpedig Budakeszin nemigen vannak konfliktusmentes ügyek).

Ez az állapot azonban nem tartható! Az önkormányzatok érdeke a helyi turizmus fejlesztése volna - más forrás híján. A Parkerdőgazdaság feladata ugyanez lenne, de ezt a közfeladatot az 1980-as évek óta nem látta el (eltekintve a kezdeti évektől). Az azóta eltelt évek során éppen az idei év volt az, amikor újból változni látszott valami - ami közel 30 évnyi kihagyást jelent és ez elfogadhatatlan egy közpénzekkel gazdálkodó, közfeladat ellátására kötelezett szerv esetében.

Az önkormányzatok jövője

a turizmuson múlik és előbb-utóbb asztalhoz kell ülniük a helyileg érdekelt egyéb szervezetekkel és más tulajdonosokkal, hogy valamilyen elmozdulást kieszközöljenek. Valamikor el kell indulnia annak a folyamatnak, amely során a most hatóságként, gyakran erőszakosan föllépő, ám semmilyen hatósági jogosítvánnyal nem rendelkező erdőgazdaságot a helyére teszi, azt a hatalmat amit jelenlegi birtokol megvonja tőle és az önkormányzatok zöld-turisztikai fejlesztéseinek teret biztosít. Az általunk megismert erdészeti gazdálkodó, amellyel a környéken eddig kellett tárgyalni, jelenlegi formájában nem tárgyalópartner. 

Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az elmúlt évtizedek alatt nem történt semmilyen pozitív elmozdulás egy minőségi turizmus létrehozása érdekében, mert az ezt a gazdasági területet is kizárólag a magáénak tekintő Parkerdőgazdaság a lakossági (vagy önkormányzati) kezdeményezéseket megakadályozta (persze, hiszen szemben a fakitermeléssel, még ők maguk is ezt az ágazatot tartják a saját tevékenységei közül leginkább kifizetődőnek (Vadaspark)) - ugyanakkor mégsem hajlandó a fejlesztéseket megvalósítani - pedig a legtöbb terület a saját tulajdonában vagy kezelésében van!

A turizmus jövője

tehát jelenleg rossz kezekben van. A kormányzat számára ráfizetés a közfeladatot elhanyagoló és a nemzeti vagyont elherdáló erdőgazdaság kezében hagyni a turizmust. Az önkormányzatok önérdeke sokkal alkalmasabb gazdálkodóvá teszi őket - természetesen ezt a kérdést nem lehet az önkormányzatokra hagyni teljes egészében. A fejlesztéseknek szigorú környezeti kívánalmaknak kell megfelelniük, mivel a budapesti agglomerációban vagyunk, ahol ez különösen kritikus kérdés. Az önkormányzatok önkényes és törvénytelen területfoglalásai és a tulajdonosok szintén jogellenes területhasználatai éppen a turizmus élénkítésével együtt válnának könnyebben kezelhetőkké - a megfelelő keretek között.

Talán itt lenne az alkalom fölemlíteni a Normafa esetét, ha önkormányzat, erdészet, nemzeti park, tulajdonosok és civil lakosság együttműködéséről példát szeretnék felhozni. Azt szemlélteti, hogy mi mindent kellene összeegyeztetniük az érdekelteknek, a terület tulajdonosai, használói, a feladatok felelősei. Saját szempontjaik mellé be kell vezetniük a vagyonelemekkel való szakszerű gazdálkodás, a turizmus és a természetvédelem szempontjait is. A Normafa kapcsán született egyezségben, a korábbi területkezelő Pilis Parkerdőgazdaság, a tornyosuló problémák és az állandó konfliktusok megoldása helyett, lemondott területi tulajdonjogáról (ennek hátterében talán több is áll, mint a kellemetlen közfeladattól való mentesülés). Az önkormányzat kapott egy értékes területet, de vele együtt egy nagy gondot is a nyakába vett: mégis, ez talán jobb helyzetet eredményezett annyiban, hogy az érintettek köre eggyel csökkent, tehát a konfliktusok is kezelhetőbbé váltak.  Ilyen értelemben jó példa 

