Búcsú Schmidt Egontól

Szárnyakat adtál madarász nemzedékeknek írásaiddal, és azzal is, hogy amikor hozzád fordultunk, a tőled megszokott komoly kedvességgel fogadtál, mert madarakkal kapcsolatban nem volt semmi, ami téged ne érdekelt volna.
 
Az éberen őrködő és lankadatlanul természetet járó embert veszítettük el veled, aki még emlékezett a budaörsi kopárok hantmadaraira vagy a Tisza ártéri erdőinek madárdalos nyüzsgésére és még megannyi mindenre - amivel mi már nem találkozhatunk, és aminek eltűnése fölött Te szomorúan meg-megálltál. Mi számunkra sok minden elveszett, vagy meg sem került, hiszen Te ott is megláttad az értéket, ahol más, csak vállrándítva megy tovább. Tőled tanulhattunk arról, mit jelent az élet feltétel nélküli tisztelete.
 
Távozásod tragédia és nem csak a család számára az: elveszítettük őszinte aggodalomtól áthatott szószólóját a vadvízek erdők, rétek élőlényeinek és élőhelyeiknek.
 
Írásaid maradtak nekünk és velük az a tőled megszokott hang, amelyen átragyog az élet mély szeretetének meleg fénye. 

Ez a hang most fontosabb, mint korábban bármikor, mert figyelmed és törődésed aktív cselekvő volt, mikor arra volt szükség és erre buzdított gyengéd eréllyel. Hiányozni fog támogatásod, a tudat, hogy velünk vagy, mindannyiszor, amikor és ahonnan hiányzik a szemlélet, amit Te képviseltél, amire mindannyiunknak példát mutattál.

   

Én úgy veszem, hogy csak odanéztél, 

amikor egy vörösbegy ült az ágra, és ezt
amit már (ki tartja számon?) hány alkalommal megfigyeltél, 

ezt nézed, nézed újra - megunhatatlan -, 

amíg a csönd panorámája megihlet 

és akkor észreveszed, hogy a templomos

végtelenben veled figyel valaki más is.

Azt képzelem, beszélgettek aztán, 

mint két ifjú rigó ki a téli lágy napsütéstől ébredez,

halk, szelíd szóval, csöndesen: 

értve egymás minden gondolatát,

hogy ez most nem párbeszéd,

hanem zsoltár - talán más-más szóval

de egy örömmel -, kiapadhatatlan.

Egyik a kedves, darócba burkolózó,

derekán durva kötéllel és Te, a másik,

aki minden néma lélek értő tolmácsa,

a szótlan helyett szóló, a csöndet cserkelő, 

ki komoly figyelmeddel mindent - minket is - megajándékoztál. 

Talán Te nem tartod érdemesnek, hogy

Ő, az élet himnuszos barátja siessen eléd,

talán észre sem veszed, hogy ki az:

hazafelé sétáltok a túli mezőkön 

és mosolyognak rád a bodzafák. 

Erózió - értékvesztés Budakeszin

A víz nem tudja, hogy neki nem lenne szabad elhordania a kárpótoltak földjeit, a tulajdonosok pedig évről-évre szembesülnek (?) vele, hogy a telkeik mérete és értéke csökken. De mit szól ehhez az önkormányzat? Ki tudja, nem a régi beidegződés működik-e és nem is az erózió bontja el a patakpartot, hanem megint az önkormányzat serénykedik?

A budakeszi patak mederátalakítás előtt

A városházán makacs igyekezettel és mindenáron növelni akarják a település kiterjedését, akkor is és ott is és annak ellenére is, ahol vagy amikor ez nem lehetséges vagy éppenséggel kikerülhetetlen akadályokba ütközik.

Ilyen akadálynak tekinthető a 24 km²-es Budakeszi medence területére hulló csapadék is. Egy átgondolt, koncepcionális (nota bene: holisztikus) településfejlesztés ilyen szigorú természeti körülményeket nem veszíthetne szem elől. Annál is inkább, mivel a csapadék nagy része a városra jut, vagyis a probléma már ott is jelentkezik (csapadék- és szennyvíz szétválasztás, elvezetés), ráadásul a legtöbb felület olyan, ahonnan a víz nem tud beszivárogni. A Bodzás árok vízgyűjtő területéről így jóval több víznek kell elfolynia, mintha természetes módon a talajba kerülne vagy olyan mélypontokon gyűlhetne össze, mint a  Nádas tó .

A városfejlesztés ilyen környezeti tényezőket kénytelen belevenni a számításaiba, akkor is ha a Bodzás árok mentén kiosztott (kárpótlási) telkek nem is pont a városvezetés szívügye. Erre a területre úgy tekintenek a magas portán, hogy a tulajdonosok oldják meg a gondjaikat úgy ahogy akarják. Pedig a patakkal kapcsolatosan az önkormányzaté a felelősség. Ezt talán nem tudják az érintettek.

Az eróziós probléma kapcsán az önkormányzatnak intézkednie kell.

... már, ha egyáltalán fölismerik a probléma probléma-jellegét. Segítség gyanánt korábban már kapott olyan figyelmeztetést a hivatal, ami prognosztizálta a mostanra kialakult helyzetet. Már akkor tudható volt, hogy mi fog történni, amikor a patak korábbi állapotát megváltoztatva a jelenlegi helyzetet előkészítették. Akkor még meg lehetett volna előzni a történteket - szakszerű intézkedésekkel elkerülhető lett volna az eróziós folyamat.

Ez a máskülönben száraznak tűnő patak, időszakosan áradásszerűen sok vizet vezet el és a völgy mélyebb részein (a völgytalpon) a telkek árterületen fekszenek. A tulajdonosok szembesültek is ezzel a problémával - ezért kértek segítséget. De a megfelelő beavatkozás akkor sem az lett volna (és ma sem az), amit az önkormányzat végül megvalósított, mikor a patakmeder kikotrásával a teljes víztömeget egy szűk és mély mederbe terelte, a kikotort földet mintegy gát-szerűen a patak szélén deponálta.

A mellékelt ábrán látható a patak három jellemző szakasza, ahol a beavatkozások miatt megindult eróziós hatás a legjobban megfigyelhető
- alatta a meder keresztmetszetének alakulása a beavatkozás előtti és a mostani állapot között
(a negyedik szakaszon nem történt különösebb változás - ezen a részen a szintesés csökken, inkább a hordalék lerakódás jellemző).

Az ilyenkor használt helyes megoldás ezzel éppen ellentétes:

csak a

víz megtartás

révén

lehet elérni, hogy a hirtelen lezúduló nagyvizek ne okozzanak kiöntéseket és eróziót.

Önkormányzati retrospektív

A Bodzás árok a 80-as években, mikor itt madárvonulás kutatás zajlott, még vidáman csatangolt a réteken. Régi (és kevésbé régi) térképeken egyaránt mocsárként jelölik a völgytalp egyes részeit - éppen ez volt az oka, hogy lakossági bejelentésre elvégezték a patakmeder átalakítását: a tulajdonosok ha korábban nem, hát az első áradásnál megtapasztalták, hogy telkeik árterületen fekszenek. Ezzel kapcsolatban elfelejtett tájékoztatást adni az önkormányzat a kárpótlási földek osztogatásakor. Az árvízveszély elkerülésére hivatkozva megtett, hozzáértést nélkülöző beavatkozás eredményeként egy eróziós folyamat indult el - a víz levonulásának tulajdonságai radikálisan megváltoztak a meder új kialakítása és a mellette deponált, gátként fölhalmozott föld elhelyezése miatt.

Közrejátszott a drasztikus erodálódási folyamatban az is, hogy idő közben a szennyvíztisztító üzem áttelepítésre került a patak alsó szakaszára és ezzel az onnan folyamatosan kibocsátott, tisztított víz eltünt a felső mederszakaszból. A patak időszakos vízfolyássá változott, amely aszály idején kiszárad, csapadékos időben viszont megtelik.

Megfigyelheti bárki, mit is jelent a valóságban alábecsülni és hárítani egy problémát. A bicikli úthoz épített híd környékén (az Opel kereskedés mögött) készítettem pár képet – korábban és most. Látható rajtuk a patakmeder drasztikus erodálódása a rosszul megtervezett betonvályún kiömlő víz munkája nyomán.

A meder alsó szakaszán megjelenik a lerakott hordalék okozta probléma is, hiszen a víz nem csak elbontani tud, de felhalmozni is. A mederben uralkodó lefolyási viszonyok optimalizálásával az ilyen problémák is kikerülhetők volnának.

2013 januárjában volt megfigyelhető a patak 3-assal jelölt szakaszán ez a jellegzetes kígyózó medervonal, ami a víz erőteljes eróziós aktivitásának jele.

---

Természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos területről van szó: ezt bizonyítja az a kutatási adatbázis, amelyet a Bodzás patak mentén, tíz évig folytatott madárvonulás kutatás során gyűjtöttek a tudósok.

A vonuló madarak, migrációs időszakok alkalmával, táplálkozás illetve pihenés céljára, meghatározott területeket preferálnak. A Bodzás árok ilyen szerepe régóta ismert: egy korábbi rendelet ezért vonta helyi oltalom alá a patak egy szakaszát. Ugyanakkor az újkori önkormányzat számára hirtelen útban kezdett lenni a madarak területe, így a hatályos vonatkozó törvényekre fittyet hányva, az oltalmi rendeletet megszüntette. Aki ismeri a vonatkozó törvényeket az tudja, hogy törvényes módon ez nem lett volna lehetséges.

Új rendeletet alkottak ugyan, de ez alkalmatlan arra a célra, amire ilyen rendeleteket alkotni szokás, emellett fennáll a veszély, hogy ezek a nem különösebben törvénykövető döntéshozók, akik egyszer már minden aggály nélkül visszavonták a helyi természetvédelmi oltalmi rendeletet mert "úgy hozta a szükség", ugyanezt hasonló könnyedséggel teszik majd az új rendelettel is - amint "úgy hozza a szükség".

Noha minden alkalmat megragad a városvezetés, hogy nagy hanggal bizonygassa ennek ellenkezőjét, Budakeszi környéke kizárólag azért maradt meg viszonylag természetközelinek, mert a területek java része védett. Minden olyan hely, ami fölött az önkormányzat(ok) vagy a Pilisi Parkerdő diszponál ha nem korlátozná tevékenységüket a terület védett volta, már régen elveszítette volna ezt a viszonylagos természetességét is.

---

Képek a patak jellemző mederalakulatairól korábbi (2012) és 2023-as felvételeken
a képek a vízfolyás azonos pontjain készültek, tíz év eltéréssel

---

Mit lehet tenni most? - víz megtartása, visszatartás, pufferelés

A probléma technikai jellegű: az időszakosan megjelenő nagyvíz, a mederben magasan álló, nagy sebességgel lezúduló csapadékvíz helyenként elhordja, más szakaszokon pedig lerakja a mederágy anyagát. A megoldás a víz lefolyási tulajdonságainak megváltoztatása, azaz a víz megtartása, visszatartása, pufferelése. Erre létezik egy közismert és használatban lévő megoldás (még ezen a patakon is találhatunk ilyen árvízvédelmi műtárgyat a Huszonnégyökrös hegy alatt): a záportározó nevű műtárgy,

ami tulajdonképpen automatikusan szabályozza az átfolyó víz mennyiségét és akadályozza az eróziót, voltaképpen egy magasvíz idején feltöltődő és a vizet egyenletesen továbbengedő létesítmény - medence, kifolyónyílással. Ezzel egyenértékű minden olyan megoldás, amely a vizet visszatartja, lefolyását lassítja, szakaszolja, ezzel erodáló hatását csökkenti.