a Normafa rendezése

a távlati szempontok érvényesítésének fontosságára is. Ha a turizmusról szót ejtünk, akkor ez nem csak problémákat, de anyagi bevételeket is jelent. A turisztikai nyomás (különösen a János-hegy környékén) olyan nagy, hogy ezt a tehertételt nem csak csökkenteni, szabályozni kellene, de egyúttal bevételi forrásként kellene hasznosítani. A turisztikai nyomás kezeléséhez megfelelő léptékű fejlesztés - ami csupán járulékosan, de jelentős mértékben, valóságosan is csökkentené a Normafa terhelését - nem lehetséges az egész régió (Budaörs, Budakeszi és az érintett budapesti  kerületek)  fejlesztése nélkül: konfliktusmentes együttműködésre volna szükség a János-hegy környéke turisztikai potenciáljának kiaknázása illetve a turisztikai igény kielégítése érdekében. Sőt: ha azt nézzük, hogy honnan ered ez a turisztikai igény és mi ennek a tehertételnek a forrása, akkor nem nehéz kitalálni, hogy Budapest agglomerációjának teljes területe, illetve az összes fővárosi kerület és környéki település egyformán érintett ebben a kérdésben (eredetileg a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság  éppen ennek a problémának ilyen agglomeráció-léptékű megoldására született meg, éppen ennek a közfeladatnak, az erdők rekreációs szerepének fejlesztésére)!

Arról, hogy micsoda lehetőséget hagyott (és folyamatosan hagy) ki a Parkerdőgazdaság, illetve micsoda lehetőséget szalasztanak el az önkormányzatok érdemes a szakember véleményét meghallgatni: Szakember a turizmusról

A városfejlesztés zsákutcája

Budai régió

Budapest agglomerációjában, pontosabban a budai régióban, kiemelkedően fontos volna a különböző területtulajdonosok és területkezelők, a magánszemélyek és az önkormányzatok együttműködése. Sok esetben a környéken éppen azért nem történik semmilyen pozitív változás, mert lehetetlen egyeztetni az érdekeltek között. A kistérségi önkormányzat megoldást jelenthetne, ha nem bukott volna meg a saját városát sem menedzselni képes vezető önkormányzat ebben a szerepben.

Volt azért ellentétes példa is, ahol már-már érvényre jutott az együttműködés fontossága.

A Nádas-tó a 2011-es erősen csapadékos év júniusára feltöltődött 

Együttműködés a Nádas-tó érdekében

A Nádas-tó területének megoltalmazása érdekében született egy hasznosítási terv, amely a természeti értékek megóvására illetve növelésére koncentrált.

Miután Budakeszi polgármestere szerint fontos volt az együttműködés a Nádas-tó érdekében (akkor azt gondolta, hogy úgy sincsen realitása, könnyű volt hát egyetértőnek mutatnia magát), megkerestük a Nemzeti Vagyonkezelőt és kértük, hogy a terület kezelési jogát adják át egy konzorciumnak, amelyben az önkormányzat szerepel egyik fél gyanánt.

Sok érdekes dolog hangzott el ezen a találkozón, de az ide kapcsolódó tény, hogy a Vagyonkezelő illetékese egyetlen feltétel gyanánt azt kötötte ki, hogy az önkormányzatnak írásos szándéknyilatkozatot kell tennie arra, hogy a konzorciumban együtt fog működni velünk és a területhasználat célja illetve módja a természeti értékek megoltalmazása kell legyen.

Együtt-nem-működés

Teljes sikernek könyveltük el ezt a találkozót és fölkerestük a polgármestert Budakeszin a jó hírrel, miszerint immáron semmi sem áll útjában az évek óta fantom-tualjdonosként ismert Viking Executive Golf miatti területhasznosítási problémák fölszámolásának és innentől közösen munkálkodhatunk egy szebb Budakeszi megteremtésén - kormányzati hivatalok, önkormányzat és a civilek, kart-karba öltve.

Polgármesterünk kevésbé volt lelkes. Olyannyira, hogy (miután nyilvánvaló lett, hogy igenis van realitása a terveinknek) kerek-perec megtagadta az együttműködést. Nyilván több fantáziát látott a Viking Executive Golf-al történő üzletelésben, mint abban, hogy a várost annak lakóival egyetértésben irányíthassa. Tehát az ő szótárában a fontos együttműködés igazi jelentése együtt-nem-működés bármi áron.

Hidegzuhany

Mindenki elképzelheti az előzetes egyetértés és beleegyező nyilatkozatok után minket ért megdöbbenést. Nem csak arról volt szó, hogy egy természeti értéket nem sikerül megmentenünk, hanem arról is, hogy a városvezetés, amely minden módon arra panaszkodik, milyen nehéz dolga van, amikor tálcán fölkínálják részükre a segítséget, ráadásul az önkormányzatot mindennemű tehertételtől mentesítő, egy régóta megoldhatatlan problémát fölszámoló kezdeményezést, inkább megakadályozza azt és egy korábbi ígéretét is fölrúgja érte.