A víz visszatartása azonban nem jelenti állandó vízborítottságú terület/ek kialakítását. A pufferelés annál hatékonyabb, minél nagyobb a puffer befogadóképessége, ami a feltöltöttséggel arányosan csökken.

Záportározó helyett alternatív megoldás egy olyan mederkialakítás is, amely lehetővé teszi, hogy a víz magasvíz idején kilépjen a mederből. Ez utóbbi megoldás szükségessé teszi egy védősáv létesítését, ami árterületként funkcionál és végigköveti a patak medrét mindkét oldalon, úgy, hogy ezen a részen nem lehet építményeket létesíteni, vagy megbolygatni a terepviszonyokat. A meder oldalirányú kialakításával annak vízbefogadó képessége növelhető, ugyanakkor a meder lejtési viszonyainak alakításával szintén csökkenthetők a vízáramlás káros következményei, az erózió és a hordalék fölhalmozódás.

vagy:

gyakorlatban:

Természetvédelmi szempontból a záporározó vagy a meder-rehabilitáció egyformán elfogadható, de ez utóbbi akkor is szükséges (tulajdonosi és természetvédelmi szempontból egyaránt) ha a záportározó megépítése mellett döntene az ök. A tereprendezés megkerülhetetlen - mindenképpen szükséges valamilyen tájrehabilitáció, ezért érdemes megfontolni jelen esetben, hogy talán a megfelelő mederkialakítás a kézenfekvő megoldás.

A záportározó létesítéséhez egy egybefüggő nagyobb területre volna szükség, amely legalább olyan méretű kell legyen, hogy a nagyvíz idején megjelenő csapadékvizet képes legyen befogadni. Ennek pedig helyet kell biztosítani az eróziós zóna fölött, de a különböző vízgyűjtő árkok összefolyása alatt. Budakeszin egy ilyen terület jöhet szóba: a jelenleg iparterületnek szánt, a régi szennyvíztisztító helyén lévő rész, ahol az utolsó mellékág csatlakozik a patakmederhez (a Patak utca felől). A hivatal azonban ebből a területből hasznot akar látni (ezért is számolták föl az eredetileg itt létezett helyi védett területet).

A másik lehetőséget alkalmazva a telektulajdonosok telkeinek egy része kerül a cél érdekében beáldozásra, ami a hivatalnak kényelmes megoldás: "Ha nem akarjátok, hogy a víz elöntse a kerteteket, hozzatok érte áldozatot!" - mondhatják és valahol igazuk is van .. vagy mégsem ... ha az önkormányzat felelőssége és kötelessége a patakkal kapcsolatos minden probléma, akkor ez az eljárás éppenséggel nem törvényes és nem is becsületes. Az egész kérdést bonyolítja az is, hogy egy fontos természeti értékről van szó.

a rajzokon igyekszem szemléltetni néhányat (A; B; C) a különféle elvi vízmegtartási lehetőség közül

Természetvédelem a gyakorlatban

Helyi védett természeti érték lényege nem az, hogy a védettség helyileg történő megvalósítása után, az bármikor helyi hatáskörben meg is szüntethető. A törvény szellemében, a helyi védettség nem alacsonyabb oltalmi szintet jelent (mondjuk egy Uniós vagy országos szinthez képest), hiszen a cél (mindegyik esetben) a természeti értékek megőrzése. Ezért van, hogy a helyi oltalmi rendelet megalkotása nem lehetséges szakhatósági véleményezés nélkül. Ezzel szemben a helyi ök a patak korábban helyi természetvédelmi oltalom alatt álló részének védettségét megszüntette, majd átalakította az oltalmi rendeletet olyan módon, hogy a védettséget a patakmederre helyezte át. Ez persze értelmetlen önmagában, ha nincsen hozzá védősáv definiálva (és nincs) illetve azért is, mivel a rendelet nem határozza meg a cselekvési tervet, amellyel a város az oltalmazott terület megőrzését hivatott biztosítani (ilyen átfogó koncepció, amely ennyire összetett és célirányos módon foglalkozna a város fejlesztésével amúgy sem létezik Budakeszin).

Ez a védelmi rendelet alkalmatlan a védett terület megőrzésére. Nincsenek önkormányzati tervek ezzel a résszel, ezért nem szüntetik meg a rendeletet, de a terület megóvása sem áll érdekükben, amit ékesen bizonyít, hogy a költségvetésnek nincsen ilyen célra elkülönített eleme.

A Bodzás árok esetében a védettségre okot adó körülmény az, hogy a patak által öntözött területen lévő vegetáció az őszi madárvonulás során kiemelkedően fontos szerepet játszik. A flóra fontosságát pedig a fauna fontossága jelenti: az őszi migrációs időszakban kis testű énekesmadarak tömege vonul át / pihen / táplálkozik ezen a területen. A patak természetvédelmi oltalmát ez a tény indokolja - kizárólag.

Ezzel azonban van egy kicsi baj! Ha a flóra az erózió következtében kipusztul, illetve a terület átalakult vízviszonyai miatt (például a tisztított szennyvíz elvezetése miatt) kiszárad, akkor a vonuló madarak számára a terület elveszíti a fontosságát. Vagyis az önkormányzat megintcsak szembe megy a törvényi kötelezettségével, ami az oltalmi rendelet miatt a terület megóvásának feladatát rója az oltalmi rendelet kibocsátójára.

Ebben a helyzetben, a hasonló esetektől eltérően, itt most nem csupán a tulajdnonosok érdeke kívánja meg, hogy az árvíz és az erózió okozta problémákat orvosolja az önkormányzat, hanem a természetvédelmi megfontolás is egybeesik ezzel.

Szempontok

A természet védelme talán nem mindenki számára olyan fontos kérdés, főleg akkor nem, ha a saját telkével kapcsolatosan találkozik vele, a budakeszi önkormányzat számára pedig soha nem volt prioritás, amit éppen a Bodzás árokra kiadott helyi oltalmi rendelet szakmaiatlansága (vagy készakart alkalmatlansága) bizonyít legjobban.

De jelen esetben hogy-hogynem a természetvédők és a telektulajdonosok egy csónakban eveznek és velük szemben az önkormányzat foglal helyet, azzal a felfogással, amely a kötelezettségeket nem tartja érvényesnek magára nézve. A telektulajdonosok most fölismerhetik helyzetük problematikusságát és ostromolhatják az önkormányzatot, hogy a patak okozta károkat szüntesse meg és a természetvédők is elgondolkodhatnak rajta, hogy az erózió megszüntetésének szükségessége milyen lehetőségeket vet föl a vonuló madarak pihenő és táplálkozó területével kapcsolatban.

Az már most egyértelműen látszik, hogy szakmaiatlan döntések hogyan vezettek a jelenlegi helyzethez és ebből okulni kellene. A víz elvezetésének szükségszerűsége fenn fog állni, ameddig csapadék hullik a Budakeszi medence területén, így sosem fog veszíteni aktualitásából, hogy végre megoldás szülessen: az eddigi rossz döntések következményeinek felszámolásával együtt a jövőbeli helyzet is rendezésre kerüljön.

Annak érdekében, hogy a patak eróziós munkáját elhárítsa, az önkormányzat kezében van a megoldás kulcsa. Egy jól irányzott tereprendezés a patak vízmegtartó képességét növelő meder rehabilitáció során, minden problémát egyidejűleg szüntetne meg. A jelenlegi tarthatatlan állapotra adott válasz olyan meder revitalizáció, amely a meder vizelvezető tulajdonságait az adott vízjáráshoz igazítva alakítja ki új medret - véglegesen elhárítva a víz okozta további eróziót a magasvíz kiáradásait, a hordalék okozta problémákat. Ez jelentős előrelépés lenne a telektulajdonosok számára ugyanúgy, mint a természetvédelmi cél teljesülése szempontjából.

A végére csak az a kérdés marad, hogy hogyan lehet elérni az önkormányzatnál, hogy olyan megoldást érvényesítsen, ami találkozik a tulajdonosok és a természetvédők szempontjaival és ezegyszer a törvény által kirótt kötelezettségeinek teljesítésével - nota bene: akár saját érdekeivel, fölfogásával szembemenve is.

---

Képek 2023-ban

---

Kapcsolódó cikkek:

• A meder állapotáról
• Mit ér egy telek - igazából?

---

Természetvédelmi szerepkörök

Helyi természetvédelmi rendeletek  

Nem tisztázza a törvény a helyi oltalom alá helyezett természeti értékek fogalmát, ahogyan nem tisztázza magát a helyi oltalom fogalmát sem, csupán az eljárást írja le, amelynek során az önkormányzatok helyi oltalom alá vonhatnak természeti értékeket. 

Ebből fakadóan számos értelmezési eltérés van forgalomban.

• nem igaz az, hogy a helyi oltalom alacsonyabb szintű védelmet jelent egy országos vagy Uniós-közösségi oltalmi szintnél: kialakításában és célkitűzésében, a helyi oltalom ugyanolyan eredményességre törekszik, mint más természetmegőrzési igyekezet, a különbség annyi csupán, hogy az országos vagy magasabb szintű védettséggel járó beavatkozások nem az önkormányzat hatáskörébe tartoznak, míg a helyi oltalmi rendelet betartása és a szükséges beavatkozások elvégzése az önkormányzat dolga.
• nem igaz az, hogy az ilyen oltalom alatt álló természeti érték kevésbé érdemes a megőrzésre, mint más védett értékek - annak megállapítása, hogy mi kerülhet helyi védettség alá, egyébként is hatósági felülbírálat részét képezi, melynek során eldöntésre kerül, hogy az adott érték érdemes-e a megőrzésre, valamint, az önkormányzat hatáskörébe tartozik-e ez a feladat. 
• az eljárás során nem vizsgálják az önkormányzatnak, az intézkedéskehez szükséges anyagi hátterét, de nem is kötelezik az önkormányzatot saját források használatára

Bolygó-szintű természeti katasztrófa

A természetvédelmi törvény általában nem követi a kihívásokat, amelyekkel a természetmegőrzés szembenéz napjainkban. Természetes környezetünk pusztulása, általános romlása régen olyan mértékűvé vált és olyan ütemben terjed, amit a törvényben nem juttattak érvényre. 

Ez a hiányosság leginkább abban mutatkozik meg, ahogyan a TT figyelmen kívül hagyja a korszerű, egészen új felfogású együttműködés szükségességét, az emberi társadalom teljes körében.

Az egyetlen lehetséges válasz

A természeti katasztrófa, amely bolygónkat sújtja, nem fogja megkímélni az emberiséget sem. Mint minden más biológiai organizmus, az ember is - mármint: minden egyes élő ember a Világon -, meg fogja szenvedni ezt a tendenciát. Ezt kizárólag akkor lehet elkerülni, ha egységesen, globálisan teszünk lépéseket.

Például, a téma ilyen megközelítése nem engedi meg az olyan hozzáállást, hogy egy fejlett ország, a természetvédők kedvéért kezelje ugyan a műanyaghulladékát, de ahelyett, hogy valódi megoldást alkalmazna, inkább fejlődő országokba exportálja, hogy ott egyszerűen a tengerbe öntsék.