Viking Executive Golf 

Az ügy hátterében az van, hogy a területre (az önkormányzat szerint) igényt tartó Viking Executive Golf-nak valójában semmilyen jogosultsága nincs, de az önkormányzattal ápolt kapcsolataik révén jogot igyekeznek formálni rá. Az önkormányzat azon állítása, miszerint a Viking Executive Golf használati joggal rendelkezik a területre - mint megtudtuk a tulajdonostól, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől  - nem igaz. Ezt a hatóság, mint tulajdonos, nem ismeri el, a használati jogot fenntartja. Így aztán a terület nem hasznosítható.

Mi kínáltunk egy megoldást, ami az egész hercehurcát lezárta volna és a város nyert volna egy területet, amelyet a lakosok használhatnak ám egyúttal (illetve éppen ennek köszönhetően) természeti értékei révén betöltött fontosságát is megtarthatta volna - mindezt úgy, hogy az évek óta fennálló hasznosíthatatlansági problémát (illetve az ebből eredő értékromlást) is megszüntetjük.

Korábban írtam arról az esetről is, amikor Budaörs polgármestere fölajánlotta Budakeszinek, hogy anyagilag finanszírozza Budakeszi természetvédelmi project-jét a Bodzás árok Wetland Látogatóközpont megépítését - amennyiben Budakeszi ezt kezdeményezi. A városvezetés azonban mereven elzárkózik a szomszéd várossal történő együttműködéstől - mindennemű elfogadható indok nélkül.

A Nádas-tó 2011 júniusában

Kistérségi koordináció vezető szerepében

Azt, hogy a budakeszi önkormányzat a kistérségi koordináció vezető szerepében tetszeleg, ennek a két történetnek a fényében csodálatosnak kellene tartani, elvégre egy olyan önkormányzatról beszélünk, amely tökéletesen megmutatta alkalmatlanságát ezen a téren.

Láthatóan sem a saját lakosaival, sem a hatóságokkal sem más önkormányzatokkal nem képes normális együttműködésre: évtizedek óta vezetik ezt a város olyanok, akiktől a távol áll a rendszerszemélet, a távlatokban gondolkodás, a jelenlegi vezetésre különösképpen érvényes, hogy mindennemű előrelátást és tervekben gondolkodást, problémamegoldó hozzáállást és érdekérvényesítő képességet nélkülöznek. Futnak saját henye ígéreteik után, próbálnak tüzet oltani.

Távlatok: drónvideó a budakeszi mamutfenyőkről

Semmi sem változik

Ha a megoldást tálcán kínálók kezdeményezését elutasítják, nekik maguknak nincsenek még ötleteik sem, mindezt azért, hogy a minden alapot nélkülöző követeléseket "baráti alapon" tűzben tarthassák, akkor semmi sem változik a településen a jövőben sem. Ha amolyan utópiaként előrevetítenénk egy ideális képet, azt kellene mondanunk, hogy tekintettel a főváros közvetlen szomszédságára, az ebből eredő pozitív hatások kiaknázása volna a cél, nem pedig a negatív hatások erősítése. Röviden szólva: mindaddig, amíg Budakeszi önkormányzata, vagy más településeké, vagy a kistérségben egyáltalán jelen van az a szemlélet, ami telekspekulációkkal akarja megoldani a települések gondjait, addig éppenhogy homlokegyenest az ellenkező irányban haladunk!

Telekspekuláció

Budakeszi önkormányzata az agglomerációs rendezési tervet lobogtatja, ha természetvédelmi kezdeményezésnek akar keresztbe tenni - miközben egész városrészeit vonja belterületbe - törvényellenesen. Az a megengedő hozzáállás, amely Makkosmárián engedély nélkül épült lakóházakat legalizál a belterületbe vonással és mostanában ugyanezt teszi Nagyszénászugban pontosan az, amitől a budapesti agglomerációban védekezni kell. Az ilyen városvezetés nem problémákat old meg, hanem csak tovább bonyolítja azokat. Közben pedig, az a nyomás, ami a telekspekulációt olyan jövedelmezővé teszi (turizmus), a másik részről biztos megélhetést nyújtana a régiónak, ha a telekspekulációkkal nem tennék lehetetlenné a fejlesztéseket. A turizmus számára értéktelen budakeszi csúf és barátságtalan, egyáltalán nem vendégmarasztaló arculata - és ez egyre csak rosszabb lesz: nem segít ezen a közterületek szépítgetése, mikor a város összképe az, ami riasztó!