Megoldások

A tudományos, elméleti háttér tekintetében összegyűjtöttem pár szorosan ide tartozó gondolatot, de most nem akarok ilyen messzire menni, csak megmutatni szeretném a lehetőséget a megoldásra. 
A Natúrpark intézménye egyesíti a természet használatának és megőrzésének és a közösségek jólétének együttes biztosítását. Talán nem bigott tudományos megközelítéssel, de sokkal inkább a józan ész alkalmazásával.

Minden Natúrpark akár mottó gyanánt alkalmazhatná, a működő példát az "elmaradott", harmadik világból - Wangari Maathai gondolatát, mintha a "fejlett országok" nem ismernék föl (vagy inkább: nem ismernék be): 

Az emberek bevonása nélkül

lehetetlen a természet védelme 

Holisztikus gyakorlat

Ahhoz, hogy a legkisebb természeti értéket is képesek legyünk megőrizni az emberi kapzsiság vagy ostobaság ellen, föl kell emelnünk az embereket, rá kell ébresztenünk őket, hogy személyes jólétük függ tőle, hogy közömbösek maradnak-e a természetes, biológiai organizmus-mivoltuk és annak bolygónkon élő, organizmus-rokonai sorsa iránt. 
Nem szükséges ehhez a fölemeléshez különösebb tudós emberré képeznünk senkit - elég, ha saját megélhetésük biztosítására nyújtunk számukra lehetőséget - a természet megőrzésében. 

Ezt teszik a Natúrparkokban. 

Egy egészen gyakorlati megközelítés

Ezt az utat még azok sem tartják járhatónak Magyarországon, akik magukat természetvédelemben elkötelezett embereknek vallják. 
Számukra lehet megfontolható a következő - jó volna, ha közösen gondolkodhatnánk ebben a szellemben. 

Konkrét eset: Budakeszi, 2022

A TT lehetőséget ad, hogy természeti érték megőrzésére bárki javaslatot tegyen. Kizárja ezt az az eset, ha a természeti érték eleve védett (országos, ex lege, Uniós vagy helyi védettség), vagy ha védelemre nem érdemes. Ezzel kapcsolatban sok szempont és érdek kerül elő és ütközik a legtöbb esetben. 

Ám Budakeszin, a Bodzás-árok helyi védett terület kapcsán a védettség már eleve adott 1980 óta. A védettségre okot adó állapot pedig nem a terület állapota, vagy az itt található növény vagy állatfajok rendkívülisége vagy sokfélesége, hanem kizárólag az, hogy bár a terület degradált és felhagyott mezőgazdasági besorolású, valamit üdülőövezet és egyéb tájhasználat veszi körül, mégis ökológiai folyosó: a vonuló, kis testű énekes madarak őszi migrációjának egyik állomása.

Az ezen a területen, az Actio Hungaria madártani, migrációs adatgyűjtési program során fölvett egyedszám-adatok ezt igazolják is.

Az oltalom a budakeszi Bodzás-árok esetében azt jelenti, hogy meg kell őrizni egy patakot és annak mindkét oldalon 10-10 méteres sávját, lehetőleg a völgy jelenleg teljes hosszában beépítetlen állapotban (vagy kivételes beépíthetőségi szabályok alkalmazásával), olyan módon, hogy az eredetileg betöltött szerepének megfeleljen a jövőben is.

A kérdés a továbbiakban alluviálisan bonyolódik: 

• rá kell venni a helyi önkormányzatot, hogy az oltalmi rendeletet (amely jelenleg hatályos formájában nem szolgálja a kitűzött célt) a megfelelő módon megváltoztassa.
• Ez azonban a város fejlesztésének ide vonatkozó terveire közvetlen hatással van, ezért ezeket a terveket is a célhoz kell igazítani. 
• Az önkormányzat nem rendelkezik olyan forrásokkal (vagy nem hajlandó forrásokat bevonni ilyen célra), amiket a cél érdekében szükséges beavatkozások igényelnek ezért el kell érni az önkormányzatnál, hogy teremtsen a cél eléréséhez szükséges anyagi forrásokat vagy
• vonjon be külső támogatást - ám ehhez is egyértelműen el kell köteleződnie az ügy mellett
• végül pedig be kell vonni a lakosokat is a cél támogatására - ez a lépés lehet a kulcs a probléma megoldásához, mert akár vehetjük a lista elejére is, mint olyan eszközt, amellyel az önkormányzatot kényszeríteni tudjuk.

Ezen a listán bárhányszor végigmehetünk, mert Budakeszi esetében a helyi önkormányzatnál nincs meg az együttműködő szándék a civil természetvédőkkel, akiket unatkozó kiskorúaknak tekintenek, akik a nagyokat irigyelve játszadoznak és a leeső morzsákra vadásznak. 

Lehetne ezt a kérdést egy nagyobb kérdés részeként kezelni, például a város jövőképe kialakítása során. Ha a város zöldturizmust támogató szolgáltatások bevételeire építkezne (amihez minden lehetőség adva van a környéken), akkor az ehhez hasonló értékek megőrzése hirtelen központi fontosságúvá válna.

Az elérendő cél teljesen egyértelmű, a megvalósításához vezető lépések is meghatározhatóak. A helyzet mégis azt mutatja, mintha Budakeszin az önkormányzat és a civil oldal részéről egyaránt hiányozna a Bodzás-árok, ökológiai zöldfolyosó megőrzésére irányuló elkötelezett, komoly szándék. 

Elmélet - ismét

 

• A civilizáció nem követte a Gábor Dénes által javasolt utat, melyen a technikai fejlődés során az ember képessé válik a fejlődéssel arányosan csökkenteni a környezetre gyakorolt terhelését. Talán nem késő ebbe az irányba elindulni, de ezt nem mi fogjuk megállapítani, hanem maga a természet, amelyet kizsákmányolással és a nyelők túlterhelésével (sok egyéb mellett) egyformán rombolunk. 
• Az egyes ember érdeke saját környezetének egészségesen és élettel gazdagon fenntartása - akkor is, ha ezt nem éli meg saját mindennapjai során. A szükséges holisztikus, társadalmi szintű meggondolás alapjait is régen lefektették már és sokkal ismertebb az ide vonatkozó elmélet, mint ezen a téren alkalmazott, gyakorlat előfordulása. A megoldáshoz a Nash-egyensúly elérése lenne a célunk.
• Furcsa módon kevesen ismerik John Muir nevét. Bár mindenki járt már valamelyik Nemzeti Parkban, mégha nem is szándékoltan látogatta meg, azt kevesen tudják, hogy ennek a természetmegőrzési kezdeményezésnek az elindítója volt ő - noha ez a gyakorlat sokat változott az idők folyamán. 
• Talán az sem közismert, hogy egy másik megközelítés szerint, az állatkertek szerepe a modern korban sokkal fontosabb közönségvonzó attrakciónál. Gerald Durrel tudatosan törekedett az állatkert a génmegőrzési szerepének hangsúlyozására. A gondolat Sir Peter Scott sugallatára született, aki hasonló céllal hozott létre olyan vizes élőhely-menedékeket, ahol egyszerre valósított meg génmegőrzési és élőhely megőrzési célokat. 
• Wangari Maathai afrikai kezdeményezései az ivóvíz-hiányos területek lakosságának megsegítésére talán nem tűnik idevágónak, mégis lehetetlen megkerülni vagy kihagyni azt az elköteleződést, amellyel megvalósították céljaikat: erre az együttműködésre mindenhol máshol is szükség van ahol a természet megőrzése szóba kerül
• Budakeszi sajátságos és szerencsés helyzetének kiaknázására a Natúrpark-intézménye kínálja a legjobb megoldást - amiről korábban már írtam: budavidéki Natúrpark

Mire megy a pénz?

Mire megy a pénz Budakeszin?

Gondoljunk bele, hogy mekkora bevétele van egy városnak a lakosság illetve mekkora a gazdasági résztvevők után! Ha a város sok bevételt akar, akkor növekednie kell - de ha a város lakóváros akar maradni, akkor ez a növekedés nem a köz érdeke. A fejlődés ekkor az egyesek érdeke.

Azt, hogy a város bevételei mire mennek el, nehéz követni, mert az ök nem számol el a lakosság felé. Az Uniós támogatással megvalósuló fejlesztések kizárólag a kiírt pályázatok tematikáját követik, tehát nem feltétlenül az fog létesülni, amire szükség lenne. A város vagyona nem a meglévő infrastruktúra felújítására vagy közterületek rendezésére, vagy más, minőségi változásokra fordítódnak.

Az önkormányzat telkeket vásárol belőle, iparterületek létesítésére - legalább is ezzel dicsekedett a polgármester a saját FB oldalán. 

A településfejlesztési hozzájárulásokat, amit a kasszába fizetnek az érdekeltek, mondhatni bizonyos meghatározott célra adják - de ez a cél megint csak az egyesek érdeke és itt lehetősége van az önkormányzatnak nemet mondani. Feltéve, ha van jövőképe. Vannak azonban olyan érdekek, amelyek a lakóvárosból iparvárost akarnak alakítani és ezeknek az érdekeknek a város nem mond ellent. 

A budakeszi önkormányzatnál szeretnek a "nyomás"-ra hivatkozni, amely kényszeríti őket a cselekvésre. De ez a nyomás a valóságban nem létezik. Semmi nem kényszeríti az ök-ot, hogy azt az utat járja, amit eddig és szembe menjen a közösség többségi érdekeivel és kiszolgálója legyen azoknak, akik többet fizetnek. A pénz útja azonban, innentől kezdve vélelmezhető: nem a köz szolgálatában kerül felhasználásra. 

Az egyén és a köz

Vesszőparipám, hogy a Budakeszi önkormányzatának nincsen jövőképe. Aki ide költözne és a szomszédoktól, ismerősöktől érdeklődik, nem fognak tudni olyan jövőbe mutató városfejlesztési tervet elmondani, ami alapján az új lakos tervezhetné itt tartózkodását esetleg letelepedését.

Nem volt nehéz kitalálni, hogy a lakosok nagy része ellenezne egy új útépítésben megtestesülő városterjeszkedést. Miért? Mert Budakeszi lakosságának nagyobbik része (az ök várakozásaival ellentétben) nem közömbös a zöld területek megmaradása vagy eltűnése kérdésében. 

Az egyéni érdekek persze lehetnek eltérőek, de mégiscsak kitalálható az, hogy akik Budapestről egy kvázi vidéki helyre (amilyen Budakeszi is) költöznek, azok éppenséggel a nyugalmat keresik. 

Mi a jövőkép?

Amikor bemegy valaki az ök-ra, a falakon nagy transzparensek hirdetik, hogy Budakeszi megtelt. Sem a TSzT sem a HÉSz nem támogatja a további beépítéseket, de ezt még azelőtt közlik a leendő polgárral, hogy az beérne a hivatalba. 

Óriásplakát hirdeti a település határán. Ez a polgármester választáson induló jelöltek fő jelszava: "elég a beépítésekből"! Az önkormányzat meghirdeti új programját, amelyben a város bevételeit szolgáltatásokban, turisztikai ágazatban alapozza meg, ezért ilyen irányú fejlesztéseket eszközöl illetve támogat.

Polgári engedelmesség

A demokrácia lényege, hogy a politikusokat lehet váltani, mert számon kérhetőek. Amennyiben nem a köz érdekében cselekszenek, vagy nem követik a törvényeket. De leválthatóak akkor is, ha nem fogalmaznak meg egy kiszámítható jövőképet, hogyha emiatt, az itt lakók nem tudják tervezni az életüket. 

Valójában minden polgárnak, minden városban, minden országban részt kellene vennie a közügyekben - ez így lett kitalálva, így van értelme. Ha a lakosság közönyös, ha nem érdeklődik a közügyek iránt, akkor az egyéni érdekek fognak érvényesülni - akár a köz egyetértésével ellentétben, a nagy többség akaratával szembemenve is.

A természetvédők felelőssége

Különösen nagy a felelőssége azoknak, akik elkötelezettek a természet megóvása mellett. Nekik tudniuk kell, hogy az emberek bevonása nélkül minden igyekezetük hiábavaló. Ezért lehetetlen kompromisszumot kötniük olyan önkormányzattal vagy területkezelővel vagy területtulajdonossal, aki nem működik együtt. Budakeszi önkormányzata hozott rendeletet a védett területekről, ugyanakkor következetesen szembe megy ezekkel a rendeltekkel és arra játszik, hogy indirekt módon felszámolhassa a védett értékeket, melyek tervei útjában állnak. A természetvédők pedig beleegyezőleg asszisztálnak a dologhoz. Budakeszi önkormányzata szoros együttműködésben a környéki területkezelővel és a legnagyobb telektulajdonossal, a Pilisi Parkerdőgazdasággal, kéz a kézben lehetetlenítik el a lakossági kezdeményezéseket és szolgáltatásokat, mondván, hogy ezen a területen csak a PP Zrt-nek van joga bármit is vállalkozni.

Ilyen módon a lakosság számára nincsen kezdeményezési lehetőség, semmilyen formában nem tud érvényre jutni a természetmegőrzés, mert alávetett más érdekeknek - amire legjobb példa a budakeszi vadaspark körül található körbezárt terület: az egy vadaskert, ahol a terület eltartóképességét meghaladó egyedszámú vadat tartanak bezárva, vadászati céllal - igaz, hogy egy szigorúan védett területről van szó. 

Akadály vagy cél?

A PP Zrt számára a védettség az akadály, ami hátráltatja - a zöldturizmus számára a védettség (és a védett érték) megőrzése maga a cél. 

A budakeszi természetvédőknek folyamatosan kongatniuk kellene a vészharangot és állandóan számon kérniük az ök-tól, a védett területek megőrzésére tett intézkedések elmaradását. Ehelyelett kicsinyes játszmákba bonyolódnak, engedményeket tesznek, támogatják a helyi vezetést, ki tudja, milyen célt lebegtetve a távolban. 

Fenntartható természetvédelem

A hazai természetvédők nem tudják átlépni az árnyékukat. Azt képzelik, hogy a természeti értékek megóvása valamiféle szervezet feladata és kutya kötelessége. De Magyarországon nincsen ilyen szervezet. Sem a nemzeti parkok, sem az önkormányzatok, sem a területkezelők, sem az állam nem vállalja ezt a szerepet. Marad a civil érdekérvényesítés. Ez a helyzet ugyanakkor azt is jelenti, hogy anyagi forrásokat kell találni a természetmegőrzésre. Ilyen kezdeményezés a naturpark. 

Naturpark

A naturpark célja megőrizni azokat a természeti és kulturális értékeket, amelyek az ott élő emberek életéhez kötődnek. Az alapeszme lényege az emberek, a közösség, a többség nagyobb érdekének szem előtt tartása és az emberek bevonása ebbe a közösségbe. Az emberekre épülő gondolat önellátó rendszert képez és ennek a rendszernek az értékek megőrzése létfontosságú. Ez a közösség az egyetlen garancia arra, hogy természeti értékek fennmaradhassanak.

Fenntartható természetvédelem

 "Természetvédelem - a fejlődés ellen?" - Mezei Mária válaszol

Sokszor merül föl ez a kérdés, mintha két ellentétes dologról lenne szó.

Pedig ez a legkevésbé sem igaz - egyik oldalról sem: sem a természeti értékek megőrzése, sem az emberi élet minőségének megőrzése szempontjából. Erre számtalan példával szolgálhatunk a Világ minden pontjáról. Nem Magyarországon lévő nemzeti parkok eredetileg olyan természeti értékek megőrzésére létesültek, amelyek ma nem léteznének már, ha nem óvták volna meg őket ilyen módon: mint John Muir kezdeményezése, amely megóvta a mamutfenyők megmaradt ősöreg példányait korának emberi ostobaságától és mohóságától.

John Muir természetvédelmi aktivista, polihisztor, gondolkodó

John Muir és president Roosevelt

A politika szerepe

Az eltelt időben  bebizonyosodott, hogy a természetes élőhelyek megőrzése létfontosságú az emberi faj fennmaradása szempontjából, ugyanakkor és éppen emiatt lehetetlen az emberi közösségek bevonása nélkül: ami sok esetben azt is jelenti, hogy lehetetlen politikusoktól vagy intézményektől várni a cselekvést.

Gazdasági vagy politikai szereplők ellenérdekeit leküzdő közösségek állnak ki a természet megőrzéséért amikor ráébrednek, hogy saját jólétük érdekében ezt kell cselekedniük. Ilyen magánkezdeményezések is elterjedt megoldások, amelyek követhető példát jelentenek.  

Wangari Maathai Nobel-díjas polgárjogi aktivista,
a modern természetvédelem eszméjének megtestesítője

Állatkertek, füvészkertek, parkok, bemutatóhelyek - mint genetikai Noé-bárkái

Önfenntartó természetmegőrzés? Ha valakinek kételyei lennének, hogy természetvédelem lehet-e képes önmagát fenntartani, akkor látogasson el a London szívében működő egyik ilyen intézménybe, a London Wetland Centre-be.

Sir Peter Scott-tól ered a genetikai szintű megőrzés gondolata, amelyet nem csupán a szabad természetben lehetséges megvalósítani, hanem voltaképpen adva vannak hozzá a feltételek a füvész- és állatkertekben is. Talán nem meglepő, hogy Sir Peter Scott ugyanaz az ember, aki a Wetland Center ötletét megálmodta.

Wetland Centre - London térképén

A London Wetland Centre madártávlatból

Sir Peter Scott vadludak társaságában

 Budakeszi - az élhető természetvédelem zarándokhelye...

...lehetne.

Aki nem tette még meg, látogasson el Mezei Mária művésznő Budakeszin álló házába. Érdemes ezt azoknak is megtenniük, akik első hallásra ezt nem tartják vonzó időtöltésnek mert inkább a természetrajz iránt érdeklődnek és szeretnek sétálni az erdőben, esetleg maguk sem tudják, miért, de jobban érzik magukat ha madárdalt hallanak, szél suhogását, patak csobogását.

De főleg azok, akik magukat természetvédőnek tekintik...

Mennyit ér a természet?

A Natúrparkok vagy akár a Wetland Center-ek egyformán bizonyítják azt, hogy financiálisan fenntartható természetvédelem igenis létezik. Egyszerűen ez szemlélet kérdése. Miért ne volna lehetséges turisztikai bevételekből finanszírozni nagy kiterjedésű területek megőrzését is akár? Szemlélet kérdése! 

Szenvedély és feladat

Természetvédők, természetszerető emberek menjenek el Mezei Mária házába, menjenek el mégiscsak oda: a művésznő egykori nyári lak gyanánt használt házának szalonjába.

Antik bútorok, antik csillár és perzsa szőnyeg - egy polgári jólét minden kellékével és kényelmével berendezett házat fognak találni. Egyetlen kivétellel. A művésznő messze megelőzte korát, kora szemléletét és mindenkinél előbb megvalósította a természetmegőrzésnek azt a módját, amelyet mi, manapság csak próbálgatunk egyáltalán ésszel fölérni - nem nagy sikerrel. 

Akit nem ragad magával ennek a szalonnak az üzenete, az inkább nyisson vasboltot, minthogy a természet megőrzésébe beleszólna.

Polgári fecskelak

A ház ablakát a tavasz közeledtével a művésznő utasítására kinyitották és nyitva tartották egészen a nyár végéig, hogy a fecskék, melyek a csillár fölött építettek fészket, gondozhassák az utódaikat. 

a csillár fölött, a kis sárkupac - az egy fecskefészek

Budakeszi az állatorvosi ló

Amikor 1980-ban Schmidt Egon ornithológus, publicista közbenjárására a budakeszi tanács védetté nyilvánította a Bodzás-árok és a Nádas-tó területét, talán még Ő maga sem tudta fölmérni ennek a vívmánynak a jelentőségét. Ismerve az azóta elszállt idők történetét ezeknek a területeknek a hányattatásaiban, ma már látható, hogy egyik terület sem létezne, ha Schmidt Egon nem harcolja ki oltalmukat. Az agglomerációs önkormányzatokhoz hasonlóan Budakeszi vezetése sem képes meglátni a természeti értékekben rejlő lehetőséget. Budakeszi hozza a sematikus hibákat és nem tudja kiharcolni saját érdekeit a településeken élősködő és fojtogatóan minden kezdeményezést ellehetetlenítő környéki területkezelővel vagy a telektulajdonosokkal szemben.

Schmidt Egon dedikál

Nagyon egyszerű!

Azzal kezdtem ezt az írásomat, hogy a természetvédelem nem a fejlődés gátló tényezője és megfordítva: a fejlődés sem ellentétes a természet megőrzésével. Hoztam rá számtalan példát, utána is lehet járni annak, akinek mindez nem volt elég.

De mi köze ennek Budakeszihez?

A Nádas-tó megőrzésének egyetlen gyakorlati beavatkozás a kulcsa, ez pedig a természetes vízutánpótlás segítése. Nem Balaton fog megjelenni Budakeszi határában, hanem egy - vélhetően időszakosan elöntött  - vizes élőhely. Ennek érdekében alig kell tenni valamit is. Minimális földmunkával a tó eredeti medrébe hordott töltőanyagot ki lehet annyira szedni, gátként felhasználni, illetve a tómedret a környéki vizesárkokkal úgy össze lehet kötni, hogy egy mélyedés keletkezzen, amely a felszíni illetve felszín alatti vizek gyűjtője, olyan módon, hogy a környék vegetációjának fennmaradását biztosítsa ezáltal az élőhely az elvárt állatfajok számára  megfeleljen. 

Nem lesz a Nádas-tóból Wetland Center, sem Kew Gardens, sem Secoia Nemzeti Park - de egy élőhely, amit mi mentettünk meg az utókornak.

Ennyi!
(a Nádas-tó vizionált képe a mederbe visszairányított vízzel /Dukay/)

Minek?

Minek kell egy értékes, unikális természeti képződményt megőrizni?

Egyfelől azért, mert létesíteni nem vagyunk képesek ilyesmit, ha egyszer botor módon elpusztítottuk. Másfelől azért, mert ilyen természeti különlegességek lehetőséget adnak arra, hogy egy jövőképet valósítsunk meg a város számára: olyan jövőképet, amiben a város fő bevételi forrása, szolgáltatásai, hosszú távú programja a természeti értékek köré épülnek, azok megőrzésére alapoznak.